Makói Ujság, 1941. november (7. évfolyam, 250-274. szám)
1941-11-01 / 250. szám
1941. november 1. MAKÓI UJSAQ Ahol a magyar férfilelkeket edzik gyémántacéllá. Beszélgetés dr. Szűcs Zoltánnal a keleti frontról, a Szovjet Paradicsomról , ami akörül látható. Jól esik végre harctérről, bajtársakról, derék katonamunkáról beszélgetni egy fiatal, új bajtárssal, aki régi dicsőségünk harcmezeiről épp most jött meg edzett testtel és edzett lélekkel. Dr. Szűcs Zoltán, a városi gazdasági hivatal vezetője most ért haza a keleti arcvonalról, hova mint karpaszományos kerékpáros honvéd ment ki a magyar-szovjet háború legelején. Meg se látszik rajta a kétezer és egynéhány kilométeres kerékpározás, a hajszolt, üldöző tempó, az idegtépő gránátesők hatása. Volt időm visszahozni a kerékpárnyeregben leadott kilókat, szinte egy hónap óta jövök hazafelé, pihenek, nézelődöm, kosztolok. Egyébként ami a kosztolást illeti, hét ebben a tekintetben nemcsak hogy nem panaszkodhattunk soha, de egyenesen elkényeztettek bennünket. Öreg, világháborús bajtársaktól hallottuk, hogy néha napokig nem láttak konyhát és ételt. Hát ez ma már nincs. Lehettünk akármilyen „forró bálban", a konyha meleg étellel megtalált bennünket s ha máskép nem ment, hát puttonyokban a hátukon hozták be nekünk a jé,szes ételt a szakácsok. Az oroszországi utakról csak enynyit mond: — A Kárpátokon túl jók voltak az utak, sőt kitűnőek s ami pedig a legmegdöbbentőbb volt akkor: minden út mellé már kezdték építeni a párhuzamos másodutat, amelyen a Magyarország elleni előnyomulás utánpótlását akarták lebonyolítani. Elkéstek egy kicsit... A szovjet fegyvernemek közül — úgy látszik — egyedül a tüzérség imponált nekik. — Akár a világháborúban, most se takarékoskodnak a gránáttal. Egyes emberre is ágyúval lőnek, de gyakran nem is egy ágyúval, hanem egész üteggel. „Vett szerencséje" több szovjettüzérségi érdeklődésihez. Tíz,nyolc méterre is csapott be melléje szovjet gránát. Egy másfal araszos repeszdarabot el is hozott emlékbe. Úgy gyártották a gránát köpenyét, hogy ezer apró kis szilánkra hasadjon s minden kis szilánknak borotva éle legyen. Dr. Szűcs Zoltánnak a kerékpárját és az úgynevezett „Gyulay-táskáját" vágta cafattá egy ilyen telitalálat, de őt magát — hál Istennek — megkímélte. Az ellenséget nem becsüli le, de többre sem, mint amennyit ér. — Harcos öntudat, az értelem fegyelme ismeretlen fogalom a szovjet katonáknál. Az elfogottaknál határtalan fásultságot, közömbösséget és állati szűkkörű gondolkodást figyeltünk meg. Tisztjeik igen alacsony műveltségűek, a hat elemi legtöbbjük iskolai végzettsége. — A velünk volt világháborús bajtársak borzadva emlegették, hogy most még borzalmasabb a nyomor és elmaradottság Oroszországban, mint mikor ők kergették itt a muszka hadakat. Európai ember nem képes elképzelni sem az állati sorsnak azt a végső nyomorúságát, amiben ezek a szovjetboldogítottak fetrengtek. — Itt van például ez a fekete sárgöröngy. Ez az ő kenyerük. Nálunk nem tud egy katona olyan éhes lenni, hogy szájába vegye. Szappan, harisnya, tiszta iág ritka fényűzési cikkek ott. De helyettem hadd beszéljen az a pesti gyári munkás, aki a mi századunkban volt s bevallottan szélsőséges szociáldemokrata, majdnem kommunista elvekkel felszerelve jött velünk, hogy végre meglássa álmai netovábbját, a Szovjet Paradicsomot. Most velünk együtt szerelt le s igy beszélt a bajtársak előtt: — Vágják ki belőlem éles késsel azt a részt is, amelyik kívánja a politikát s hozzá az ilyen szociálpolitikát ! Családom és a magam szerény boldogulása otthon földi mennyország ahhoz képest, ahogy itt az „elvtársak" éltek. Ha választanom kellene a szovjet népbiztosi vagy a hazai munkássors között, azt mondanám, inkább elmegyek pulinak a Hortobágyra, mintsem mégegyszer csak lássam is a feneketlen nyomor szovjet fertőjét. — De higgye el, így volt minden katonánk. Pedig ott nem értünk rá politikai megdolgozásokra, propagandára. A legjobb szovjetellenes propaganda volt, amit a szovjet elénk tárt. Szó került a rangra. Hogy most már mint őrmester szerelt le. Őrmester, három r- relt — Őszintén megmondom szerkesztő úrnak, mikor Ön és tűzharcos bajtársai hangoztatták a makói városházán, hogy a férfi igazi férfivá a harctéren edződik és igazi emberré is csak az válik, aki a halál szemébe is nézett már nem egyszer s megtanulta az élet és az emberek értékelését, — bántott ez a megállapítás. De most ünnepélyesen igazat adok Önöknek. Ott, az Úristen marka szorításában leltünk igazán egymásra és igazabb önmagunkra. Ott vált valósággá, hogy testvérek vagyunk, mert magyarok vagyunk és katonák, bajtársak vagyunk. A legszegényebb 3 MAKÓI NÉPBANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÉRDEKKÖZÖSSÉGBEN A PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANKKAL KÖLCSÖNÖKET FOLYÓSÍT ,,[|Biz',»RV.HivatalBS mERBtj£|||FBiia fiókja. Legmagasabb kamatot térit ooo föld, ház. és áru fedezete mellett. ooo _______________ HI___________________ betétek wt^n *s azokat Minden felmondás nélkül azonnal kifizeti, föld, ház és áru fedezete mellett. Hölgyeim! Ismét érkeztek remekbe sikerült női modellkalapok. Barett-sapkák, turbánok és bakfiskalapok, melyekből szolid, olcsó szabott árakon vásárolhatnak. Alakításokat nagyon szépen kidolgozva, gyorsan és olcsón készítek! ]Gyenek tatóin iolgom, meglátják érdemes esz! P. Huszár Mici női kalapszalonja Petőfi utca 6. szám. (A városháza felől, a posta utcáján végig sétálnak a hölgyek és onnan fél perc alatt elérik szalonomat.) 2565 munkásgyerek is megérezte ott minden lelki felvilágosítás és propaganda nélkül, hogy mi magyarok nagyon egymásra vagyunk utalva ebben a kietlen világban s nagyon kell szeretnünk egymást, nagyon össze kell tartanunk. — Bizony mondom, jó, kemény iskola a harctér. Valóságos szociális egyetem, ahonnan megjobbulva, megedzve kerül ki a lélek és az értelem. (Gyenge Miklós.) Kiadó egy utcabútorozott szoba szemiaira gr. Appolyi Albert u. 29. sz. alatt 2101 ÚJSÁG KÉZBESZTŐT és árusítót felveszek. Nemes hirlapiroda. 2399 Egy alig használt fekete csikóbunda jutányos áron, sürgősen eladó. Dessewffytér 19 2467 MMMMMMMMMMMMfflAMlKMMMMMflMMMMMMMflMMfflMMM 1892. július havában látogatott el elsőidben Kneipp Magyarországra. Napilapjaink bőven foglalkoztak annak idején látogatásával s elismerőleg nyilatkoztak kiváló tevékenységéről. KOMOLY, JÓSÁGTÓL SUGÁRZÓ sor tekintetét ismerte már akkor az egész világ. Ilyen volt tehát az a világhírű férfi, aki 1892. július 26-án első ízben keresett fel bennünket, hogy az élőszó meggyőző erejével nyerjen meg sokakat az akkori még ismeretlen, új elgondolásnak, a természetes és észszerű életmód eszméjének. Ez volt tehát az a kiváló ember, aki úttörő munkát végzett és valósággal küldetést teljesített, ő a mi Kneippünk. Nálunk is sok követőre talált, sok rajongót tudott szerezni. Talán ez a magyarázata annak, hogy ma — közel fél évszázad után — annyi sokezer konyhában mindenütt megtalálhatjuk az ő képét. Mert megtaláljuk minden gondos háziasszonynál, aki a kiváló és pompás Kneipp malátakávét használja. Hiszen minden csomagon rajta van — iránta való tiszteletből — a nagy emberbarát arcképe és aláírása, mint tartalma kiválóságának biztosítéka. Erre gondoljunk, mikor isszuk a Kneipp malátakávét, azt a malátakávét melyet maga Kneipp adott nekünk.