Református gimnázium, Máramarossziget, 1873
és vérré vált bennünk; oly szellemi légkör, mely egyedül képes minket éltetni, s a melytől ha részakaratúlag valamiképen elzárattathatnánk, azonnal szellemi halottakká lennénk. De, szerencséjére az emberiségnek, úgy vagyunk alkotva, hogy az egyszer teljes meggyőződésünkké vált igazság örök kincsünk, elrabolhatatlan miénk mindvégig. A sokféle előítéletek egyike az ókori és újkori előítélet. Amaz abban áll, hogy némelyek csak a régit tartják igaznak, szépnek és jónak; az újkori pedig abban áll, hogy némelyek egyedül az új iránt lelkesednek. Mindkettő túlzás, félszeg ítélet, mert az igaz, szép és jó, vagy ezek ellenkezője tárgyilag mindenkor és mindenütt az, legyen bár évezredes avagy csak mai az emberiség életének fejlődési folyamában. Az előítéletek ókori fajához számítható már azon idegenkedés is, melylyel némelyek az újnak látszó testgyakorlati intézmény iránt viseltetnek, úgyhogy ezt némelyek csak cz ifjaságnak, szép ügyességnek nézik, vagy olyannak, aminek legfölebb is csak bizonyos esetekben lehet hasznos alkalmazása, mint például az úszásnak, jó lovaglásnak vívásnak, stb. De vannak, kik a testgyakorlatról való nézetükben még tovább is mennek, midőn azt csak czélnélküli ujitásnak, vagy épen életveszélylyel járó látványos komédiásságnak s nem ritkán még természetellenes foglalkozásnak is tekintik, a miért időt, pénzt és testi erőt vesztegetni vagy gyakran az életet is koczkára tenni merő kábaság. Honnan van már e sok előítélet csak ezen egy tárgyra nézve is? Onnan, mert ez nálunk még új dolog, következésképen igen sokan nem bírnak még róla tiszta fogalommal, nem ismerik annak lényegét, ez éli át, körét s mindezek folytán fontosságát. Legbiztosabb és czélra vezetőbb eszköz ugyan ezeknek megismerésére, átlátására s az azok felől való teljes meggyőződés szerzésére a gyakorlat, az életben tapasztalás; de addig is, mig ez bekövetkezhetnék, tisztázzuk fogalmainkat s lássuk először is, miben áll a testgyakorlat lényege? A testgyakorlat lényege a test erőinek e végre alkalmazott gyakorlatok által való kifejtésében áll. E szerint a test erőit ki kell fejtenünk. Ez állítás igazsága kitetszik a következőkből. A bölcs alkotó minden teremtménye elébe bizonyos czélt tűzött ki, melynek elérése annak életfeladata, de aczéllal-