Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-09-19 / 161. szám
KeddHARGZKIS TIZENÖTÖDIKE 101 . szám. Pest, September 19. 1848. Nem kell táblabiró politika. A Marczius Tizenötödike politikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küldve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetek. Pest September 19. Sokszor mondtuk, hogy a magyar képviselőház a politikában igen avatatlan és minorennis testület. Tagjainak legnagyobb része kiirtatlanul impregnálva van a vármegyéskedéssel. Ezen kívül, nagy szerencsétlenségünkre e ház azt hiszi magáról, hogy egy kiszámított okos politikát követ, pedig ha tekintjük határozatait, s még inkább egynémelly percekben elkövetett kirugaszkodásait, azt kell ítélnünk, hogy a képviselők háza rendesen nem szokta tudni, hogy miről van a szó. Nagy gyengéje még e mellé, hogy saját kárán sem tud okulni. Behúnja szemét, és nem akarja még látni sem a környülményeket. Erővel elcsavarja a kérdéseket, s mindig mást beszél, mint kellene, s azt hiszi, hogy ügyességgel barnásokat megcsalni. Az olvasó átláthatja, hogy ezek nem megvetendő vádak, hanem aki a körülményeket egybeveti, igazat fog nekünk adni. Azt mondtuk: a képviselők háza nem tudja miről van a szó. A legkomolyabb dolgokról nyájas olvasó. Azon absolutisticus elem, melly marczius előtt az egész monarchiát lenyűgözte, e perczben kigyó fejét újra felemelte. A régi sistema fogyasztó karjaival emelkedik fel. Azon sistema, melly három századi tapasztalása alatt nagyon betanulta azt, miilyen eszközök szükségesek arra, hogy az ilyen rendszer erős lábon álljon. Első erre nézve a nemzetiségek elleni felingerlése. Ezt nem kell vitatnunk ; itt van a prágai, a zágrábi, a szebeni példa, mint napfényességű tanú. A második a gyalázatos visszaélés a királyi hatalom szentségével, melly szerint oda irányozzák működéseiket, hogy a tudatlan tömeg előtt, azok, kik az alkotmányos szabadságért küzdenek, olly színben tűnjenek elő, mint kik a trónt megdönteni, a királyt pedig leguilotinirozni akarják. Harmadik a hadsereg kiszámitott s irtózatos demoralisatioja, melly szerint a haza fiaiból szerkeztet, s a nép által a közbátorság fentartása végett fizetett hadseregből olly lelketlen, s minden magas, fogalmak nélküli buta gépezetet igyekeztek gyártani, hogy az egyeseknek más nem is jutott volna eszökbe, mint a császár szavának a legsötétebb vaksággal gépileg engedelmeskedni. Miből aztán a legrémitebb önkényi rendszer szokott kifejlődni. A milliók boldogsága ki van téve annak, hogy amint jó, egy gonosz vagy egy jó akaró embernek kedvétől s akaratától függjön. Ki van téve, hogy akkor ha a császár történetesen gyenge, beteg, néhányak gonosz lelkűsége, hiúsága, boszúvágya nemzetek sorsa felett határozzon. Ez a három főeszköz az osztrák absolutismus históriájában. A részletek a kivitelre nézve ezer meg ezer elágazásokra oszlanak, de mind innen származnak. Tekintsünk körül, s látni fogjuk, hogy az osztrák kigyó e perczben épen ezen három segédeszközön kezd felkapaszkodni. Tekintsünk körül, hogy törvényhozásunk, midőn ellenségeink ellenünkben illy nagyszerű fegyverekkel élnek , mind nyomorúságosan viseli magát, s el kell hinnünk, hogy a képviselők többsége nem tudja, nem akarja tudni, hogy miről van itt a szó. Az osztrák monarchiában eddig csak egy elem volt, melly a constitutionalismust képviselte. Ez a magyar. A legutóbbi időkben Bécs városa kezdett hasonló hajlamokat mutatni, de ennek ereje csak addig számítható , míg Magyarország szinte szabad. — Fő tényező minden esetre a magyar. A camarilla a sárga fekete absolutismust akarván, természetes és legelső teendőjének hiszi, hogy mindenek előtt a magyar elemet megtörje. És mint látjuk minden követ megmozdít, minden segéd forrást kibányát arra, hogy e czélját kivihesse, mert tudja, hogy e nélkül minden öröködése hasztalan, valóságos ostobaság. Lapokat és köteteket lehetne összeírni mint, és minő csavargós és óvatos alakban használja fel ellenünk e pillanatban az osztrák előszámláltuk segédeszközeit. Legyen elég itt átalánosságban csak a horvátokra provocálnunk, kik segítségével elölték az olasz szabadságot, szándékoznak elölni a mienket s folytatólagosan a bécsieket. Elég legyen a második segédforrásból a Jellasicshoz irt levelet idézni. A harmadikra nézve előttünk vannak a komáromi s majd minden váraink történetei, előttünk a Hardek ezred felkerekedése, s Teleki Ádám árulása, mint egy két példa az ezrek közöl. Nyájas olvasó itt arról van a szó, hogy egyszer mindenkorra a magyar összetöressék. Mert e faj mint köszirt áll a szlávok középen s azon continuitást, mellyel különben a jeges tengertől az adriáig létezik, borzasztóan boszantja. És mit tesz a mi törvényhozásunk. Kicsinkedik, nyomoruságoskodik, s nyugalmat szerető félénkségét a nevetségeségig vitt loyalitás rongyos köpenyege alá rejti. És mi e házat akkor csak még értenék valahogy, ha arról volna szó, hogy az osztrák politika csak annyira néz, nehogy Magyarország a márcziusi alkotmányon túl önállását jobban kifejtse. Akkor értenek mit tesznek azon félszeg és kofferszerű intézkedések, mellyeket naponként látunk. Miilyen az olasz kérdés, a fél magyar, fél német katona, s azon öngyilkossággal felérő gyávaság, hogy egy nap a sorkatonaság átjöttét határozatilag elrendeljük s másnap ezen rendeletet egy kegyelemből tengődő premiernek firkájára teljesedésbe menni nem kívánjuk. Kérdjük olvasóinkat, nem világosan mutat-e ez arra, hogy mi itt óvakodgatunk, nehogy az osztrákot ingereljük. És mi erővel fejünkbe vertük, hogy az effélék az osztrákot ingerük. Tréfaság. Austria ellenünkben mélyebb okok miatt van ingerülve. Az igen felületes részletesség, mit például a király legutóbbi levelében szemünkre vetett, hogy katonát állítunk, s bankjegyeket bocsátottunk ki sanctio nélkül, mert hiszen a Jellacsics féle mesterkélt pártütés ezen határozatoknál sokkal régibb. — Austria már az 1848-iki törvények hozatala által halálosan érzi magát. És ha e törvények nem volnának, érzene egy még régibb fájdalmat, azt, hogy magyarok vagyunk , hogy itt mi őt az absolutismus kifejtésében átkozottan korlátozzuk. És mi illy körülményekben úgy viseljük magunkat, mint a gyermek, ki ha egy nagy csínt követ el, ugyan igyekszik, hogy jó magaviseletével elkerülhesse a büntetést. Asztal mellett illedelmesen hallgat, a levesre vizet nem iszik, a