Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-10-10 / 179. szám
Azonban egy kicsit a királyok nagyon kezdtek rugdalozni, sokkal jobban mint a menyire a szent István palástja terjedt, s a nép meglátta a király némelly részeit saját meztelenségében és úgy felnyitott szeme, hogy szinte pukkant bele a pillája. És lehet is lehet hallani a nép között a királyra felséges phrasisokat, hallani gyönyörű neveket. Oda jutottunk, hogy a nép saját kárán ugyan de mégis megtanulta hol van a sok rosznak mint éri kutforrása. És ez már roppant nyeresség. A royalismus egyik támasza, a népnek ostobaságábani neveltetése mindörökre megbukott. Sok faluban, ha a pap a királyért imádkozik, a nép morog és békétlenkedik. A royalismus második támasza az aristocratia* Ez pedig nem egyéb, mint megannyi kiskirályság* A királyok tudták, hogy vannak a világon okos emberek, ezeket meg kellett nyerni, ezeket érdekükbe kellett vonni. És a hol király van, ott körötte összegyülekeznek a czifra kimosok, az aranyos ruhás cselédség, a paloták. De ezekről már máskor többet mondtunk. Harmadik támasza a királyságnak, a felség sértési bűnének mesterkélt feltalálása. !?.gy szót mondunk csak mellyet senki _ „lej,^.»tolhatni. Nem de az a mit a király az utóbbi napokba ^z csalás, az a legnyilványosabb eskü sietett * gés ? Ezt ma mindenki látja. . iaki néhány nappal És próbálta volna ezt va... ,es játszott valamugy világosan kimondani. Fejév kerülhet az na. Valamint nekünk is fejünkbel ■ ' így az igazság illyen tiszta kimondása, ha y_ országban g ziír iaiJiatfdlom njrj* f t torrfí Íme a királyságot csak ily eszközük tarthatják fel, hogy biz az igazságot kimerik mondani, halálos büntetés alá ugatnak. Gyönyörűe'u ;ii ó az mollyröl az igazság elmondása az i^pib^. .írül. A terj.í,ísmu* soha iszonyatcsb '.„sban nem uralkodó m*n* a királyság alatt.. Kossuth Veselényi alis mondtak többet, minthogy a király tplástján egy pontnyi szakadás van s halálra kérték őket, szerencsére, hogy megérték vele, hogy tömlöczre hányattak. Isten őrizett volna valamelly keményebb igazságot kibökkenteni. Most azonban a vélemény szabadságnak megnyíltak kapui, ám használjuk fel az időt mellyben az ember keblét feltárhatja... Századok óta nem volt a magyarnak e szerencséje csak most. Legfeljebb a színházakban hallottunk egy pár borsosat oda mondogatni valamelly királynak, és sokan azt gondolták, hogy ez csak a régi királyokra szól. A mostaniak még roszabbak. 1848ban a franczia király, a nápolyi, a berlini a bécsi mind Csúfosan kimutaták foguk fehérét. Most is úgy van mint régen. Most is egy embernek szeszelgétől és hiúságától függ a milliók sorsa. Ez a gonosz kútforrása, ezt kell kiirtani, s minden jól lesz. Csanád, ahínár, Bihar és Békés megék népéhez! • Atyámfia , Véreim! A kétkedők és kiesőhitüek kétségbe esve felkiáltottak, hogy „oda vagyunk! el vagyunk veszve!“ Kossuth azonban bízva a magyar nemzet erejében és lelkesedésében így szólott: „Megállját én ösmerem a magyar népet, ösmerem tiszta lelkét és szent haza szeretetét, de ösmerem vitézségét is, azért azt nem tűrhetem, hogy róla valami ollyan mondassák, mi úgy hazaszeretet, mint vitézségét kicsinyítőleg rágalmazná. Várjatok én elmegyek és megnézem, ha ollyan gyáva és kislelkű e e nép, hogy hazáját veszni hagyja, vagy pedig ollyan lelkes és tettre kész, miilyennek én hiszem. És elindult bejárni a Danánál s Tiszának partjait, és felhívni a népet, hogy mentse meg életét, vagyonát, szabadságát, vagy is mentse meg a hazát, mellynek földjében atyáinak szent hamvai nyugosznak, mellyen élni és meghalni vagy és unokáinak boldogságát reményű s kelljen fel tömegestül s nyújtsa ki fegyveres karjait, hogy csak látásától is fusson meg a szemtelen egérsereg, melly az alvó oroszlányai paczkázhatni vélt. S a kicsinyhitüek és csürgedezőkínái is felháborodva állanak, mert az uljában talált .ettre kész haza szeretet — nem csak az ék kétkedésén de saját fogalmán is felülemelkedett. Mint a hegytetőről megindított hógomoly szüntelen nő, s hengergödrtében mind nagyobb és nagyobbá,ollyan volt a tiszapartjain talált nép, mellynek tetőpontra jutott lelkesülését, az Istennek hatalmas kezet általa megindítván, az a hazaszeretett tiszta fehér havában odább és odább hengeredve, a harczivágynak és minden áldozattal ' " óriási nagyságára nőtt, mint rom ' okvetlen szétzuzand minden ellen elébe a gonosz szándék emdlt.pejtz megyében fordult meg és sa’ érte föl ellenálhatattlan szív - szólás hozzánk környv Bihart, a puszták lelke ugar felszólitani Békést, hogy a véneké most megtagadva ne tűrje békével azt, hogy megsemmisitessék a magyar és emlékeztettni ősi szép nevére Csanádot, mellyet egyik özvezérünk horda, s megkérdeni Szathmárt, ha akarja-e, hogy szép és gazdag földje, sivatoggá dulassék? elmegyek, megnézni, ha váljon a . A,ködök és kicsinyitüek csüggedését akarja-e Bihar, Békés, Csanád és Szathmár megczáfolni, így szólott é s már útiterve készen volt, midőn futár érkezik Pestről és hirül hozá, hogy Jellachich — a fegyverszünet ellenére —gyáván és hitszegen állomását oda hagyva, megszökött s Győr felé vonul, itt akarván átkelni a Dunán, hogy magát vagy német segítséggel erősítse, vagy a felső megyékbe vehesse, hol a nyelvrokon népeknél támogatatást találni reményt, de egyszersmind parancsot hozza neki a futár a nemzet nevében, hogy siessen, Pestre mert szükség van rá. És ezért nem mehetett most még hozzátok, hogy a becsületes magyar szemeitekbe nézve, megkérdezhesse, ha lehet-e az, hogy a magyar saját hazájában szolga legyen? s ha nem lehet, hogy felszólítson, miként hát tenni kell, hogy ne lehessen. De nem akart, nem tud a nélkül felhagyni hozzátok tervezett utjával, hogy legalább tudtul ne adja, miszerint jönni akart, de hazánk java, most e perezben, másfelé szólítja, s hogy megmondja miként a mi halad az el nem marad, s hogy eljön tán előbb mint gondolnátok. Azért meghagyja nekünk s másoknak, hogy mondanok és írnok, mit ő akart élő szóval mondani néktek, s mi abban áll, hogy kelljen fel minden, ki csak karját bírja és keblében becsüles szivet bir, a haza védelmére és az ellenség megsemmisítésén. » « Hisz nekik nincs is szükségtök kézre, melly kebletök hazafiságának húrjait megillesse, mert hiszen azok úgyis a legszebb hangokat adják és seregeitek a harcz véres mezején már diadalmasan is állottak. Néktek csak inteni kell, hogy mit tegyetek és meg lesz téve ! Fel hát! a gyáva és hitszegő Jellachich rabló csordája fut, mert csak addig tud a bátornak látszani, mig hitvány kérkedéssel beérhető, de alig villogott a magyarnak kezében hüvelyéből megszabadult meztelen kardja, a nemes aczél tükrében megpillantott nyomorultságának tudatában, szalad árkon és berken át menekülését keresve. Azért utánaa magyar nép vágd és öld, pusztítsd és irtsad a rabló csordát, elül és hátul, jobbról és balról, éjjel sznt nappal. Amott Baranyában volt egy ellenséges tábor, egy Roth nevű árulónak vezérlete alatt, ez is megadta mgát életre halálra, így alázodik meg a gazság ír lenfelé. Rak le a hitvány gyomot, a nyomorult bogánys csoportot, mindenütt hol ellentáll, hogy ne maradjon belőle még hírmondó se. Semmi egyezkedés az árulókkal, kik összeesküdtek a magyar nemzet ellen ! — A ki minket követ sújtott, sújtsuk menykövet, hogy el ne árulhassák többé háladatlanul a magyar népet. Fel, fel, magyar nép! hadd tanulja meg a hitvány gonoszság, kivel kezdjen ki? Fel, fel! kiirtására haza ellenségének, ki szemtelenségében álmodozni mert Magyarország meghóditá,sárul! És ha ki lesz irtva a gyom , ha lekaszálva leend a hitvány bogáncs-csapat, akkor — ha nem előbb — elmegyen Kossuth hozzátok is, Bihar, Békés, Szathmár és Csanád népe, hazámfiai, véreim! hogy megüljük torát édes hazánk letiprott elleneinek. Elmegyen vendégszerető tájaitokra is, megköszönni néktek, hogy szeretétek e hazát, és megülni köztetek — a magyar szabadság ezen tanyáin is — a kivívott diadalnak áldomását ! Azért előre barátim, hogy mielőbb érhessük el e nemzeti ünnepély dicső napját, hogy mielőbb élvezhessük a szabadság, egyenlőség és testvériség malasztait, mellyeknek kivívását senki kegyelmének — istenén kívül — hanem saját karjaink erejének fogjuk köszönni. E szent czél elérésére, az örökkévaló isten és a haza nevében kettőre kérünk most hazafiak! Kérünk arra, alakítsatok, minél több önkéntes