Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-07-22 / 111. szám
Szombat 111. szám. Pestjulius 22.1848. Nem kell táblabiró politika. UM. TIZENÖTÖDIKE Előfizethetni csak a kiadónál országúton Kunewalder házban, vidéken a k. postahivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Budapesten házhozhordással 5 ft. Vidékre posán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 7 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos előfizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozot sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng.t fizettetik. Pest julius 22. Ülés a képviselők házában. A mai ülés leírásával elkéstünk. — Siettünk— ben közöljük e következő három nyilatkozatot. Nyári Pál s Madarász László beszédeit kénytelenek vagyunk elhalasztani. A szónoklatok után a ház elhatározó, hogy az egyes czikkek tárgyalásába fog bocsátkozni. Sokan nem akartak a szótól elállani, azt hitték, mintha ezzel már az érdemleges vita volna befejezve, holott tulajdonképen ez csak ezután fog következni. Az oppositio. hir szerint a czikkek tárgyalásánál két helyen akar csatát kezdeni. Egy módosítvány fog előterjesztetni az olasz ügyben, ezután egy hozzáadvány a nép ügyében. Az oppositio világosan ki akarja mutatni az országnak, miben különbözik e két párt egymástól. — Hatzel, nyíregyházi követ: Két napi hosszas discussiók után úgy hiszen kötelességünk mentül rövidebben nyilatkozni. A válasz felirat szerkezetében nem találom azon rövid kerekdedséget, világosságot mellyet a nemzet méltósága megkíván — azért ezt újonnan szerkeztetni kívánom úgy, hogy nyilt levél legyen a nemzet kezében mellyel civilisált nemzetek sorába belép, s kimutassa azon állást, mellyel azok között elfoglalni magát elhatározta. A ministerium politicáját a horváth ügyekre nézve pártolom; nem mintha süker koronázta volna azt, hanem mert megkímélte a polgárvért, mellyet csak a legutolsó esetben kell feláldozni. Az olasz ügyekre nézve emlékeztetem a házat Kossuth pénzügyminister, tegnap elötti azon nyilatkozatára, miképen ő, mint egyes polgár híven döbbent egész életébe tanúsított elveihez, az olaszok szabadságát, függetlenségét minden beavatkozás nélkül óhajtja, de mint minister a nemzetek állása mérlegébe tekintve, azt látja hogy a magyar nemzet jelen állása biztosítására beavatkozás szükséges. Uraim ! nincs polgárja a hazának , ki úgy ne érezne mint Kossuth az egyes polgár, — az egyes polgárok érzelmeiből kerül ki a nemzet simpatiája, — s ne mistificáljuk magunkat — azon politica melly nem e nemzet simpaliájára épitetik, később vagy hamarább romba dúl. Ebbül következik az, hogy miután Kossuth mint minister másképen szólt,megtörténhetik hogy a nagy többség, nem a nemzet érzelmeit, hanem a kormány politicáját képviseli. (Helyes.) Végre el nem hallgathatom miképen a nemzet megütközve fogja venni, hogy azon ministerium, mellyhez gyermeki bizodalommal ragaszkodott, mellynek kétszáz ezer polgárainak vérét erejét meghaladó milliókat egyszerű felhívásra rendelkezése alá bocsátotta, egy, bár lényeges kérdésnél, a nélkül, hogy a Népképviselők elágazó véleményei öszvegyalulását csak megkísértene volna is, széttépett tárczáit a nemzet lábaihoz dobni késznek nyilatkozott. Uram! a történetírás nem azon kormány férfiakat szokta halhatatlanitani kikie elég elhatározottság van, talán különben is megunt tárczáiktól megválni, hanem azokat kik elég erőssek a vészes időkbe a nemzettel egyesülten győzni ha kell, halni ha szükséges. A felírás uj szerkezete kivált a ministerium politicáját illetőleg az olaszügyekbe nem helyeslem. Ezután Pulszki Ferencz jutott szóhoz, azonban vontatott, és unalmat beszéd és a ház nem igen hallgatta. Teleki László: Pulszki szavaiból azt vettem ki, hogy szerinte azok kik a ministeri politicát az olasz ügyekben nem helyeslik, azok Austriától elválni akarnak. Ezt kétféleképen lehet érteni. Ha közigazgatási szempontból vesszük fel, nincs ellene észrevétele, ha pedig itt Pulszki azt értette , hogy az ellenzék a dinastiától akar külön szakadni, ez jelen esetben igen méltatlan gyanúsítás, s szeretné ha az elnök azokat, kik így gyanúsítanak rendre utasítaná. Szoló azok közzé tartozik, kik a jelen ministériumot megbuktatni nem akarják , de az nem tiltja őt el attól , hogy véleményét ki ne mondhassa, ő szavazatát semmi tekintetnek alá nem rendeli, sőt ha azt hiszi, hogy a ministeri politika a hazára veszélyt hoz, nem is lehet szorosb kötelessége , mint az ellen teljes erővel küzdeni. De amidőn a ministérium ellen küzd, nem gyanúsítja őket, mert a gyanúsításnak csak akkor van helye, ha a ministériumban valaki rész intenziókat sejt , ő most csak annyit akar mondani , hogy a kormány téved, s hogy politikájának rész következményei lesznek. Az előtte szóló gunynyal említi a közvéleményt, melly e ház falain kivül létezik, s azt ignorálni akarja, mert mi a nép képviselői vagyunk, a mit mi mondunk, azt a nép mondja, de ez rész argumentálto mert alakulhat itt a házban egy többség, melly szerint mi bár a nép képviselőinek mondatunk, de azért a nép közvéleményét mégsem képviseljük. A ministérium politikáját Horvátországra, nézve pártolja. Pártolja a múltat, de a jövendőre nézve nem akar irányt kitüzetni, járjon el a kormány felelősség mellett úgy mint belátása fogja magával hozni. A válaszfeliratot szerkezetében nem pártolja, szerette volna abban kimondatra látni, miként kíván a magyar innen túl Európában, mint szabad nemzet megállani. Ezeken kívül szükségesnek tartotta volna hogy az adresszben a haladási kérdések s a nép érdekeire,a hűbéri rendszerre nézve is, valamely határozott irány kimondatott volna. Olaszországra nézve szóló az ellenpártról annyi különféle argumentumokat hallott, hogy nem is tudja már az argumentumok mellyik nemeinek adjon több súlyt. A hallott argumentumok háromneműek. Némellyek szerint a magyarnak a pragmatica sanctio kötése miatt kell Olaszországba hadsereget küldeni. Mások szerint azért, mert ez által a ministeriumnak bizalmat szavazunk, ismét mások szerint, mert nemzetiségünk, s fenállásunk érdeke ezt így kívánja. Szónok, azok közt, kik az első és harmadik nemű argumentumokkal harczolnak, nem lát öszhangzást nem vesz észre következetességet. Ha a sanctio pragmatica szerint, az austriai császárnak minden birtokát védelmezni akarnák , akkor még Belgiumot is vissza kellene foglalnunk, ha a bécsi ministeriumnak, mellynek az egyetemi ifjúság inponál, eszébe jutna azt visszaszerezni. Beavatkoznunk kellene ollyan tartományok megvédésébe , mellyet az ausztriai ház a sanctio pragmatica után más territóriumokkal kicserélt, pedig a népek nem áruezikkek, kik felett az egyesek mint vak eszközökkel rendelkezhessenek.