Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-07-22 / 111. szám

Szombat 111. szám. Pestjulius 22.1848. Nem kell táblabiró politika. UM. TIZENÖTÖDIKE Előfizethetni csak a kiadónál országú­ton Kunewalder házban, vidéken a k. pos­tahivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Buda­pesten házhozhordással 5 ft. Vidékre pos­­án borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 7 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos elő­fizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forint­jával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozot sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng.­t fizettetik. Pest julius 22. Ülés a képviselők házában. A mai ülés leírásával elkéstünk. — Siettünk— ben közöljük e következő három nyilatkozatot. Nyári Pál s Madarász László beszédeit kény­telenek vagyunk elhalasztani. A szónoklatok után a ház elhatározó, hogy az egyes czikkek tárgyalásába fog bocsátkozni. Sokan nem akartak a szótól elállani, azt hit­ték, mintha ezzel már az érdemleges vita volna befejezve, holott tulajdonképen ez csak ezután fog következni. Az oppositio. hir szerint a czikkek tárgyalá­sánál két helyen akar csatát kezdeni. Egy módosítvány fog előterjesztetni az olasz ügyben, ezután egy hozzáadvány a nép ügyében. Az oppositio világosan ki akarja mutatni az országnak, miben különbözik e két párt egymás­tól. — Hatzel, nyíregyházi követ: Két napi hosszas discussiók után úgy hiszen kötelességünk mentül rövidebben nyilatkozni. A válasz felirat szerkezetében nem találom azon rövid kerekdedséget, világosságot mellyet a nemzet méltósága megkíván — azért ezt újonnan szer­keztetni kívánom úgy, hogy nyilt levél legyen a nemzet kezében mellyel civilisált nemzetek sorába belép, s kimutassa azon állást, mellyel azok kö­zött el­foglalni magát elhatározta. A ministerium politicáját a horváth ügyekre nézve pártolom; nem mintha süker koronázta volna azt, hanem mert megkímélte a polgárvért, mellyet csak a legutolsó esetben kell feláldozni. Az olasz ügyekre nézve emlékeztetem a házat Kossuth pénzügy­minister, tegnap elötti azon nyi­latkozatára, miképen ő, mint egyes polgár híven döbbent egész életébe tanúsított elveihez, az ola­szok szabadságát, függetlenségét minden beavat­kozás nélkül óhajtja, de mint minister a nemze­tek állása mérlegébe tekintve, azt látja hogy a magyar nemzet jelen állása biztosítására beavat­kozás szükséges. Uraim ! nincs polgárja a hazának , ki úgy ne érezne mint Kossuth az egyes polgár, — az egyes polgárok érzelmeiből kerül ki a nemzet simpa­­tiája, — s ne mistificáljuk magunkat — azon politica melly nem e nemzet simpaliájára épite­­tik, később vagy hamarább romba dúl. Ebbül következik az, hogy miután Kossuth mint minister másképen szólt,megtörténhetik hogy a nagy többség, nem a nemzet érzelmeit, hanem a kormány politicáját képviseli.­­ (Helyes.) Végre el nem hallgathatom miképen a nemzet megütközve fogja venni, hogy azon ministerium, mellyhez gyermeki bizodalommal ragaszkodott,­ mellynek két­száz ezer polgárainak vérét erejét meghaladó milliókat egyszerű felhívásra rendel­kezése alá bocsátotta, egy, bár lényeges kérdés­nél, a nélkül, hogy a Népképviselők elágazó vé­leményei öszvegyalulását csak megkísértene vol­na is, széttépett tárczáit a nemzet lábaihoz dobni késznek nyilatkozott. Uram! a történetírás nem azon kormány férfi­akat szokta halhatatlanitani kikie elég elhatározott­ság van, talán különben is megunt tárczáiktól meg­válni, hanem azokat kik elég erőssek a vészes időkbe a nemzettel egyesülten győzni ha kell, halni ha szükséges. A felírás uj szerkezete kivált a ministerium po­­liticáját illetőleg az olaszü­gyekbe nem helyeslem. Ezután Pulszki Ferencz jutott szóhoz, azonban vontatott, és unalmat beszéd és a ház nem igen hallgatta. Teleki László: Pulszki szavaiból azt vettem ki, hogy sze­rinte azok kik a ministeri politicát az olasz ügyek­ben nem helyeslik, azok Austriától elválni akarnak. Ezt kétféleképen lehet érteni. Ha közigazga­tási szempontból vesszük fel, nincs ellene észre­vétele, ha pedig itt Pulszki azt értette , hogy az ellenzék a dinastiától akar külön szakadni, ez je­len esetben igen méltatlan gyanúsítás, s szeretné ha az elnök azokat, kik így gyanúsítanak rendre utasítaná. Szoló azok közzé tartozik, kik a jelen minis­­tériumot megbuktatni nem akarják , de az nem tiltja őt el attól , hogy véleményét ki ne mond­hassa, ő szavazatát semmi tekintetnek alá nem rendeli, sőt ha azt hiszi, hogy a ministeri politika a hazára veszélyt hoz, nem is lehet szorosb kö­telessége , mint az ellen teljes erővel küzdeni. De a­midőn a ministérium ellen küzd, nem gyanúsítja őket, mert a gyanúsításnak csak akkor van helye, ha a ministériumban valaki rész inten­­ziókat sejt , ő most csak annyit akar mondani , hogy a kormány téved, s hogy politikájának rész következményei lesznek. Az előtte szóló gunynyal említi a közvéle­ményt, melly e ház falain kivül létezik, s azt ig­­norálni akarja, mert mi a nép képviselői vagyunk, a mit mi mondunk, azt a nép mondja, de ez rész argumentálto mert alakulhat itt a házban egy többség, melly szerint mi bár a nép képviselőinek mondatunk, de azért a nép közvéleményét még­sem képviseljük. A ministérium politikáját Horvátországra, nézve pártolja. Pártolja a múltat, de a jövendőre nézve nem akar irányt kitüzetni, járjon el a kor­mány felelősség mellett úgy mint belátása fogja magával hozni. A válaszfeliratot szerkezetében nem pártolja, szerette volna abban kimondatra látni, miként kí­ván a magyar innen túl Európában, mint szabad nemzet megállani. Ezeken kívül szükségesnek tartotta volna hogy az adresszben a haladási kérdések s a nép érdekeire,a hűbéri rendszerre nézve is, valamely határozott irány kimondatott volna. Olaszországra nézve szóló az ellenpártról annyi különféle argumentumokat hallott, hogy nem is tudja már az argumentumok mellyik ne­meinek adjon több súlyt. A hallott argumentumok háromneműek. N­é­­mellyek szerint a magyarnak a pragmatica sanc­­tio kötése miatt kell Olaszországba hadsereget küldeni. Mások szerint azért, mert ez által a mi­­nisteriumnak bizalmat szavazunk, ismét mások szerint, mert nemzetiségünk, s fenállásunk érdeke ezt így kívánja. Szónok, azok közt, kik az első és harmadik nemű argumentumokkal harczolnak, nem lát ösz­­hangzást nem vesz észre következetességet. Ha a sanctio pragmatica szerint, az austriai császárnak minden birtokát védelmezni akarnák , akkor még Belgiumot is vissza kellene foglalnunk, ha a bé­csi ministerium­nak, mellynek az egyetemi ifjúság inponál, eszébe jutna azt visszaszerezni. Beavat­koznunk kellene ollyan tartományok megvédésé­be , mellyet az ausztriai ház a sanctio pragmatica után más territóriumokkal kicserélt, pedig a népek nem áruezikkek, kik felett az egyesek mint vak eszközökkel rendelkezhessenek.

Next