Medgyesi Lapok, 1937 (4. évfolyam, 1-48. szám)
1937-08-09 / 30. szám
IV. évfolyam 30. szám Mediaş —Medgyes 1937. aug. 9. hétfő gimons Mediaş—Medgyes és környékének független magyar lapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Mediaş—Medgyes „Pax" Str. Pastorul de sus No. 2. Kiadja a „Medgyesi Lapok" kiadóvállalata. SZENT EZ A HELY: Petőfinek és bajtársainak hamvai pihennek itt, a fehéregyházi emlékoszlop környékén. Hősök temetője, de egyúttal szent ideálunk temploma is s igy hatványozott kegyelettel kellene körülvennünk, hogy az utókor háláját ezáltal is kifejezésre juttassuk. Sajnos azonban, hogy mindeme érzelmeknek nyoma sínes azon állapoton, melyben az emlékoszlop környéke s a mellette levő kis ereklye*muzeum jelenleg leledzik. Gondos kezek virágfakasztó munkája itt nem látszik, — a düledező kis ház pedig az enyészet kriptaszagát árasztja magából... A község, a környék, sőt egész országrészünk magyarsága magának tartozik azzal, hogy ezt a siralmas állapotot tovább ne tűrje! Egy Petőfink volt és van, mert művei halhatatlanná teszik nevét és emlékét a mi ne tudnék annyira megbannülni, hogy azt a helyet, hol vér» folyt s ahol az „Egy gondolat bánt engemet“ próféciája beteljesedett, hogy ezt a pár négyzetösnyi teret hódolatos hálánk élő jeleivel elárasszuk ? Hát ne akadna egy gondos kertész, ne lenne található egy egy- szerű kőmives, aki rendet teremt- lsen ? S olyan szegények volnánk, hogy azt a pár fillért, amibe a | zarándokhely jó karbantartása ke- | rülne, ne tudnák összeadni ? Ne | tudna Erdély magyarsága egy | kis áldozatot hozni, hogy egy | szerény kerítést emeljen szentélye | köré, hogy kegyeletien lábak ne | tapadják, tiporják a hősi teme- | tőt? A nagy költő ugyan „szá-| guldó paripák“ tömegét festette | meg víziójában, de tehenekről, s disznókról, libákról nem álmoodott soha... Legelső teendőnk volna tehát i j egy országos megmozdulással s előteremteni a szükséges pénzösszeget, hogy az emlékmű környékét méltóvá tegyük Petőfihez és névtelen, dicső társaihoz. Dr. Gyárfás szenátor úr láthatta, mily elszomorító állapot uralkodik a „faháregyházi csatasíkon“, s ha ő felemelné szavát, meg-indulna az áradat, hogy „lemossuk a gyalázatot“, amit eddigi hanyagságunk ránk hozott. Dr. Pospisil Rudolf. | Főszerkesztő : SZ. NAGY SÁNDOR Előfizetési díj : Egész évre 240 Lei. — Félévre 120 Lei, Negyedévre 60 Lei. — Egyes szám ára 5 Lei. Egyesületeknek, bankoknak, olvasóköröknek, vállalatoknak havi 50 Lei.— Külföldre 480 Lei. A magyarság zarándoklása Petőfi síremlékéhez. Gyárfás Elemér szenátor nagyszabású ünnepi beszédben méltatta Petőfi nagy szellemét. Az erdélyi magyarság nagy tömege zarándokolt el az elmúlt vasárnap, a fehéregyházai csatáikra, hogy hódolhasson a nagy Petőfi halhatatlan szellemének. Nemcsak a közeli falvak és városok lakói jöttek el Petőfi halálának 88-ik évfordulója alkalmával, hanem nagyon sokan 40—50 km.-ről, sőt messzebbfekvő vidékekről zarándokoltak el a fehéregyházai esstasikra, a magyarság nagy szellemének, Petőfi Sándornak síremlékéhez. A nagy töving már kora reggeltől kezdve állandóan nőtt, úgy hogy az indulás idejére, több ezerre rúgott a számuk. A menet 4 órakor vonult fel a fehéregyházai fúvószenekar hangjai mellett, a különböző dalegyletek, egyesületek és a nagyközönség ezreitől kísérve a Petőfi emlékműhöz. A térségen ember ember hátán tolongott. Az ünnepség a sighişoara—segesvári ref. dalárda énekszámával vette kezdetét Sándor István vezényletével, majd Nagy Béla sighişoara—segesvári unit. lelkész mondott megható imát, melyet az odorhelyi—székelyudvarhelyi Székely Daletylet énekkara követelt, Kiss Elek vezetésével. A nagy nap ünnepi szónoka, dr. Gyárfás Elemér szenátor volt, aki költői lendületű beszédben méltatta Petőfi Sándort, melyet kivonatosan az alábbiakban közlünk. Mire tanít ma minket Petőfi Sándor? Idestova négy évtizede, hogy e helyen összegyűlt az akkori magyar társadalom színe-java, megünnepelni Petőfi halálának félszázados évfordulóját s ércszobrának leleplezését. Ma is élénken áll szemeim előtt a fehéregyházai síkságot betöltő hatalmas tömeg, túlnyomóan udvarhelyszéki székelyek, kiknek soraiban a nagy Ugrón Gábor teremtett rendet és fegyelmet éles, felcsattanó hangjával. Ma is látom magamat, a térdnadrágos fiúcskát, amint édesapám és akkori alispánunk oldalán a segesvári vártorony alatt a júliusi hőségben felvonultunk a szobortérre s fülembe csengenek a lelkes szónoklatok, melyekből keveset értettem ugyan, de azt láttam, vagy inkább megéreztem, hogy az ország előkelőségei, a magyarság vezetői és nagy tömegei a feháregyházai síkon s a segesvári ércszobor előtt Petőfi Sándor küzdelmeinek beteljesülését ünnepük, diadalrajutását annak a nemzeti gondolatnak s annak a szabadság eszmének, melyet Petőfi hirdetett s amelyért itt vérét is ontotta. Az akkori fényes ünnepség szónokai azóta találkoztak már az örökkévalóságban a nagy költővel, az ércszobor sem áll már s ott a vártetőn és a fiúcska, aki fákkar dobogó szívvel és tágra nyílt szemmel bámulta a lepel lehullását, ma őszbehajló fejjel áll itt, a síremléknél, hogy elmondja, miért látja ma is nagynak Petőfi Sándort s miért szent ma is ez a hely annak a sokkal kisebb, sokkal halkabb szavú, de a küzdelemre annál megedzettebb testvéri csoportnak, mely ezt a síremléket a mai évfordulón áhítattal körülállja. Rég letűntek s ma már senkiben sem ébresztenek rettegést azok a hatalmasságok, osztrák császár s muszka cár, melyek ellen Petőfi harcolt s amelyek őt testében letiporták. A Petőfit lelkesítő elvek és eszmények a szabadság és a nemzeti gondolat az évtizedek körforgásában elváltoztak színükben, sokak szájában üres jelszavakká lettek, mások kezében ostorrá, melyet megújhodó zsarnoki hatalmak suhogtatnak. Az igazi nagyság mértéke azonban az, hogy ha letünt is a kor, művben a nagy ember élt s megváltozott is azóta a föld szive, az igazi nagy ember nem sülyed el korával együtt a mult homályában, hanem mindig tud a mának is érdeklőt mondani, gondolatai eleven erővel hatnak és Útmutatóul szolgálnak a jelenben is. A mai idők s a mi mostani helyzetünk nem alkalmas arra, hogy kellően méltathassuk az amúgy is történelmi átértékelés folyamában álló nemzeti gondolatot és szabadságeszmét, noha Petőfi 26 éves élete elsősorban ezek felett el. Találunk azonban Petőfi Sándor szellemi kincsestárában örökszép költeményeinek gazdag világában más gondolatokat is, melyek mindenképp megérdemlik, hogy magasra emeljük őket, mert talán az azoknál is érdekesebbek és tanulságosabbak számunkra. A „Szent Világszabadság“ költője, aki úgy tudta szeretni hazáját és nemzetét, mint előtte és utána kevesen, példát adott nekünk arra is, hogy akinek a szíve igazán tele van jósággal és szeretettel, legnagyobb melegséggel a hozzá közelebb állókat öleli át. Petőfi gyönyörű családi költeteménye fényesen bizonyítják, hogy hazájának és nemzetének szeretete nem volt üres szólam, tartalmatlan külsőség, hanem szoros folyománya, következetes kiszélesítése volt annak a meleg családias érzésnek, mely egész lelkét betöltötte. Ma, mikor megnehezült az idők járása felettünk, életkérdésünk, hogy ifjúságunk tisztelje és szeresse a szülői házat és ragaszkodjék annak megszentelt tradícióihoz. Életkérdésünk,hogy a fiatal szívekben lángralobban- Szeretnék lenni Valaki Irta : Miske Gyuláné. Szeretnék lenni Valaki Akit a Te szemed is észrevesz Kivel jólesik, ha együtt lehetsz Valaki — akit Te szeretsz. Szeretnék lenni Valaki. Babér koszorús, gőgös homlokom, Ha megpihenne egyszer villádon, Mint égő, kínzó fájdalom. Szeretnék lenni Valaki, Mikor lehajtod koronás fejed, Halkan imára kulcsolná kezed, Valaki — ki Téged szeret! Szeretnék lenni Valaki, Akit a Te szemed is észrevesz, Kivel jólesik, ha együtt lehetsz, Valaki — akit Te szeretsz !