Medvetánc, 1985/4 - 1986/1

Lengyel László: Politikai magatartás és gazdasági viselkedés egy kis ország jövőképében - Gombár Csaba írásához

Lengyel László POLITIKAI MAGATARTÁS ÉS GAZDASÁGI VISELKEDÉS EGY KIS ORSZÁG JÖVŐKÉPÉBEN Gombár Csaba írásához írA leveskét pedig meg kell enni az utolsó kanálig, mert pont abban van az erő. Szépen egyed azt a leveskét, és ne turkálj benne! Különben gyenge maradsz, és nem fogd­ megnőni. És annak te leszel az oka. Különben a városok meg a nemzetek is magukra vessenek, ha nem nőttek meg. Vádolom a kis városokat, hogy nem lettek nagy városokká. Annál rosszabb nekik. I blame the little nations... Ich beschuldige die kleinen Nationen... J’accuse les petites nations... Kapd be már azt a levest, mer’ hideg lesz, mint a jég!” Miroslav Holub: Ebéd A kisszobánk ablakából éppen az észak-pesti lakótelepekre láthatok. De visz­­szanéznek ők is. Felbámulnak ide, hideg, ötven négyzetméteres beton-üveg me­revségű szemeikkel. Rossz érzés. Gyűlölnek, szeretnek, irigyelnek. Távlat va­gyok. Horizont itt a szelíd lankán, fás és bokros szempillák mögé rejtezett 70 négyzetméteres lágy­ téglás tekintetemmel. Nemzeti álom. És az sem vigasztalhat, hogy tudom, az ő hátuk megött, alulról furcsán kan­­csalítva, józsefattilás sárbaszáradt üvegcserepeikkel vágyják őket a szobakony­hák. Tudjuk ugye, barátaim, milyen nehéz kijárni azt az ötven négyzetméteres osztályt. Oly tárgyakból bukhatunk el, mint szétrobbant, sikoltó-üvöltő házas­ság vagy bénító hallgatás, ital, drog, holtig-munka, gyermekverés, kis szobába gunnyadó öregek, pótlék szeretők, hajtásban — s nem forradalomban vagy sze­relemben — megszakadó szív, rossz vodkával beszedett 40—50 örök­ altató. Mondjam-e, hogy forradalomnyi választja el a kínzó albérletet, e könyörtelen­kötelező elemit, a befagyott szemű lakótelepi osztályoktól? „Ki tudja, hányan néznek rám, akik szembe jönnek az utcán velem, olyanok, akiknek fájdalmat osztok, mert finomabban vagyok öltözve, mint ők.”­ És et­tem, télen nem fázom. Egyszóval, nemzeti távlat vagyok.

Next