Mérleg, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Ő No rausz János, a KPVDSZ elnöke megnyitja a KV ülését. Mellette dr. Sághy Vilmos, Kiss Tibor, a KPVDSZ főtitkárhelyettese és Ligeti László, a SZOT alelnöke VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! jg * , A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1982. január Ára: 2 forint Megjelenik havonta A Központi Vezetőség ülése Feladatunk az 1982. esztendőben: a mozgalom segítse a gazdálkodást, végezze fontos nevelő tevékenységét Ф A kereskedelmi ellátás eddig elért szintjének megtartása a fő cél ф A tervekben előirányzott bérfejlesztést az év elején kell megvalósítani Szakszervezetünk Központi Vezetősége, a múlt év december 21-én, a KPVDSZ székházában, Tausz János elnökletével ülést tartott. A tanácskozás munkájában részt vett Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke is. Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter tájékoztatta a központi vezetőséget a belkereskedelem 1982. évi feladatairól, majd Vas János, a KPVDSZ főtitkára a szakszervezeti feladatokat összegezte. A miniszter elöljáróban értékelte az ágazat munkájának tapasztalatait. — A belkereskedelemben mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy 1981-ben megőrizzük az áruellátás elért színvonalát, hogy változatlan áron számolva 1,2 százalékkal emelkedjék a kiskereskedelmi forgalom és az árak növekedése ne haladja meg az 5 százalékot. Sikerült is az 5 százalékon belül maradni, mégpedig úgy, hogy a kiskereskedelmi forgalom eközben (változatlan áron számolva) körülbelül 3 százalékkal növekedett — mondta dr. Sághy Vilmos, majd elemezte ennek okait. Szólt az áruellátással, az árrendszerrel kapcsolatos helyzetről és problémákról. Az 1981. évet úgy minősítette, hogy az a jelentős készletnövekedés időszaka volt. — Az a véleményem — jegyezte meg —, hogy készlet összetételünk jelenleg sem rosszabb a sokévi átlagnál, talán egy kicsit jobb is annál, • megfelel annak az igénynek, amit egy még színvonalasabb forgalombonyolítás megkövetel. A vendéglátásról szólva kiemelte, hogy ez a szakágazat túljutva a holtponton, 1981-ben már a tervezettnél nagyobb arányban növelte forgalmát. Különös hangsúlyt kapott az idegenforgalom. — Ezen a téren — mondta a miniszter — nem törekedtünk mennyiségi növekedésre, minőségi célkitűzéseink voltak csupán, és ez sikerrel járt. A továbbiakban utalt arra, hogy a legutóbbi három évben az idegenforgalmi vendégszám 14—15 millió körül stabilizálódott. S ez optimális. — A külföldi vendégszám helyett a turizmus hatékonyságának a javítása volt és maradt a cél — jelentette ki dr. Sághy Vilmos —, egyszerűbben fogalmazva: több időt töltsenek nálunk az idelátogató turisták, és több pénzt költsenek el szállodáinkban, vendéglátóipari egységeinkben. — A három év alatt az idegenforgalomból származó dollárbevételünk megduplázódott, s az elkövetkezendő időszakban sincs más célkitűzésünk, mint az, hogy növeljük valutabevételeinket, növeljük az egy főre jutó költséget (vagyis, hogy egy vendég minél több olyan lehetőséget találjon, amire érdemes költenie apénzét), fokozzuk a hatékonyságot, szilárdítsuk szervezettségünket — mondta a miniszter. Dr. Sághy Vilmos dicsérőleg szólt a zöldség-gyümölcs forgalom alakulásáról is, valamint elismerését nyilvánította az 1981. évi tevékenységükért mindazoknak, akik a nehezebb körülmények között, de láthatólag nagyobb eredménnyel végezték az ellátás munkáját. — A jövő dolgairól — mondta — pedig néhány gondolat: 1982- re, az áruellátásra vonatkozólag az a véleményünk, hogy tartani kell a színvonalat, sőt némileg javítani is lehet. A „tartáshoz” és a „javításhoz” óhatatlanul szükséges az árualapok biztosítása. Ez a tényező óriási súllyal és felelősséggel nehezedik továbbra is az egész kereskedelem munkájának mérlegére. A népgazdasági terv globálisan biztosítja az árualap és a vásárlóerő közötti egyensúlyt, a „részegyensúlyok” megteremtése azonban már a mi dolgunk. Ezért nehezedik még nagyobb felelősség mindazokra, akik az iparral folytatnak tárgyalást, akik a termeltetés szervezésével, vagy akár a zökkenőmenteskishatármenti forgalom fokozásával foglalkoznak. Igényesebb munkára van szükség a szerződések kötésénél, elsősorban azért, hogy javuljon a minőség, az alkatrészellátás, jobb legyen a választék. A miniszter biztatónak minősítette a hazai vállalatok növekvő árukínálatát, majd rámutatott a piacérzékenység javításának, a versenyszellem kibontakoztatásának, valamint a vállalatokon belüli önállóság növelésének szükségességére, külön hangsúlyozva az áru útjának rövidítéséhez fűződő fontos érdekeket. A kereskedelmi dolgozók bérhelyzetéről dr. Sághy Vilmos úgy nyilatkozott, hogy 1981-ben sikerült valamit ledolgozni elmaradásunkból. — Bízom abban — mondta —, hogy sikerül olyan helyzetet teremteni 1982-ben, hogy egy kissé megint gyorsabban növekedhet a kereskedelmi dolgozók bére, mint az országos átlag. A központi bérpolitikai intézkedést, amiről már többször esett szó ezen a fórumon is, pedig természetesen nem vettük le a napirendről, de az imár az 1982. évet követő időszak problémája. Az ötnapos munkahétről, annak bevezetéséről, a nehézségek leküzdéséről az volt a miniszter véleménye, hogy az előkészítés jó ütemben haladt, az állami és társadalmi szervek, a vállalatokmaximális biztonságra törekedtek. A tapasztalatokat menet közben is alaposan elemezni fogják, s ha úgy látják, hogy módosításokra van szükség, vagy lehetőleg akkor ezeket bátran végrehajtják, lehetőleg az igényeknek megfelelően, az érdekek csorbulása nélkül. Vas János, szakszervezetünk főtitkára referátumában leszögezte, hogy az ágazat 1981. évi eredményei, továbbá a külkereskedelmi és pénzintézeti dolgozók jó munkája megfelelő alapot teremtett a szakszervezet 1982-es tevékenységéhez. Csaknem minden országos fórumon elhangzott az elismerés, hogy a kereskedelmi ellátás szintentartását sikerült teljesíteni — mondta a főtitkár. — Ez azért nagyon fontos tény, mert pozitívan befolyásolta a politikai közhangulatot. Az életszínvonal általános megítélésének szempontjából mindig alapvető tényező marad a jó ellátás, a kereskedelmi dolgozók pozitív állampolgári, szakmai magatartása. A jelen és jövő feladatainak sorából Vas János kiemelte a kereskedelempolitikai irányelvek konkrét alkalmazását. A konkrét alkalmazás vállalati szinten a gazdasági vezetés feladata, de a szakszervezeti szerveknek minden vállalatnál, cselekvő részeseivé kell válniuk az országosan megszabott fő fejlődési irányok helyi megvalósításának. Mihamarabb meg kell ismertetni a körülmények szabta, megváltozott követelményekkel valamennyi szervezett dolgozót. Ne rejtsük véka alá, hogy bizonyos nehézségek adódhatnak a megvalósítás folyamán, de mindezek ellenére a szakszervezeti hozzáállás biztassa, bátorítsa a vezetőket, valamint érje el, hogy a tisztségviselők, az aktivisták és minden szervezett dolgozó értse a feladatok lényegét, a politikai gazdasági törekvések pozitívumait és egységesen, a nehézségekkel is megküzdve sorakozzon fel azok megvalósítására. Az év eleji bizalmi testületi üléseken, amikor a terveket szakszervezeti oldalról mérlegeljük, akkor ne a dolgok formális vonatkozásaira, hanem új megoldási ötletekre, vagy az esetleges alternatívákra irányítsuk a figyelmet. Erősítsük az országos irányelvek célkitűzéseit, a különböző versenyvállalásokat, a szocialista brigádok hozzáállását pedig irányítsuk úgy, hogy azok ne szakadjanak el a konkrét gazdasági tervek céljaitól. — A mai helyzet megértetését nevezhetjük szakszervezeti nevelőmunkának, így tudjuk a mozgalom eszközeivel segíteni a leghatékonyabb módon a gazdaságot — mondta a főtitkár. Bérezési kérdésekről szólva Vas János hangsúlyozta: — A dolgozók érdekeinek védelme, életszínvonaluk megőrzése változatlanul a szakszervezeti munka középpontjában áll. Az éves tervekben előirányzott bérfejlesztés jelentős részét az év elején használják fel. Az első félév tapasztalatai alapján pedig értélkelték, hogy a bérfejlesztésnek, a bérek további növelésének milyen lehetőségei vannak. Nem értünk egyet a továbbiakban sem azokkal a gazdasági vezetőkkel, akik „túlbiztosítási” okokból a bérekkel takarékoskodnak, és akarva-akaratlanul gátoljam az anyagi ösztönzés elvét, a jobb teljesítményre való törekvést. A mi szakszervezeti testületeink pedig a félév elteltével kérjék a gazdasági vezetéstől a bérek felhasználásának és a forgalom növelésének összevetését és az eredmények alapján javasoljanak pótlólagos bérfelhasználási intézkedést. Az első félév elteltével a szakszervezeti bizottságok ugyancsak tekintsék át a szociálpolitikai tervek megvalósítását is. Igazítsák a megoldási lehetőségeket a kitűzött célokhoz, mérjék fel ismételten ha kell a forrásokat. Őrködjenek azon, hogy szociális ellátás, munkavédelem terén se csorbuljon a dolgozók érdeke. A főtitkár szólt még az energiatakarékossági program konkrét, helyi megvalósításáról, a kormányhatározat ésszerű végrehajtásáról, a létszámgazdálkodás kérdéseiről, végül egy különösen elevenbe vágó témához, az ötnapos munkarend bevezetéséhez fűzött megjegyzést: " Az ötnapos munkahét tekintetében a belkereskedelem területén nem könnyű a helyzetünk. Annak megértése változatlanul gondolkodást formáló munkát kíván, hogy a kereskedelmi dolgozók viszonylatában nem valósítható meg így az új rend, hogy öt napig folyamatosan dolgozunk, aztán szombat és vasárnap két napot pihenünk. Gondolkodást, sőt magatartást formáló munkát kíván az is, hogy vásárlói szokásokat, beidegződéseket kell megváltoztatnunk, nevezetesen, hogy a bevásárlás minél nagyobb mértékben és minél hamarabb a hét első felében történjék, vagy legalábbis péntek délután bonyolódjék le. Nincsenek illúzióink, tudjuk, hogy ez nagy propagandaerőfeszítést kíván. De biztosítani tudom a kereskedelmi dolgozókat, hogy ehhez, valamint jelenlegi egyéb erőfeszítéseikhez az országos szervek részéről nagyobb támogatást kapnak, mint eddig bármikor. Mert referátumom összegezéseként is azt tudom hangsúlyozni: az ellátási színvonal megtartásának, az életszínvonal megőrzésének feladata olyan feladat, amely változatlanul szakszervezeti munkánk középpontjában áll — mondta a főtitkár. (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter Vas János, a KPVDSZ főtitkára