Mérleg, 1969 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1969 / 1. szám

mezettlenség mindig az marad, még akkor is, ha erőltetni próbáljuk az „Ige és a Szeretet“ önmagában szép kifejezés ide történő alkalmazását. Térjünk ki a probléma elől? Ez nem keresztény álláspont. De ha hozzászólunk, ha tanácsot adunk, olyant adjunk, amit a cikkíró saját öt gyermekének is nyugod­tan ajánlhatna. Más kérdés, megtartják-e? A tisztaság erény, erő van benne. Kimondottan keresztény erény, előkészíti Isten meglátását e világban éppúgy, mint a halál után! Itt követ­keztetések útján, ott tapasztalat útján. Többet és meggyőzőbben kellene beszélnünk a „kapcsolat“ mellett a felelősségről, az emberi méltóságról és kötelező erejéről és arról, hogy az ún. szerelem ne ölje ki a tiszteletet a maradandó értékek iránt. Nem várhatjuk a szerelem első lobbanásakor, hogy az azoknak a feladatoknak teljesítésére alkalmas legyen, amikre Isten ter­mészetünkbe oltotta. A pillanatért sohasem okos a jövendőt feláldozni. A házasság próbálgatásainak nem adhat felszabadító levelet az, hogy őszintének kell lennie, bátornak, és ha szükség lesz rá, ott van a klinika. Hiányzik az emlékek erkölcsi kiértékelése és az Isten előtt való felelősség ténye. Enélkül elsikkad, hogy cselekedeteinkért nemcsak egymással szemben vagyunk felelősek, de abban a vonatkozásban is, hogy alkalmas-e arra a tanúságtételre, amire a hit kiválasztó kegyelme kötelez, összefoglalásul azt kifogásolom a cikkben, hogy úgy tűnik, mintha megijedne a problémától és nem merne keresztény meg­oldást keresni, hanem bele akarja erőltetni a bűnt az erényesség keretei közé. — Olvasóink olyan széleskörű áttekintést nyernek kitűnő folyó­iratukból korunk vallási, teológiai és a hitélettel kapcsolatos világi tudományos, művészeti törekvésekről, amilyenhez hasonlót ily tömören és jól kiválasztva egyetlen más szakfolyóiratban sem kapnának. — A világegyház híreiből szeretnék többet olvasni. A gyakorlati lelkipásztorkodáshoz szíveskedjenek több tanácsot, segítséget nyújtani. Nem ártana kevesebb elvont fejtegetést közölni a „Mérleg“-ben. — ENSZ nem az Egyesült Nemzetek Szövetségének, — amint az Emberi Jogok Évével kapcsolatos jegyzetükben tévesen írták —, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének rövidítése. — Hálásan köszönjük a helyreigazító, bíráló és elismerő sorokat. — Hiába kerestem az új számban Adorno beígért tanulmányát a modern zene megértésének nehézségeiről.­­ Adorno igen értékes tanulmányát sajnos nem tudjuk közölni, mert a szerző nem járult hozzá, hogy a folyóiratunk méreteihez képest túlságosan hosszú tanulmányát megrövidítsük, de még ahhoz sem, hogy az áttekinthetetlen szöveget alcímekkel lás­suk el.

Next