Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)
1790-06-30 / 26. levél
3› »3 33 ›3 33 33 ·» ?’ 9› 3* ?3 3» 3» 3» 33 33 3? 33 33 ‹3 33 33 33 3» 9› 3~ 3* 33 33 31 gyermekeiknek azt parantsolta, hogy menjenek lakni a’ földre, azt ígérvén nékik, hogy az ő tulajdon örökségekké teszi azt, tsak hogy igazán osztozzanak meg rajta. — E’ szerént a’ Gyönyörűség és a’ Fájdalom a’ földre jővén, lakni, eggy akarattal abban eggyeztek meg, hogy az első igazgassa az Ufókat, a’ másik pedig a’ Gonoszokon uralkodjon. De minekutánna sórra vizsgálták volna az embereket, a’ kiket elöl utói találtak, azon kezdettek bámulni, hogy mind a’ ketten mindenik emberhez jussokat tarthatták; mert a’ mit még az első lakó helyekben fólia sem láttak , azt kellett itt tsudá’kozássv al tapasztalniok , hogy eggiv sém vóltelly bűnös ember , a’ kiben valami jó minémüsg ne lett volna, ellenben pedig, eggyem volt olly virtusos és kegyes ember, a’ kinek valami hibát szemére vetni ne lehetett volna. Szorosabb számadásra fogvan azért a’ dolgot, úgy találták , hogy a’ legbűnösebb embernek is, legalább eggy századik részét bírhatja a’ GijönyÖVÜség , a’ Fájdalom ellenben a’ legvirtuloabb ’s legkegyesebb embernek is legalább két harmad részét magáénak tarthatja. Mennél több több vizsgálódásokat tettek, annál inkább altal látták, hogy az ő Or&áglafoknak határa felette fok ver* len*