Állami Hunfalvy gimnázium, Miskolc, 1924
Mázy Engelbert dr. A „szanálás" vitte el tőlünk, de a saját kívánságára. Mázy Engelbert tanker, hír. főigazgató úr ugyanis sohsem ragaszkodott görcsösen az állásához. Már a Károlyi-forradalom idején, mikor szerzetest nem igen szívesen láttak állami alkalmazásban, kérte nyugdíjaztatását. Azonban a kormány, megbecsülvén az ő értékes egyéniségét, akkor egyelőre csak rendelkezési állományba tette , majd a legsúlyosabb napok elmúltával a csehektől megszállt Kassáról Miskolcra helyezte, hogy itt tovább vezesse csonka tankerületét. Ámde ő, látva az ország egyre súlyosbodó pénzügyi helyzetét, csupán hazafias belátásból és nem a munkakedv hiánya miatt, többször sürgette hivatala megszüntetését, de ez csak 1924. július elején következett be. 18 évi állami szolgálat után való távozásával a magyar fődirektori kar egyik pedagógiailag legképzettebb tagjával fogyatkozott meg. Azonban a vezetése alatt volt középiskolákban sem maradt munkája nyom nélkül és tanárai sok becses megállapítását fogják emlékükben őrizni. Mert Mázy Engelbert dr.-nak voltak minden tantárgyra nézve olyan elvei, mely az ő főigazgatói működését sajátosan jellemezték. Hogy a vallásoktatást, mint az erkölcsi nevelés legfőbb biztosítékát, mindig gondosan ellenőrizte és mindegyik felekezet hitoktatójától egyformán lelkiismeretes munkát kívánt, abban, már az ő papi rendje miatt is, senki sem kételkedhetik. A magyar nyelv és irodalom tanárától először is alapos nyelvtantanítást, továbbá sok iskolai, később házi olvasmánnyal is az irodalmi oktatás oly mérvű előkészítését várta el, hogy a legfelső fokon a tanuló mintegy önállóan mondhasson helyes ítéletet bármelyik íróról. Az alsóbb osztályokban szavalóversenyek rendezését is kívánta. A reáliskolai német és francia óráktól részint a hiányzó klasszikus gramatikai képzésének pótlását követelte, részint az irodalmi oktatással együtt azt is, hogy bizonyos tárgykörökön belül való beszélgetésekkel az élőnyelv praktikus használatához is közelebb vigyék a tanulót. A történelem tanításánál a minden korszak után rendezett tüzetes összefoglalást tartotta szükségesnek, hogy az események alakulása, az intézmények fel