A Reggel, 1918. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
Wiokocz, 1918. január kedd. tkf& 10 fillér. Wz* évfolyam, I. (1639. szár ^ WAmVAVi f i/o/rA/»// f*i/h j*i»»ii | FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Vidéki •Mttauttési árak 'fteljbeli előfizetési árak: FÜGGETLEN POLITIKAI NAPi LAP Vidéki előfizetési árak: is* évre »/ évre 'gyed évre Felelős szerkesztő és Istptulajdenosno VÁKYI KORNÉL. Mgisz éven ■— •— — 93 IC Fél évre — — — — 16 K Negyed évre — — — 8 K Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja: 505. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolcz, Széchenyi utca, Weidlich-udvar. 28 K 14 K 7 K ItH. évfolyam, (1689. szám.) Hadvezéreink karácsony! Üdvözlete. Béró kövessházai Kövess Hermann vezérezredes. Valamennyi csapatnak, amely a lélegzetrabló offenzíva és a rákövetkező megerőltető állásépítés után most jól megérdemelt pihenőnek örvendhet, a fegyverszünet hatása alatt kitűnő a hangulata. Ám, ha a fegyverszünetet ellenfeleink hibájából nem követné a tisztességes béke, akkor Ausztria,Magyarország fiai, örömmel követve a hőn szeretettlegfelsőbb hadúr szavát, lelkesülten vennék fel újból igazságos ügyünk mellett a győzelmes harci tevékenységet. Biztosítéka ennek kitűnő szellemünk, magas erkölcsi érzésük és az a meggyőződésük, hogy nem mi vagyunk azok, kik a véres háborút ok nélkül meg akarják beteszalbítani. Báró Krobatin Sándor tábornagy: Hőseink, akik a karácsonyi ünnepeket negyedízben ünneplik távol hazájuktól és családjuktól, főleg az a tudat ad erőt ennek türelmes elviselésére, hogy a jelen helyzet szilárdsága az egyetlen eszköz arra, hogy a sors ilyen, és egyéb mostohaságának minden időkre elejét vegyék és így maguknak szebb jövőt bizdusítsanak. Bojnal Boroevics Szvetozár vezérezredes. Mélyen bent az ellenség földjén ünnepük ma az Isonzó-hadseregek karácsony ünnepét, abban ,a felemelő tudatban, hogy nemcsak megoltalmazták hazájukat a számra túlnyomó ellenség betörésétől, de a világháború legnagyobb győzelmének is ők teremtették meg az alapját és ők küzdöttek ki a szomszédos hadseregekkel vállvetve. A legnagyobb bizalommal néznek valamennyien a jövő elébe. Gróf Lauterbachi Kirchbach Károly vezérezredes: Végre lazulni kezd az acélgyűrű, amelyet az ellenség mérhetetlen mohósága vert körénk. A 4. hadsereg csapatai büszkék rá, hogy az ő szívós kitartásuk és rendületetlen ellenálló erejük nagyban hozzájárult ehhez az eredményhez. Forró* békevágy tölti el ugyan e karácsony estén mindenki szívét, de ha ellenségeink daca most sem törik meg, jó kardunk fogja őket megtanítani, bárhova szólítsa szeretett hadúrunk akarata a 4. hadsereget, régi jelszavához híven mindenütt meg fogja állam helyét a harcban és győzelemre viszi fegyvereinket. Báró dental Rohr Ferenc vezérezredes: Büszkén a megvívott harcokra, különösen az elmult év harcaira, ülik meg az 1. hadsereg csapatai a harctéren most már negyedízben a karácsony ünnepét. Ha a nemrég megkötött fegyverszünet el is némitátta a keleti harctérien a háború zaját, mégis érintetlen maradt minden egyes katonájának a harci akarata és a tettvágy. Teljes bizalommal saját erejük ■ránt és telves legjobb hangulatra 1, az 1. hadsereg nyugodt önbizalommal néz a további — esetleg még szükséges — harcok elé: 1.Veri az ellen hadát s védi ezt a Szép hazát !f‘ Báró Böhm-Ermoll Ede vezérezredes: A 2. hadsereg ezt a negyedik karácsonyestét is, mint az előzőeket, vidám kedvvel és a jövőbe vetett legjobb bizakodással ünnepli meg. Mindenki ködilnnk szeretettel gondol otthon levő Övéire és tőlük várja, hogy a hadban álló hansosok és az égés» *rszág érdekében türelemmel én cauratommbá ny íveljék el azt, amit még el kell viselni « háború Kherenceé* Hfejezéeéif, Báró Wurm Vencel vezérezredes : Az első I&omó-hadsereg hősei, (ikik a fonó Iswizó-harcok szívói tusai bedöűlöülött^ etessel állták* az ellenség tömegtámadásait, örömujjongásban törtek ki, amikor a megváltó „Előre!“ Olaszországban a nagyszerű diadalmenetre vezette őket. Karácsonyi üdvözletüket, amelyet általam küldenek haza a drága otthonba, az a remény és az a biztos meggyőz Akka sugallja, hogy a magaam nélkülözés napjait nemsokára boldog jövendő fogja felváltani. Gróf Scheuchenstuel Viktor vezérezredes: Az idei karácsonyestét az alámrendelt hadsereg körletében győzelmes harcok jegyében ünnepeljük. Tirol földjének harmadfól évi szívós, önfeláldozó védelme után az otlasz Isonzó-arcvonal összeomlásakor a 11. hadseregre is felvirradt a régóta, áhított nap, amelyen támadásra emelhette harcpróbák fegyvereit és kilkanthaiida lobogóit. Igen sulyok harci napok állanak mögöttünk: a derák csapatok tejesítőképesség, kitartás és odaadás tekintetében a legkeményebb próbát állották ki. A legnehezebb harcokat kellett megvívniuk a sorsa ellen teljes szívóssággal védekező ellenséggel és talán még nehezebbb volt küzdelmük a zord havasiéllel és íi hegység természetes akadályaival. A csapatok hősi önfeláldozása a roppant nehézségek ellenére fényes sikert vívott ki már Adage vidékén. Új babérágat fűztek itt bátor harcosainak koffblokukra. Amít e helyütt Röghez vittek, azt nem lehet eléggé megixt’sülni és csak aziok tudják igazán megitelni, akik személyes tapasztalatból ismerik azokat a hatalmas akadályokat, amelyekig az ellenség ellenállása támoiszkoxihatott. Vidám hangulatban örvendeznek derék csapataink akivivott biztató sikereknek, teljes bizalommal a legjobb támadóezerkor,mel eltelve néznek elé is? a további győzelmiai harcoknak, amlyektől az elkövetkezendő és bert az ellenség teljes leveréséi (..) Az 6 esztendő utolsó órája is ütött már és az embe' -ok teli ^anénynyel, várakozással óhajtják a holnapot, mely számukra egy jobb jövőt jelent. Az emberek mindannyian szenvedtek, küizdöttek, ^ kínlódtak, sínylődtek, jajgattak és jal veszekedtek, mert szikvédéseik nagyok, rettenetertik, borzalmasak voltak. Az elsivasott év minden napja fájó, csenvedésekben gazdag volt ésmi legfeljebb csak hinni, bánni próbáltunk abban, hogy másél hol■ napra könnyebb lesz a helyzetünk, javul a sorsunk. Nagyon, igen nagyon kínos és fájó volt az elmúlott év minden áriája, anyanyit, oly sokat vég nélkül szenvestünk, hogy e fájdalmak újbóli átérzíse talán emberi lehetetlenség is. De most mégis bízva, bimkedva, reménykedve nézzünk az elkövetkezendő időkre, mert ez órában igazán joggal szívből elmondhatjuk hogy „megtbünhödte már e nép a múltat és jöventőt“...# (X) Amikor legutoljára elvégeztük _ kötelességünket, és a krónikás feladatához híven az uj sztendőt ^ beharangoztuk, akkor rég kevésbbé volt könnyű.i helyzetünk. _ mint ma. Akkor még a reménysugár sem volt meg in, hogy egyszer eltávoznak a frongós kék égről a háború felül miricist, amikor e sorokat iszuk papírra, már könnyebb okkal könnyebb a helyzetünk, éz minden remény megvan rá, hogy amikor legközelebb az esztendő jöttét üdvözöljük, aki már a béke ügyében, a békedogi jó érzetében tesszük majd ezt. Őe akkor nagyon boldog leszünk, kimondha látin mitgelégedettek és a lelkünk tenni fog az örömtől, hogy imád ülhetünk. Hosszu, nagyon szil volt az elmükét esztendő, most, hogy utána vagyunk, diák megelégedettek és beszk a jövőben, örüljünk a kiláed holnapnak! # L) Az 1918. év a magyar tertemben minden eddigi eszénél becsesebb lészen. Becseazért, mert talán ez az időfegja meghozni szántunkra ágbékét és bár ez mindennél 'sabb, éiiektünk magyarosinak mégis még ennél is többet, adhat ez* az. esztendő. Ha minden úgy történik, ahogy véges emberi elmével a dolgokat elképzelni egyáltalán lehet, akkor a nemzet életében ez az év lesz a legdrágább, a leghevesebb, a legértékesebb kincs. Igen, az 1918. év hozhatja meg nekünk aasta jogkiterjesztést, amelyekéi,- mióta csak öntudatosak vagyaink, mindig a legelszántabb küzdelmet folytattuk. A választójog, a lei Vizsonyi az, mely számunkra a legszebb újévi ajándék lehet. A béke és ez emberek jogainak elismerése az, ami bennünket még megvigasztalhat ami bennünket még boldoggá is tehet! Ezt várjuk az újévtől!