Miskolczi Estilap, 1915. november (24. évfolyam, 250-269. szám)

1915-11-21 / 266. szám

XXIV. évfolyam. Vasárnap, november 21. 266-ik (808.) szám. Miskolczi ESTOP E®y«s Ma® ara 4 fillér. Megjelenik verb­rtsp­ét ünnepnap kivételével mindennap délután 1 órakor. Szerkesztőség­ét (zsidóhivatal, Rozmaring , 2. sz. Szelényi és Tárta könyvi nyamat)a. Telefon 62. ezer... I POLITISCH» NAPILAP Kiadó laptulajdonos: CSELÉNYI LAJOS. 0 Előfizetési árak helyben : egész évre­­ 14 korona, félévre 7 korona, negyedévre 3 korona , 50 filter. — Vidékre: ege.«z évre 16 korona, f. ♦♦ félévre 8 korona, negyedévre 4 korona. ♦♦ Titánok harcát vívják a magyar katonák az Isonzó kanyargós partjánál, a tiroli havasok magas bércei kö­zött, a Doberdó fensik halál­­mezőin, a Dolomitok égbe nyúló szikla csúcsán. Amerre csak a szem elláthat, mindenütt ezer és ezer veszedelem: a rohanó hegy, a tátongó szikla­ösvények, a der­mesztő hideg, a mérges vipera halálos ölelése és csak azután az igazi ellenség az olasz. Hat hónapja, hogy bömbölnek, tűzerőt okádnak az ellenséges ágyuk az Isonzónál. Mintha a tálján föld minden szemernyi puskaporát, srapneljét, gránátját ide hozták volna, hogy egysze­ribe adjanak túl a­ rettentő por­tékán. Zörren a föld, golyók és ágyuk süvítése kergeti magasra az Isonzó hullámait, az óriás he­gyek remegnek, szikladarabokat vájnak le a gránátok szörnyű csa­pásaival, csak katonáink állanak az ágyú-zápor, a tűz-láva véres zivatarában, keményebben és egyenesebben, mint Tirol és hegye. Hat hónapja olyan csata folyik ottan, hogy a mindig rideg, tár­gyilagos és soha nem terjengős hivatalos jelentéseket olvasva, ön­kéntelenül a fülünkhöz kapunk, mintha attól félnénk, hogy a szörnyűséges, pokoli lármában és végítéletes harsogásban meg i­s siketülünk. A háború nagy közöségének,­­ a páholyból figyelő publikum egy igen jelentékeny csoportjá­nak hatások, térképen kizászlóz­­ható eredmények, harsogó győ­zelmek és hódítások kellenek. Hiszen bizonyos hogy így van ez jól, ezt várjuk mi mindannyian, így kell annak lenni, de vissza­folyton lélekzettel, az álmélkodó csodálkozással, valami szent bor­zalommal s áhítattal kell, hogy odatekintsünk a magas hegyek közé, ahol egy rettentő túlerőt vernek vissza katonáink, ahol bombazáporban vad és rémes kézitusára mennek a babérkoszo­­rúzta magyar ezredek, ahol az egész olasz hadseregnek elkese­redett, mindig megújuló támadá­sát verjük vissza, ahol az ellen­ség egy talpalatnyi földdel nem tud előre jutni. A háború a hő­siesség glóriás fénye kel föl hajnalonkint a tiroli hegyek fö­lött és bearanyozza a magyar katonák homlokát, a történelem örök lapjára vési majd a titánok harcát. HAGY­NiMOZGÓSZÍNHÁZ WEIDLICH-PALOTÁBAN a,amiT Ma színre kerül. Belgrád bevétele, 16 képben. S­zfn­te Hétszer fialnak meg. Nagyhatású dráma 3 felvonásban. A szerelem sötét Verem. Kacagtató vígjáték 2 felvonásban. És még több érdekfeszitő kép. Előadások kezdete d.u. 6 és este fél 9-kor HELYÁRAK: A városnak fizetendő vigalmi adóval: Páholyülés 1*65K. Fentartotthely 1*10K. Zsölye —*88 K. Támlásaiét —.66 K. Zártszék —*44 K. Gyermekeknek 10 éven alul és katonák­nak őrmestertől lefelé páholyok kivételével félár Hi­ sz antant tévedései. A tizenhat hónap mérlege. — Saját tudósítónktól. — Budapest, november 20. A háború talán azért tart olyan sokáig, mert a tévedések sorozata az irányító mozzanat. Ezek a téve­dések annyira hatalmukba kerítették ellenségeinket, hogy nem tudnak tő­lük szabadulni. Ha a magyar osztrák monarchia követe még egyszer át­nyújtaná Pasics szerb miniszterel­nöknek a záros határidőhöz kötött jegyzéket és ha még egyszer meg­kérdhetné, elfogadja e, Pasics az ég küldöttjeként üdvözölné és két kéz­zel kapna a szabadító jegyzék után. Szerbia nem bízott a monarchiában, nem hitt neki és ez a tévedés lett politikai temetője. A háború elosz­latja a balhiteknek és téveszmék­nek. Trevelyan, Macaulay unokája az angol alsóházban rávilágított az an­gol politika legsúlyosabb tévedésére. Azt mondta, hogy hat esztendőre van szükség Németország kimerítéséhez és egy ily hosszú küzdelem Anglia részére is a legsúlyosabb és helyre­hozhatvan gazdasági romlást jelenti. Aki mást ki akar menteni, önmaga is kimerül és éppen ezért azok a nagy szavak, amelyeket az angol miniszterek pattogtatnak, azon nagy tévedések egyike, amelyek alatt az egész emberiség szenved és amelyek a sorvadás lázát idézik elő. A ta­pasztalatok után mi jogosítsa fel Angliát ily nagy fenhéjázásra? Eddig negyvenkét milliárdot adott ki, pénzt csak magas kamatláb mellett kapott, a bankok csak nagy nyomás követ­keztében jegyeztek hadiközcsönt, a váltókamat romlott és még elérendő háborús céljainak kezdetén sincs. Ennek a negyvenkét milliárdnak nincsen semmi katonai, semmi poli­tikai ellenértéke. A háború az egye­sült királyságnak eddig a csalódá­sok, vereségek és gondok sorozatát hozta. Forrongást Indiában, viszályt Perzsiában, feszültséget Egyiptom­ban és a Gallipoli ellen intézett tá­madás összeomlása olyan kérdése­ket vetett fölszínre, amelyek világ­­hatalmi állását érintik és bejelen­tése egy olyan krízis közeledésének, amely természetszerűleg következik minden tévedésből. Micsoda hatás­sal lenne Anglia jólétére az a kény­szer, hogy hosszú időn keresztül naponta százhúsz milliót, évente pe­dig negyvenkét milliárd koronát ad­jon ki, ezt megállapítani túlhaladja az emberi tapasztalatot. Németor­szág és a magyar-osztrák monarchia nem menthetők, nem fáraszthatók ki anélkül, hogy Anglia meg ki ne merüljön. Ily hatalmas területeknek a háború által való szétválasztása a világ összes népeinek elszegényedé­sére vezetne. Trevelyan igazat beszélt, szavai oly egyszerűek, hogy minden előíté­let és tévedés dacára is általános hitté kell válniuk. Anglia és Franciaország számíta­nak a győzelemre az emberanyag csökkenésével. Oroszország oly irtó­zatos nagy veszteségeket szenvedett, amelyek pótolhatatlanok. A szerb sereg menekülőben van és sohasem lesz többé az, ami volt. Olaszország, amely a négyes kántant diplomáciai sikerének csúcspontja, mostoha­gyer­mek lett és az Isonzó mentén szá­­nalomraméltó módon folyik a vér. Amaz emlékezetes pünkösd napja óta, amelyen az olasz kormány meg­üzente nekünk a háborút, az olasz sereg iszonyú veszteségeket szen­vedett. A szövetséges központi hatal­maknak ezzel szemben erőteljes és dicsőséges szövetségesei vannak a a Balkánon és a Boszporus mentén, ott még érintetlen az ember­készlet, ott még friss és lelkes a hangulat, égnek a harci vágytól és erős a hitük a győzelemben. Franciaország, melynek születési statisztikája­­ Európa összes államai közt a leg­­nyomors ágosabb, amely az ember­anyagot a legmagasabb korig máris kihasználta, egyáltalában ne beszél­jen az emberanyag kimerítéséről. Pénzügyileg ebben a háborúban a legrosszabbul állt és titokban resz­ket arra a gondolatra, hogy a nép­­vagyon könnyelmű felhasználása az Oroszországnak adott húsz milliárd átutalása a gazdasági fogyatékossá­got gyógyíthatatlanná teszi. A háború tizenhat hónapja után az antant nem produkált egyebet, mint nagy számo­kat tettek nélkül, soha valóra nem vált nekirugaszkodást és minden alapot nélkülöző képzelődéseket. Megkíséreljük gondolkozni az án­tant szájaize szerint. De hol vannak a tizenhat hónap eredményei és milyen kicsi annak a valószínűsége, hogy a közel­jövőben másképpen lesz ? Ami Gallipolinál történt: az emberek pusztulása, a katonai tekin­tély elvesztése, a hiába kiadott mil­liók, politikai kimerültsége Angliá­nak és Franciaországnak és az egész antantnak a Keleten, amelytől a központi hatalmakat távol akarták tartani. A háború helyreigazítja a tévedé­seket és az utolsó hazugság és téve­dés lerombolása után a háború ki­meríti önmagát. Ifirdessiink #* a JVii$i­olczi fetilapban. meghtVéa, r­he am­a, köszvény, influenza, torok-, ■»all- és hátfáj Ab stb. eceteiben Dr. Eich­tor-fék eapsici compos Horgony-liniment, Horgony-Pain-Expeller pótlék*, ÜT*td* K -■», l éO, *•—. Kaphat* gyógym­ertárakban vagy közvet­lenül az „Arany oroszlánhoz" u — címzett Dr. Richter-féle gyógyszertárba*, Prága I, Elisabeth««. 5. kapónkért! nélkü­Uén. ukrán a JiMOkcicu anaudiuin és általában mindenkinél mint legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés

Next