Miskolci Hirlap, 1945. május-december (1. évfolyam, 1-177. szám)
1945-05-20 / 1. szám
1945. févi 38 BEKÖSZÖNTŐ Ima: PÁRTAY TIVADAR Tavaszra virradtunk. Rügyek próbálkoznak« elebujnak. Langyos szélsé földszagot sodor felénk, és a még tar bokrok alján félénken kikit akinget az ibolya is. Bármilyen könnyű és előkészített volt is máskor a telelábunk, még® mindig «Hg vártuk a tavasz f.kő jeleinek érteetét. Elég volt a szobabörtönből, kikivánkoztunk az ég alá Elkívánkoztunk a vastag kabátokból, a bundákból, vágyakozott a bőrünk a fanyar, csípős, friss levegő után. Kicsi, bogárhátú házikók horpadt perínce jólesőn emelkedett feljebb, hogy a csípos hósipika lekerült róla. Tenyérnyi kis udvarokon, vagy széles szabadabb portájukon feltartott fejjel bódult bele a hófehér, fekete orrú magyar marha a tavaszi fuvallatba, mely a puszták, a szabadság szagát sodorta felé. A föld, a mező, az Siet illata permetezett a levegőben. S hol van az Istennek teremtménye, akár lelkes, akár lélek nélküli, amelyik ne emelné sóvár vággyal fejét a szabadság felé Sok száz esztendő télként húzódott el felettünk, árva magyarok felett. Börtönbe zárt lelkek, kényszerzubbofiyba burkolt szellemek, dideregve húzódtunk össze hosszú századokon keresztül. A magyar dolgozók tavasza szomorú és rövid örömű volt eddig. Csak az Isten küldötte ártatlan virág, a zöldeni akaró mező, a szabad dalt éneklő pacsirta emlékeztetett minden évben rövid időre arra, hogy szabadság is van valahol a világon. S ha fel is csattant néha-néha időközönként a szabadság szabad dala a magyarság rögös, tüskés történelmi útján, csak rövid ideig tartott az öröm. Utána még nagyobb csend és a temetők némasága váltotta fela ujjongó harsogást. A magyar tavasz virágos mezeit duplefalu raeklenburgin feszítő landsknecht tapostatta. A magyar szabadság pacsirtazengéseit zsoldos átkozódás és röhögés nyomta el. A magyar szellem szárnyai Bécsújhely, Kuffstein és a Neugebaude falaiba verődtek és onnan hulltak földre. A beregi, ungi nádasokban rongyos kurucok lapultak, borsodi talpasok sovány, gyötrött orcáján vékony könnycsepp szaladt végig, emkor a Verhovinán mégegyszer visszanéztek erre az átokverte földre, ahol egymást tépő magyarok, felettük a beborult ég is, a Nikodémia, Rodostó, a Márvány- Tenger sziklás partjai és a torinói szőlőlugas mennyi, mennyi magyar fájdalmat, magas síri repkedő eszmét takartak maguk közé. Uj tavaszra virradtunk! Lelkek tavaszára. Az elmúlt szörnyű tél lidércnyomátos szorongása után, csak most merjük feljebb emelni fejünket és nézünk körül, megmaradt magyarok. Körülöttünk ezernyi színben, ragyogó ég alatt, százféle hanggal tobzódik a tavasz. S mi *Itt állunk lejjebb-lejjebb horpadó fővel, megtépve, törődötten. Mivé lett a virágzó Hunnia? S miért száll panasz, kesergés szerte * hazában kis faluból és nagy városból egyaránt ! Miért lett siralomvölgy«, magyarság temetője Panettja virágos kertjét Mennyi szomorú, keserű és vádoló kérdés, amelyek kétségbeesve törnek fe a torkunkon. S a felelet? Mert azzá tette egypár kótyagos fejű, hatalomra éhes, tág lelkiismeretű, vagy éppen lelkiismeretlen áruló és a tömegeik közönye és nemtörődömsége. Ezer év átkaként kísérő germán vakDoddoni vitte tranát pusztulásba * rtiagyar földöt 6* népét. István, Koppány és Gyula harcában szándékos** hamisított történelmünk a kereszténység 6 a pogányság harcát tanította. Az igazság az, hogy jó magyarok harcoltak a betolakodó germán hűbéresek és védelmezőjük ellen. Hisz az erdélyi hegyek között előbb jzentek meg görög keresztény papok, mint István udvarában. Mért harcolt volna hát Gyula a papok ellen, ha ő maga udvarában segítette azokat? Harcoltak a királyné után beözönlött földéhes, nagyétvágyú germánok ellen, akik a magyar földön magyart csak szolgaságban akartak látni. Nem a germán herceg rabolta-e ki a bujdosó, hontalan Béla királyt? Nem miattuk vesztek-e, pusztultak-e a legjobb magyarok: Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Zrínyiek? Méreg, gyilok, száműzetés és hóhérdbárd volt a fizetség, ha életet kért valaki magyar népe számára, 13 bitófa rettentő árnyéka óriási felkiáltójelként mered figyelmeztetően a késő utódok felé! S még 100 év sem telett el és másodszor juttatott bennünket a germán barátság a nemzeti sír szélére. Még 100 év sem telt el és március idusa után ismét porosz csizma csattogott a magysztutskas utcák kövein. Hiába volt imánk, hiába volt a sok figyelmeztetés, hiába hangzott el az Amerikából hozzánk küldött kétségbeesett kiáltvány, a közömbös tömegek hátán pár ezer zöld legény terrorja volt a döntő. Kegyetlenül Mialatt vezetőink vére, elpusztított falvaink hamuja az égre száll! Ezért horgad le a fejünk, mert csüggedt, a lelkünk és ezért szomorú nappalunk ég éjjelünk. De újuló tavasz kápráztat és harsog körülöttünk. Hirdeti, hogy minden télre tavasa jön és a fehér fagyos takaró alatt élet rejtőzködik. Hirdeti, hogy feltámadás van. Akarat, munkálkodás és bizakodás kelt és akkor a romokona virág nyitik rövidesen újra. Az eddig bebörtönzött gondolat, az elfojtott szabadság dala és az új tavaszt haraonázó és hirdető hang akarunk lenni. Szárnyaljom lapjainkon a magyar föld munkás népének hangja! Hirdessen testvéri szeretetet a város minden dolgozója felé. A magyar föld kérges kezű, életet termelő népének szava jusson el itt oda, ahol eddig nem ismerték azt. A magyar polgárság becsületes, demokratikus tagjai ismerkedjenek össze e lapokon keresztül, az ekeszarván durvult kezek és az írótoll finomabb bőrű, de szintén mániában eresedett keze, kapcsolódjanak egybe széttéphetetlen és örökké tartó szorításba. Szolgálni akarunk minden sodrunkkal magyar népünknek, a demokráciának és a szabadság szent és örök eszményeinek, szolgálni akarunk egy szebb és , boldogabb ezer év kiépítésénél. Hisszük és tudjuk, hogy a munkánkban sok százezer kisgazda, földmunkás és polgár testvérünk áll a hátunk mögött és az ő erejük és akarásuk ad nekünk erőt minden lépésünkhöz. Minden hadifoglyot le akart mészároltatni Hitler A Nemzetközi Vöröskereszt közbelépése az utolsó pillanatban akadályozta meg a vérfürdőt London, május 19. Dr. Burghardt, a Nemzetközi Vöröskereszt Egyesület egyik vezetője elmondotta, hogy a nemzetközi vöröskereszt minden tőle telhetőt megtett a koncentrációs táborok foglyainak érdekében. Hitler fel akarta mondani a hadifoglyokra vonatkozó háborús egyezményt és a háború végefelé utasítást adott, hogy valamennyi hadfoglyot végezzék ki. A német hadsereg azonban megtagadta ennek a parancsnak a teljesítését. Ez év márciusában találkozott Hinder megbízottjával és engedélyt kapott arra, hogy a vöröskereszt megbízottai meglátogathassák a fogolytáborokat, a kivégzéseknek az utolsó pillanatban történt megakadályozására. Előkészületeket tettek arra az egyik német fogolytáborban, hogy a foglyokat lemészárolják, mihelyt az amerikaiak közelednek. A Vöröskereszt kapcsontba lépett egy amerikai páncélos oszloppal, amelynek aztán sikerült még idejében elérni a tábort. Szabadságodért harcol a Miskolci Híro át hvdihoz ! HOTTER ZOLIKA elmaradt szüleitől. A miskolci Hunyadi utcán elhagyottan, bámesz, nagy szemekkel kóborolt a mozgó emberernőben a két esztendős kis szőke elemista; összetalálkozott az őrszemes rendőrrel. — Rendőr bácsi, én is rendőr akarok lenni . . . —Így szólította meg a kékzubbonyos, marcona hivatalos közeget, akinek kemény hivatali tekintete egyszeriben meglágyult a pöttömnyi szőkeség láttára. — Hová való vagy, kisfiú? — fordult az érdeklődő emberkéhez, aki közben barátságosan rángatta a rendőr zubbonyát. — Nem tudom, azt hiszem Hernádnémetire, de lehet, hogy Ilernádkakra ... de nem fontos, rendőrbácsi kérem, mert én úgy sem akarok hazamenni, én rendőr akarok lenni. A jólelkű rendőr bácsi kézen fogva a legközelebbi őrszobára vezette Hutter Zolikát, a miskolci járásirendőrkapitányság Hunyadi u. 36. szám alatt lévő épületébe. Itt együtt eszik, iszik és barátkozik Hutter Zolika a rendőrlegényekkel, csákó a fején és kard azoldalán s láthatóan igen büszke próba-próbarendőri mivoltára. Felnőtt rendőrtársai ezúton értesítik szüleit, hogy Zolika jól van és náluk található. Mive l ötévi börtönre ítélték Meskó Zoltánt, Budapestről jelentik: A budapesti népbíróság bűnösnek mondta ki Meskó Zoltánt háromrendbeli folytatólagosan elkövetett népellenes bűncselekményében , ezért ötévi börtönre, tízévi hivatalvesztésre ítélte. Németországban a brit katonai kormányzat területén megtisztítják a közéletet a náciktól és újjászervezik a közigzgatást. A gestapo számos tagját letartóztatták. Angol felügyelet alatt új német rendőrséget szerveznek. Hamburgban az angolok mintegy kétszázezer külföldi munkást találtak, akik,embertelen körülmények között éltek. A németeket most arra kényszerítik, hogy tisztítsák meg a külföldi munkások táborát. A hamburgiakat arra is kötelezik, hogy százezer öltözet ruhát, zongorát, rádiókészüléket, könyveket és sportfelszereléseket adjanak a tábor lakói számára. Az angolok nem mutatnak kegyelmet azok iránt a németek iránt, akiknél fegyvert találnak. Eddig mintegy 12 halálos ítéletet hoztak.