Magyar Élet, 1942. július (4. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-21 / 163. szám
Kedd, 1942. évi július hó 21._________________________MAGYAR ÉLET Timosenko és a „fekete medvék“ Berlin, július 20. A Völkischer Beobachterben mulatságos történetet ír meg Günther Heysing főhadnagy. — Az a német páncélos hadosztály, amely városa címerének jegyét, a fekete medvét viseli, alaposan borsót tört Timosenko marsall orra alá. A „medvék” a tavalyi orosz hadjárat alkalmával amikor a nagy kievi csata lezárása céljából a német páncélos sereg lrpslavlból előnyomult, elfoglalták Starodubot. A bolsevistáknak gyorsan kellett menekülniök, még annyi idejük sem volt, hogy szokott módszer szerint mindent felgyújtsanak. A helyi csatározás után elsőnek a páncélosok és vadászok nyomultak a városkába. A híradókatonák a távíróvezetékek felkutatására indultak és az egyik őrvezető, aki a távírópóznán vágta át éppen a vezetéket, a hallgatón át hirtelen hangokat hallott. Észrevette, hogy ezen a vezetéken még a bolsik beszélnek. Gyorsan tolmácsot kerített ,aki szintén feltornászta magát a magasba és egy-kettőre megállapította, hogy minden kétségen kívül katonai beszélgetést sikerült lehallgatnia. Megcsinálta a megfelelő vezetéket és a német parancsnok azonnal a legpontosabban informálódhatott az ellenfél terveiről. A szarodubi vevőskészülék ezután egymásután kapta a különböző bolsi állomások hívásait és a tolmács egy ismeretlen, magasrangú szovjettiszttől ugyancsak alapos szidásban részesült, amiért olyan sokáig nem jelentkezett. De a tolmács sem maradt a válasszal adós, jelentette a főbolsinak, hogy ő Mirov alhadnagy és éppen most kergette ki a németeket Starodubból. Katonai állománya 250 emberből és egy ütegből áll. A jelentést a bolsi tiszt elhitte és még aznap este a bolseviki hadijelentésben benne volt, hogy Starodubot egy bátor csapat visszafoglalta a németektől. Ez a hadijelentés jellemző a bolseviki hadijelentések megbízhatóságára. Nem kell bélyeg a harctérre küldött levelekre Tábori posta ügyben a következőkre hívják fel illetékes katonaihelyről a közönség figyelmét: A harctéren lévő katonáink tábori postai levelezőlap-ellátását a parancsnokságok a tábori postahivatalok útján továbbítják. Minden honvéd egyén hetenként négy darab zöldszínű tábori postai levelezőlapot kap díjmentesen. Ezenkívül darabonként 1 fillérért mind a tábori postahivataloknál, mind a markotányos osztagoknál korlátlan mennyiségben vásárolhatnak a katonák zöldszínű tábori levelezőlapokat. Tilos azonban a harctérről olyan feliratú levelezőlapokat vagy fényképet küldeni, amelyből a csapat vagy a tábori postahivatal hollétére lehet következtetni. A hozzátartozók a harctéren küzdő katonáinknak rózsaszínű tábori postai levelezőlapokon kívül a magánforgalomban használatos levelezőlapokat és közönséges leveleket is küldhetnek, természetesen bélyeg nélkül. A rózsaszínű tábori postai levelezőlapokat a postahivatalok és dohányárudák 1 fillérért árusítják. Magyar csapatok részvételével sikeresen folynak a boszniai tisztogató hadműveletek Berlin, július 20. Mint a véderő főparancsnoksága közli, a boszniai bandák ellen tervszerűen folynak a harcok. A lázadók legnagyobb része erdőkben, félreeső völgyekben és sziklába Gangokban rejtőzik, de nagy részeket már körülzárták s ezekre a német, magyar és horvát csapatok tisztító hadműveletei során a megsemmisülés vár.. A boszniai bandák lényegében három területre vonultak viszsza, ahol elfoghatják őket. Legnagyobb csoportjukat a Kozara-hegység északi szélén körülzárták. A banditák kétségbeesett kitörési kísérleteik során 110 halottat vesztettek. Megsemmisítésük tervszerűen folyik. Egy második csoportot, amely Szarajevótól délre garázdálkodott és kísérletet tett arra, hogy elérjen egy vasútvonalat, továbbá, hogy támadások útján fegyverrel és lőszerrel lássa el magát, szétszórtak. A banda több mint300 halottat vesztett. Egy további csoport Belgrádtól északnyugatra a Fruska Gora sziklás területén rejtőzik. Ez a banda támadásokat intézett a polgári lakosság ellen s asszonyokat és gyermekeket rabolt el. Az e területen tartózkodó bandák a tervszerű tisztogatás során súlyos, véres veszteségeket szenvedtek. (MTI) Mihajlovics londoni küldöttjének lemondó nyilatkozata a szerbiai handaharcokról Lisszabon, július 20. (M. T. I.) A királyellenes „jugoszláv” emigrációs körök élesen szembeszállnak azzal a propagandával, amelyet Péter volt király Amerikában folytat. Szerintük ennek a propagandának nem az a célja, hogy előbbre vigye a „jugoszláv” nép ügyét, hanem az, hogy az Amerikában közismerten népszerűtlen volt királyi házat rokonszenvessé tegye. Kifogásolják továbbá, hogy a volt király és kormánya Mihajlovics mozgalmát úgy állítja be az angol és amerikai közvélemény előtt, mintha az saját mozgalma lenne, szervezett csapatokból állna és a volt király, valamint kormánya irányítása mellett harcolna. Mihajlovicsnak Londonba küldött három futárja közül csak Milos Kossan Szekulicsnak sikerült Londonba érkeznie, aki magával hozta Mihajlovics tábornok üzenetét. Szekulicsnak a Daily Express július 15-i számában megjelent nyilatkozata szerint az angol közvéleménynek szét kell rombolnia Mihajlovics csapatairól alkotott illúziói nagy részét. A szerbiai küzdelem nehéz és mind nehezebbé válik. Négy hadsereg szorongatja a felkelőket, a német, olasz, bolgár és a horvát hadesereg és ezenkívül Nedics csapatai is. — Azt hallottam Angliában, — mondotta Szekulics —, hogy tankjaink és repülőgépeink vannak. Az igazság az, hogy egyetlen repülőgépünk sincs és bár néhány tankot zsákmányoltunk, ezeket benzinhiány miatt nem tudjuk üzembe helyezni. Repülőtereink sincsenek. — Egyedüli szövetségeseink a hegyek. Nagy szükséget szenvedünk lőszerben és hadianyagban. Szekulics dicsérettel emlékezett meg a kommunista orvlövészekről, akik Kelet-Szerbiában harcoltak, de megjegyezte, hogy sem velük, sem a horvátokkal nem tudtak közös politikai és katonai arcvonalat alkotni. — Angliában úgy képzelték el a „jugoszláv” hadsereget, mint egy egész zsemlyét, — mondotta Szekulics egy zsemlyét véve fel az asztalról — pedig ha az igazi helyzetet akarnám illusztrálni, a zsemlyét szét kellene morzsolni és szétszórni az asztalon. Az ellenség mind erősebb lesz és a háló mind jobban szorul körülöttünk. Hat hónappal ezelőtt még lehetséges volt 5000 embert egy időben egy helyen összpontosítani, ma már veszélyes ötszáznál többet koncentrálni. A lap szerint Mihajlovics és Szekulics jóelőre kitervezték a mostani „hadjáratot” és már több hónappal a hadműveletek előtt lőszert és fegyvereket osztottak szét az országban, megbízható embereket szerveztek hadseregük számára. Beavatott körök szerint Szekulics nyilatkozatát a Mihajlovics és a volt király közötti ellentét nyilvánosságra hozásának kell tekinteni. Gépével megszökött és megadta magát egy bolsevista vadászrepülő A legutóbbi harcok egyik érdekes eseményeként közült a Magyar Távirati Irodával, hogy az ukrajnai magyar megszálló csapatok területén néhány nappal ezelőtt egy szovjet vadászgép szállt le. A gép főhadnagy-pilótája elmondta, hogy a szovjet hadseregben mély benyomást és nagy lehangoltságot keltettek az elmúlt hetek súlyos vereségei. Hangoztatta, hogy éppen ezek hatása alatt jött át, mert maga is, valamint bajtársainak zöme is céltalannak tartja már a további küzdelmet. Hazatért a boszniai magyarok harmadik csoportja Zágráb, július 20. (MTI) A boszniai magyar hazatelepülők harmadik csoportja vasárnap lépi át Dárdánál az országhatárt. Búcsúztatásukra Eszéken megjelent vitéz Marosy Ferenc zágrábi magyar követ, akinek kezdeményezésére a boszniai magyarság visszatelepítése megindult. Az eszéki magyarság a magyar követet és a hazájukba visszatérő boszniai testvéreket lelkesen ünnepelte. Sirató napot tartottak a Szebasztopol elestét követő napon Jeruzsálemben a zsidók. Harmincezer hithű izraelita jelent meg a gyászünnepen, könnyek között imádkoztak a zsinagógában a „demokraták megszentelt országaiért és a Szovjetért”, majd körmenetben a siratófalhoz vonultak, megszaggatták kaftánjaikat és száz trombitás tülkölése közben siratták Szebasztopol elestét ... Sokszor elhangzott már és még sokszor fog elhangzani az igazmondás: lépj rá egy zsidó tyúkszemére Budapesten, a newyorki rabbi ordít fel fájdalmában ... így történt ez most is. A Szovjet tyúkszemét taposta le a német, a jeruzsálemi zsidók jajgattak fel rá. Van ennél ragyogóbb bizonyíték arra, hogy létezik a világgá szétszórt zsidóság között egy magasabbrendű faji kapocs? Létezik egy magasabb közös érdek, létezik egy mások előtt letagadott magasabb összetartó erő: a fajközösség, amely a világ bármely táján élő zsidót talán még jobban összetartja, mint a határokkal övezett terület más népeket. Nagyon tanulságos, igen figyelemreméltó és jelentőségében sem lebecsülendő a jeruzsálemi „sirató nap”. — Minden nemzetet közelről érintő eseménnyé emeli a zsidóság fájdalmának jeruzsálemi megnyilvánulását az a körülmény, hogy a kommunizmus és a demokráciák ellen harcoló államok területein még ma is élő zsidóság politikai meggyőződésére újabb adattal derített még fényesebb világosságot. Az a sorsközösség, amelyet ma a zsidóság a világ minden táján egyformán átérez, minden tengelyállamban alkalmas figyelmeztetés arra, hogy miként fogadja a zsidóság részéről kiadott azokat az önreklámiratokat, röpcédulákat és propagandakönyveket, amelyek a befogadó állammal szembeni hazafias hűségüket igyekszik bizonyítani sokszor szinte mesébeülően valószínűtlen adatokkal. A zsidóság, — hiszen ez közismert — igen erős faj. Csakis ekkora faji energiával tudott világgá szórtan is fennmaradni minden faji sajátosságával annyi ezer éven át. Hihető-e, hogy ez az ötezer éves faj éppen most vesse le faji jellegét ,faji tulajdonságait, egész zsidó lényét, amikor a törvények egész áradata egyre szűkebb és szűkebb térre korlátozza tevékenységüket? Hihető-e, hogy az a zsidóság, mely évszázadok alatt nem tudott és nem is akart beolvadni egyetlen népbe sem, éppen most, épp a zsidótörvények idején válik majd jó magyarrá, németté, franciává, bulgárrá, vagy olasszá?... Azt hisszük, ezen a zsidók is csak fanyarul mosolyognak, miközben szívük egész melegével a jeruzsálemi sirató harmincezer zsidó felé fordulnak ... egy kicsit igazán hazagondolni...