Magyar Élet, 1942. július (4. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-21 / 163. szám

Kedd, 1942. évi július hó 21._________________________MAGYAR ÉLET Timosenko és a „fekete medvék“ Berlin, július 20. A Völkischer Beobachterben mu­latságos történetet ír meg Günther Heysing főhadnagy. — Az a német páncélos hadosztály, amely városa címerének jegyét, a fekete medvét viseli, alaposan borsót tört Timo­senko marsall orra alá. A „medvék” a tavalyi orosz hadjárat alkalmával amikor a nagy kievi csata lezárása céljából a német páncélos sereg lrpslavlból előnyomult, elfoglalták Starodubot. A bolsevistáknak gyor­san kellett menekülniök, még annyi idejük sem volt, hogy szokott mód­szer szerint mindent felgyújtsanak. A helyi csatározás után elsőnek a páncélosok és vadászok nyomultak a városkába. A híradókatonák a távíróvezetékek felkutatására indul­tak és az egyik őrvezető, aki a táv­írópóznán vágta át éppen a vezeté­ket, a hallgatón át hirtelen hango­kat hallott. Észrevette, hogy ezen a vezetéken még a bolsik beszélnek. Gyorsan tolmácsot kerített ,aki szin­tén feltornászta magát a magasba és egy-kettőre megállapította, hogy minden kétségen kívül katonai be­szélgetést sikerült lehallgatnia.­­ Megcsinálta a megfelelő vezetéket és a német parancsnok azonnal a legpontosabban informálódhatott az ellenfél terveiről. A szarodubi vevőskészülék ezután egymásután kapta a különböző bol­­si állomások hívásait és a tolmács egy ismeretlen, magasrangú szovjet­tiszttől ugyancsak alapos szidásban részesült, amiért olyan sokáig nem jelentkezett. De a tolmács sem ma­radt a válasszal adós, jelentette a főbolsinak, hogy ő Mirov alhad­nagy és éppen most kergette ki a németeket Starodubból. Katonai ál­lománya 250 emberből és egy üteg­ből áll. A jelentést a bolsi tiszt el­hitte és még aznap este a bolseviki hadijelentésben benne volt, hogy Starodubot egy bátor csapat vissza­foglalta a németektől. Ez a hadije­lentés jellemző a bolseviki hadi­je­­lentések megbízhatóságára. Nem kell bélyeg a harctérre küldött levelekre Tábori posta ügyben a követke­zőkre hívják fel illetékes katonai­­helyről a közönség figyelmét: A harctéren lévő katonáink tá­­bori postai levelezőlap-ellátását a parancsnokságok a tábori posta­­hivatalok útján továbbítják. Minden honvéd egyén hetenként négy darab zöldszínű tábori pos­tai levelezőlapot kap díjmente­sen. Ezenkívül darabonként 1 fillérért mind a tábori postahiva­taloknál, mind a markotányos osztagoknál korlátlan mennyiség­­ben vásárolhatnak a katonák zöld­színű tábori levelezőlapokat. Tilos azonban a harctérről olyan feliratú levelezőlapokat vagy fényképet küldeni, amelyből a csapat vagy a tábori posta­hi­­vatal hollétére lehet következtetni. A hozzátartozók a harctéren küzdő katonáinknak rózsaszínű tábori postai levelezőlapokon kí­vül a magánforgalomban haszná­latos levelezőlapokat és közönsé­ges leveleket is küldhetnek, ter­mészetesen bélyeg nélkül. A ró­zsaszínű tábori postai levelezőla­­pokat a postahivatalok és dohány­árudák 1 fillérért árusítják. Magyar csapatok részvételével sikeresen folynak a boszniai tisztogató hadműveletek Berlin, július 20. Mint a véderő főparancsnoksága közli, a boszniai bandák ellen terv­szerűen folynak a harcok. A láza­dók legnagyobb része erdőkben, félreeső völgyekben és sziklába Gan­gokban rejtőzik, de nagy részeket már körülzárták s ezekre a német, magyar és horvát csapatok tisztító hadműveletei során a megsemmisü­lés vár.. A boszniai bandák lényegé­ben három területre vonultak visz­sza, ahol elfoghatják őket. Legna­gyobb csoportjukat a Kozara-hegy­­ség északi szélén körülzárták.­­ A­­ banditák kétségbeesett kitörési kí­sérleteik során 110 halottat vesztet­tek. Megsemmisítésük tervszerűen folyik. Egy második csoportot, amely Szarajevótól délre garázdálkodott és kísérletet tett arra, hogy elérjen egy vasútvonalat, továbbá, hogy tá­madások útján fegyverrel és lő­szerrel lássa el magát, szétszórtak. A banda több mint­­300 halottat vesztett. Egy további csoport Belgrád­tól északnyugatra a Fruska Gora sziklás területén rejtőzik. Ez a ban­da támadásokat intézett a polgári lakosság ellen s asszonyokat és gyer­mekeket rabolt el. Az e területen tartózkodó bandák a tervszerű tisz­togatás során súlyos, véres vesztesé­geket szenvedtek. (MTI) Mihajlovics londoni kü­ldöttjének lemondó nyilatkozata a szerbiai handaharcokról Lisszabon, július 20. (M. T. I.) A királyellenes „jugo­szláv” emigrációs körök élesen szembeszállnak azzal a propagandá­val, amelyet Péter volt király Ame­rikában folytat. Szerintük ennek a propagandának nem az a célja, hogy előbbre vigye a „jugoszláv” nép ügyét, hanem az, hogy az Ame­rikában közismerten népszerűtlen volt királyi házat rokonszenvessé te­gye. Kifogásolják továbbá, hogy a volt király és kormánya Mihajlo­­vics mozgalmát úgy állítja be az angol és amerikai közvélemény előtt, mintha az saját mozgalma len­ne, szervezett csapatokból állna és a volt király, valamint kormánya irányítása mellett harcolna. Mihajlovicsnak Londonba küldött három futárja közül csak Milos Kossan Szekulicsnak sikerült Lon­donba érkeznie, aki magával hozta Mihajlovics tábornok üzenetét. Szekulicsnak a Daily Express jú­lius 15-i számában megjelent nyi­latkozata szerint az angol közvéle­ménynek szét kell rombolnia Mihaj­lovics csapatairól alkotott illúziói nagy részét. A szerbiai küzdelem ne­héz és mind nehezebbé válik. Négy hadsereg szorongatja a felkelőket, a német, olasz, bolgár és a horvát hadesereg és ezenkívül Nedics csa­patai is. — Azt hallottam Angliában, — mondotta Szekulics —, hogy tank­jaink és repülőgépeink vannak. Az igazság az, hogy egyetlen repülőgé­pünk sincs és bár néhány tankot zsákmányoltunk, ezeket benzinhi­ány miatt nem tudjuk üzembe he­lyezni. Repülőtereink sincsenek. — Egyedüli szövetségeseink a hegyek. Nagy szükséget szenvedünk lőszer­ben és hadianyagban. Szekulics dicsérettel emlékezett meg a kommunista orvlövészekről, akik Kelet-Szerbiában harcoltak, de megjegyezte, hogy sem velük, sem a horvátokkal nem tudtak közös po­litikai és katonai arcvonalat al­kotni. — Angliában úgy képzelték el a „jugoszláv” hadsereget, mint egy egész zsemlyét, — mondotta Szeku­lics egy zsemlyét véve fel az asztal­ról — pedig ha az igazi helyzetet akarnám illusztrálni, a zsemlyét szét kellene morzsolni és szétszórni az asztalon. Az ellenség mind erő­sebb lesz és a háló mind jobban szo­rul körülöttünk. Hat hónappal ez­előtt még lehetséges volt 5000 em­bert egy időben egy helyen össz­pontosítani, ma már veszélyes öt­száznál többet koncentrálni. A lap szerint Mihajlovics és Sze­kulics jóelőre kitervezték a mostani „hadjáratot” és már több hónappal a hadműveletek előtt lőszert és fegyvereket osztottak szét az or­szágban, megbízható embereket szerveztek hadseregük számára. Beavatott körök szerint Szekulics nyilatkozatát a Mihajlovics és a volt király közötti ellentét nyilvá­­nosságra hozásának kell tekinteni. Gépével megszökött és megadta magát egy bolsevista vadászrepülő A legutóbbi harcok egyik érdekes eseményeként közült a Magyar Táv­irati Irodával, hogy az ukrajnai magyar megszálló csapatok terüle­tén néhány nappal ezelőtt egy szov­jet vadászgép szállt le. A gép főhad­nagy-pilótája elmondta, hogy a szovjet hadseregben mély benyo­mást és nagy lehangoltságot keltet­tek az elmúlt hetek súlyos veresé­gei. Hangoztatta, hogy éppen ezek hatása alatt jött át, mert maga is, valamint bajtársainak zöme is célta­lannak tartja már a további küz­delmet. Hazatért a boszniai magyarok harmadik csoportja Zágráb, július 20. (MTI) A boszniai magyar hazate­lepülők harmadik csoportja vasár­nap lépi át Dárdánál az országha­tárt. Búcsúztatásukra Eszéken meg­jelent vitéz Marosy Ferenc zágrábi magyar követ, akinek kezdeménye­zésére a boszniai magyarság vissza­telepítése megindult. Az eszéki ma­gyarság a magyar követet és a ha­zájukba visszatérő boszniai testvé­­reket lelkesen ünnepelte. ­ Sirató napot tartottak a Sze­­basztopol elestét követő napon Jeruzsálemben a zsidók. Har­mincezer hithű izraelita jelent meg a gyászünnepen, könnyek között imádkoztak a zsinagó­gában a „demokraták meg­szentelt országaiért és a Szov­jetért”, majd körmenetben a siratófalhoz vonultak, meg­szaggatták kaftánjaikat és száz trombitás tülkölése köz­ben siratták Szebasztopol el­estét ... Sokszor elhangzott már és még sokszor fog el­hangzani az igazmondás: lépj rá egy zsidó tyúkszemére Bu­dapesten, a newyorki rabbi or­dít fel fájdalmában ... így történt ez most is. A Szovjet tyúkszemét taposta le a német, a jeruzsálemi zsidók jajgattak fel rá. Van ennél ragyogóbb bizonyíték arra, hogy létezik a világgá szétszórt zsidóság között egy magasabbrendű fa­ji kapocs? Létezik egy maga­sabb közös érdek, létezik egy mások előtt letagadott maga­sabb összetartó erő: a fajkö­zösség, amely a világ bármely táján élő zsidót talán még­ jobban összetartja, mint a ha­tárokkal övezett terület más népeket. Nagyon tanulságos, igen figyelemreméltó és jelen­tőségében sem lebecsülendő a jeruzsálemi „sirató nap”. — Minden nemzetet közelről érin­tő eseménnyé emeli a zsidóság fájdalmának jeruzsálemi meg­nyilvánulását az a körülmény, hogy a kommunizmus és a de­mokráciák ellen harcoló álla­mok területein még ma is élő zsidóság politikai meggyőző­désére újabb adattal derített még fényesebb világosságot. Az a sorsközösség, amelyet ma a zsidóság a világ minden tá­ján egyformán átérez, minden tengelyállamban alkalmas fi­gyelmeztetés arra, hogy mi­ként fogadja a zsidóság ré­széről kiadott azokat az ön­reklámiratokat, röpcédulákat és propagandakönyveket, ame­lyek a befogadó állammal szembeni hazafias hűségüket igyekszik bizonyítani sokszor szinte mesébeülően valószínűt­­len adatokkal. A zsidóság, — hiszen ez közismert — igen erős faj. Csakis ekkora faji energiával tudott világgá szór­tan is fennmaradni minden faji sajátosságával annyi ezer éven át. Hihető-e, hogy ez az ötezer éves faj éppen most vesse le faji jellegét ,faji tu­lajdonságait, egész zsidó lé­nyét, amikor a törvények egész áradata egyre szűkebb és szűkebb térre korlátozza tevékenységüket? Hihető-e, hogy az a zsidóság, mely év­századok alatt nem tudott és nem is akart beolvadni egyet­len népbe sem, éppen most, épp a zsidótörvények idején válik majd jó magyarrá, né­metté, franciává, bulgárrá, vagy olasszá?... Azt hisszük, ezen a zsidók is csak fanyarul mosolyognak, miközben szí­vük egész melegével a jeruzsá­lemi sirató harmincezer zsidó felé fordulnak ... egy kicsit igazán hazagondolni...

Next