Magyar Élet, 1942. október (4. évfolyam, 222-247. szám)
1942-10-01 / 222. szám
IV. évfolyam, 222 szám (10721 árai 10 fillér Csütörtök, 1942 október 1 MAGYAR ÉLET filrténi értt egy hónapra 230 pengő, fedévre 7,20 pengő.Postatakarékfénitári befizetési lap száma 16714 KÉR. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatali Miskolc, Rákószi u. 7. — Telefon 17*115 mellékállomással) éjfél után IS—6® Személyesen tüntetett ki a diósgyőri vasgyárban 250 munkást Varga József iparügyi miniszter Amire az ellenség azt mondja, hogy semmi... Aki például azt hiszi, hogy Dünkirchen a világ történelmében a legnagyobb győzelem volt, vagy, hogy mondjuk egy expedíció, amely 9 óra hosszat tartott, egy győzelmes nemzet bámulatomértó és bátorító megnyilatkozása volt, azzal mi a mi fényes eredményeinket természetesen össze sem hasonlíthatjuk, mert hiszen mit is jelentenek ezekkel szemben a mi győzelmeink. Ha például, legutóbb néhány hónap alatt előretörtünk a Donhoz, a Don mentén lefelé végre is elértük a Volgát, megrohanjuk Sztálingrádot és el is fogjuk foglalni, ebben biztosak lehetünk, ez mind semmi. Ha előretörünk a Kukázusig, ez is semmi. Ha megszálljuk Ukraj A második Azt mondják, hogy a második arcvonal el fog jönni. Ezzel alkarják azt mondani, hogy készüljünk mi magunk a második arcvonalra. Churchill úr azt mondja: Most hagyjuk, hogy a németek szorongva kérdezzék maguktól, hogy hol és mikor fogjuk megteremteni a második arcvonallajt?, akkor csak azt mondjuk: Churchill úr eddig még nem sikerült engem szorongó félelemmel eltölteni. De ami az önmagunk kérdezgetését illeti, abban önnek van igaza, mert ha igazi katonai ellenféllel állunk szemben, körülbelül ki tudnánk arcvonalról számítani, hogy hol támad. Ha azonban az ember katonailag agyalágyulttal áll szemben, természetesen nem tudhatja, hogy hol támad. Hogy várjon Churchill ügyesen választott-e vagy sem, azt az első helyet, ahol a második arcvonalat meg akarta nyitni, e tekintetben még Angliában is eltérők a vélemények. De attól függetlenül, hogy hol keresik legközelebb a második arcvonal helyét, mindenütt szerencséről beszélhet, ha 9 órán keresztül sikerül maradni. 11 i'wminiMiurjniiftwiw'iiMiai Berlin, szeptember 30 A sportpalotáiban szerdáneste hat órakor lefolyt hatalmas arányú ünnepségen a Führer beszédet mondott, amelyen a megjelent előkelőségek között ott volt Keitel és Rommel vezértábornagy, akiket lelkes ünnepléssel fogadtak. Göbbels birodalmi miniszter a téli segélygyűjtési programmról tartott beszámolójában egyebek között kijelentette, hogy a hadviselés legnehezebbjén már túljutottak és immár a legnagyobb reményekkel eltelve tekinthetnek a jövő elébe. A német nép kitart a győzelmes végig. A háború negyedik évének kezdetén a német hadsereg szövetségeseivel együtt mind a nyersanyagok, mind az élelmiszer ellátás terén, mind politikai és katonai tekintetben teljesen érintetlen és rendületlen. A miniszter azután számadatokkal közölt a háborús évek valamennyi téli segélyező akciójának együttes bevételéről. A háborús téli segélyakció összes bevétele 2805 millió vagyis több mint valamennyi délamerikai országok bevitelének és kivitelének értéke. Kitörő ünneplés közben közölte ezután Göbbels dr., hogy a Führer visszatért Berlinbe. A Führer a nagygyűlések hagyományos helyéről a Sportpalotából beszélt az egész német néphez, amely eltökélten vele együtt hűségesen és az idők megpróbált másaival nem törődve menetel a győzelem felé. Hát, ha birtokba vesszük a Donee szenét, ez mind semmi. Ha az orosz vagyon 65—75 százalékát megszerezzük, ez megint semmi. Ha a világ legnagyobb gabonavidékét gyakorlatilag megtartjuk a német nép és ezzel Európa számára, ez mind semmi még. Ha az olajforrásokat biztosítjuk, az is semmi. Hogy kivetettük őket a Balkán félszigetről, meghódítottuk Görögországot, megszálltuk Kréta szigetét, megzavartuk Észak-Afrikában, ez mind semmi. Ha azonban valahol pár ember partraszáll, hogy fölébe kerekedjen egy magános őrszemünknek, ezek tettek, cselekedetek. Tehát ilyenformán ezidőszerint soha sem fogják megérteni hitünket. Mindenesetre a tettekkel szemben váltójuk van a jövőre. Hitler beszéde A Führer beszéde elején arra emlékeztette hallgatóságát, hogy nem egy éve annak, hogy utoljára erről a helyről szólhatott a német néphez. Az alatt az idő alatt egyre inkább a tettekkel és cselekedetekkel volt elfoglalva. Különben is amit mondani fog, azt a katonák fogják mondani. Nem tartanám helyesnek jelentette ki a Führer, már most azzal foglalkozni, ami egykor ki fog alakulni. Ennél fontosabbnak tartom, hogy azzal foglalkozzak, amit a jelen pillanatban az idő tőlünk megkövetel. Egy „Atlanti okmány”-t kifőzni természetesen igen könnyű dolog. Ez az esztelenség különben is csak pár évig marad érvényben. Mert a tények kérlelhetetlensége egyszerűen félre fogja lökni. Egy másik okból is könnyebb ellenfeleinkről beszélni, mert hosszú évekig tartó hiábavaló erőlködés után hirtelen felfedezték pártunk célkitűzéseit és csodálattal láthatjuk, hogy ők most körülbelül ugyanazt ígérik a világnak a jövőben, amit mi máris megadtunk a német népnek, azt amiért végeredményben a túlsó oldallal háborúba keveredtünk. Ha pedig arról hallani, hogy valaki odaát kijelentést tesz, — azt hiszem Eden volt az, — de az ember jóformán nem is tudja, hogy melyik nulla beszél, — hogy ők igazán hisznek abban amiről állítják, hogy hisznek benne, akkor már sokkal előbb kellett volna amellett hitvallást tenniök. Annyi igazságunk van, hogy nemcsak hittünk valamiben, hanem meg is cselekedtük amiben hittünk. Most pedig azt hisszük, hogy nekünk ütnünk kell az ellenséget a végleges győzelemig. Ebben hiszek én is és ezt meg is tesszük. Természetes ezekkel az emberekkel a hit fogalma körül nem is tudunk vitába bocsátkozni. HITLER NAGY BESZÉDET MONDOTT Rommel és Keitel vezértábornagyok is jelen voltak a Führer beszédénél, amelyben a múlt eseményeiről és a jövő célkitűzéseiről beszélt a Vezér A legközelebbi célok A Führer azután így folytatta: Az 1942-ik év leginkább végzetszerű megpróbáltattatását népünk már átélte. Ez az 1941-ről, 1942-re forduló tél volt. Bízvást mondhatom, hogy ezen a télen a német népet és különösen a véderőt a Gondviselés mérlegre tette. Roszszabb már nem következhet el számunkra és nem is fog jönni többé. Erre az évre nagyon egyszerű programot tűztünk magunk elé: 1. Minden körülmények között fenntartani azt, amit meg kell tartani, vagyis engedjük a másik felet nekirohanni ott ahol magunk nem akarunk előbbre menni, hanem vasikézzel biztosítjuk és bevárjuk, hogy ki fárad ki hamarább. 2. Feltétlenül ott támadunk, ahol a támadásra minden körülmények között szükség van. A cél egészen világos. Megsemmisíteni a jobb karját a kapitalizmusnak, a plutokráciának ezeket egész röviden felemlíteni önöknek és a német népnek tudomására hozni, hogy mit tettünk ez alatt a néhány hónap alatt. Az első célkitűzésünknek kell felemlíteni ukrajnai állásunk biztosítását és a Krím félsziget megtisztítását. Miután ezzel végeztünk, következő feladatunk volt, hogy eltávolítsuk azt a kelevényt, amely Volohovnál támad. Elszorítottuk tehát az ellenséget, megsemmisítettük, illetve foglyul ejtettük. Ekkor a következő feladat várt rám, hogy a Donig való áttörést előkészítsük. Eközben az ellenség maga is az alábbi támadó célt tűzte maga elé: Alttörni Sharkovnál, hogy ezáltal egész a céli arcvonalat bezúzza, önök még emlékeznek rá, ellenségeink milyen lelkesen kísérték ezeket a hadműveleteket, amelyek három csatával végződtek és ezenfelül több mint 75 orosz hadosztály megsemmisülésével fejeződtek be. Ezután sor került saját nagyszabású támadásaink megindulására. Céljaink a következők voltak: 1. Elvenni az ellenségtől utolsó nagy búzatermő vidékét. 2. Elvenni utolsó terményeit, amelyeket ipari célokra használt. 3. Előretörni a moszkvai állásaihoz és 4. Tovább támadni az ellenség utolsó és legnagyobb közlekedési útjának, nevezetesen a Volgának