Magyar Élet, 1944. január (6. évfolyam, 1-23. szám)
1944-01-01 / 1. szám
VI. évfolyam, 1. 32. (1442.) Ára: 30 fillér Előfizetési ára egy hónapra 4.30 pengő, negyedévre 12.40 pengő - Postatakarék, pénztári befizetési lap száma 15714 KÉR. POLITIKAI NAPILAP Szombat, 1944. január 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Rákóczi utca 7. Telefon: szerk. 17—12, kiadóhivatal 11—22, éjfél után 17—69 MIT VÁRHATUNK? * Irta: NYILAS FERENC dr. Iemet előttünk van az örök nagy kérdőjel. Alig várhatunk ettől a ma ránk köszöntött új esztendőtől, mit tartogat a számunkra, jó vagy balsors lesz-e osztályrésze nemzetünknek, milyen megpróbáltatásoknak leszünk kitéve, mind olyan kérdés ez, amelyre ma még hiába is várnánk feleletet. ,Senki előtt sem kell indokolni a mai idők rendkívüli súlyosságát, az elmúlt hónapok eseményei mindenkit rádöbbenthettek arra a nagy igazságra, hogy nemzetünk is valóban ott jár egy nagy szakadék szélén, ahol a legóvatosabban vigyázni kell arra, hogy el ne hibázzuk akár csak egy arasznyira is a lépést, mert ha ez bekövetkezne, akkor ez az ország a legmélyebb szakadékba zuhanna s bizonytalan, hogy lenne-e módunkban onnan még egyszer úgy felemelkedni, mint ahogy felemelkedtünk minden magyar erő összefogásával 1918—1920 után, amikor szinte feneketlennek látszó mélységből nagy erőfeszítéssel s magyar, élniakarással nehezen bár, de mégis csak fel tudtunk jutni újra a felszínre. Ne menjünk nagyon messze a világháborús események alakulásának taglalásában. Elég, ha szépen összerakjuk a legutóbbi hetek szenzációs világeseményeit, idézzük a moszkvai, majd a kairói és a teheráni szövetséges értekezleten történt megállapodásokat, szenteljünk gondos figyelmet a cseh-szovjet orosz megállapodásnak s ne hagyjuk figyelmen kívül a Moszkvát szolgálatában álló Titó-féle partizán kormánynak az emigráns délszláv kormánnyal szemben való elismerését, akkor máris előttünk áll teljes nyíltságában és teljes méreteiben a nagy pán-szláv veszedelem, amelyet bármennyire is igyekeznek egyes elvakult emberek lekicsinyelni, az a valóságban itt fenyeget közvetlen közelről bennünket Ez a veszedelem nem mai keletű Fennállott ez a magyarság történelmének ideje alatt állandóan, amelynek kelet felőli irtózatos nyomását a XIII. században a Dzsingisz kán révén éreztük először Akkor tatár veszedelemnek, később orosz majd szláv veszélynek mondták. Nem kétséges az, hogy ne volna valóban tisztában mindenki azzal aborzasztó veszedelemmel, amely országunkat fenyegetné akkor, ha Szovjet-Oroszország ezt a háborút megnyerné. Kállay Miklós miniszterelnök maga mondotta a budget-vitát megnyitó beszédében: tudjuk és érezzük, hogy itt a hajráinkhoz közel vonult fel m angolszász-orosz erőknek szédületesen nagy hatalma, éppen ezért az országnak a fegyveres erejét a ma simáns mértékre kell fokozni, hogy azt a magyar határok védelmében a kellő időpontban felhasználhassuk. Lezajlottak az ellenséges nagy tanácskozások ,és nyilvánosságra, kerültek most már azok a tények, hogy a kairói és a teheráni megállapodások részletekben is véglegesítették azt, hogy ami Moszkvában Hull—Eden—Molotov tanácskozásain még csak nagy vonásokban alakult ki: Középeurópa és a Balkán ténylegesen a Szovjet érdekkörébe lett utalva. A moszkvai cseh-szovjet véd- és dacszövetség aztán, amelyet Moszkvában legutóbb Sztálin és Benes aláírtak, ennek a kidolgozott nagyszabású tervnek első lépését jelenti a gyakorlati megvalósítás felé. Természetesen — és ezt megnyugvásai szögezhetjük le — mindez csak papiros egyelőre, mert a nagy előfeltétel, amelynek be kell következni, — a német haderő legyőzése, — csupán a Benesék agyában megszületett vágyálom. De ez maga is ízelítőt ad arról a valóságról, amelyet Sztálin és Benes az angolszászok beleegyezése mellett Középeurópa számára szántak, de amelyet a legutóbbi események hírei szerint a Balkánra is ki akarnak terjeszteni. Itt áll teljes nyíltságában előttünk az a letagadhatatlan igazság, hogy Jugoszlávia ,Görögország, Csehország, Lengyelország menekült polgári kormányai, akik az angolszászok, vagy a moszkvai ígéretekre támaszkodva háborút kezdtek a tengelyhatalmakkal szemben s az elvesztett háború után Londonban ütötték fel székhelyeiket, most, hogy már kényelmetlenekké váltak igényeikkel, nemzeti sérelmeik hangoztatásával s a Szovjet szövetséges iránt táplált bizalmatlanságukkal, egyiket a másik után hagyják cserben és tagadják meg. Keservesen intő példa ez minden kis nemzet számára, mely szigorúan féltve őrködik a maga függetlensége és szabadsága felett. De lássuk közelebbről és szenteljünk néhány pillanatot a minket oly közvetlen közelről érintő és érdeklő cseh-szovjetorosz szerződésnek, s azonnal láthatjuk, hogy ezzel a szerződéssel Benes valójában Moszkva előőrse lett azzal, hogy teljes mértékben Moszkva zsoldosává szegődött s ezen nem változtat az sem, hogy szemfényvesztés képen a szerződésbe bevették egyik pontnak a azt is, amely szerint hasonló feltételek mellett más érdekelt polgári népek és államok is csatlakozhatnak ehhez a középeurópai blokkhoz, amely mindenesetre a bolsevista beinvitálást akarja veszélytelennek feltüntetni. Erre az átlátszó tendenciájú pontra kár egy szót is vesztegetni, mert kétségtelen, hogy a szerződéshez való csatlakozás egyet jelent a szovjet pánszlávizmus céljaihoz és eszközeihez való alkalmazkodással. A moszkvai szerződés második feltűnő pontja szintén szemfényvesztés. Arról van szó, hogy a szerződő felek egyike sem avatkozhat bele a másik oglan belügyeibe, kormány formájába, uralmi rendszerébe. Egyenesen mosolyogni való ez, mert hogyan is lehetne elképzelni azt, hogy beleszóljon egy kis hűbéres álam abba, hogy a százhatvan, vagy Isten tudja hány milliós szovjet, bolsevista rendszerben akar-e tovább maradni vagy sem? De viszont hogy Moszkva a megkötött szerződést semmibe sem véve, nem szólna bele Tito és Benes belügyeibe, ezt elhinni fölötte nehéz volna. Benesnek Moszkvával kötött védés dacszövetség s a szerb partizán bolsevizmusnak, mint Jugoszlávia törvényes kormányának elismerése Magyarország szempontjából ugyanazt a veszélyt jelenti ,egyrészt a Balkán és a Duna völgy feletti uralom megszerzését másrészt azt, hogy ebben a nagy szláv tengerben való népi felszívódással és lassú elsorvadással népünk feltarthatatlan végzetét és katasztrófáját idézné elő. Egy dolog tehát a fentiekből kitűnően minden bizonnyal kétségtelennek látszik s ennek jegyében indul meg az új esztendő, hogy a világ kis nemzeteinek a jövendő sorsát a nagyhatalmak ezen világversenyében mérhetetlen nagy veszély fenyegeti. Az egész világot betöltő harci zaj közeledik már jobban-jobban Magyarország felé is, és a világháború nagy offenzivája már el is ért bennünket. Ezredéves sorsunkat és kis válásunkat kell betöltenünk újra. Kelet és Nyugat nagy érdekeinek ütközőpontjában védeni szabadságunkat és függetlenségünket. Ígéretek, fenyegetések, de főként fenyegetések hangzanak el felénk arra az esetre, ha kitartunk eddigi politikánk mellett. A magyar társadalomnak most kell megőriznie józanságát és higgadtságát, mert a társadalom fegyelmezettsége a belső rend fenntartására a legbiztosabb záloga, a biztos győzelemnek. A győztes háborúból a valós hsrűség szerint jó béke születhetik, de a társadalom szétesése folytán bekövetkezett anarchiából, mint azt szomorú példákból tudhatjuk, csak szerencsétlenség és zavar származik, amely csak megsokszorozza a háború következményeit. A háború ezen mély kifejlődése a szakaszában ismételjük, amit ennek a lapnak a hasábjain már oly sok, szót elmondottunk. Legyen a magyar társadalom fegyelmezett, türelmes, áldozatkész. De legyen öntudatos és főként legyen önbizalma. Mert bár a háborút megnyerheti a katonai vezetés, megnyerheti a diplomácia, de elvesztheti maga a társadalom, ha elveszti a türelmét, a fegyelmezettségét és elveszti az önbizalmát. ■"*ISS*Pr - Kirovgrád, Zsitomir és Visebszk térségében összeroppant a bolsevisták rohama Az angolok 7 rombolót és 2 cirkálót, a németek 1 rombolót és 2 torpedónaszódot vesztettek a biszcayai tengeri csatában A keleti arcvonalon dúló óriási csatát Berlinben körülbelül ugyanúgy ítélik meg, mint néhány nappal ezelőtt. Az oroszok nagy erővel folytatják a december 24-én megindított téli offenzívájukat, míg a németek lényegében védekezésre szorítkoznak. Az mindenesetre megállapítható, hogy a német katonai körök a helyzetet bizakodóan ítélik meg. Hangoztatják, hogy az orosz támadás első hulláma elakadt, és hogy ezt a hullámot sikerült visszavetni. Állandó német ellentámadások következtében az oroszok a mostani harcok két súlypontjában a vitebszki és zsitomiri térségben sem tudták teljesen magukhoz ragadni a kezdeményezést. Az illetékes helyen nyilvánvalóan számítanak arra, hogy az orosz offenzívának ugyanolyan lesz a lefolyása, mint az eddigieknek. Tudniillik kezdeti sikerek után megakad. Német részről rámutatnak arra, hogy a jelenlegi harcok változatosak ugyan, de döntésről egyelőre nem lehet beszélni. Az utolsó szó még nem hangzott el. Két nap altt 240 szovjet páncélost pusztítottak el Kirovgrádtól északra négy nap óta tartó német támadó harcok, mint az NT1 értesül, teljes sikerre vezettek. A harc folyamán igen sok foglyot ejtettek, ezenkívül 193 minikufóié fajtájú löveget, 297 géppuskát és igen sok egyéb fegyvert és anyagot zsákmányoltak. Zsitomir térségében a bolsevisták december 30-án nagyobb gyalogsági és páncélos erőkkel tovább folytatták támadásaikat. Kemény és elkeseredett harcokban az ellenséges rohamokat, visszavertük vagy felfogtuk. A német ellentámadások eredményesek voltak. A bolsevisták az arevonaiiszakaszán 173 páncélos harckocsitvesztettek. A súlyos viaskodás még tart. Vitebszk érsekében december