Magyar Jövő, 1921. január-július (3. évfolyam, 2-172. szám)

1921-05-05 / 101. szám

2 Napoleon (Halálának százéves évfordulója alkalmából) írta : Dr. Bruckner Győző egyetemi magántanár és miskolczi jogakadémiai nyilvános rendes tanár Napoleon, aki 1821 május hó 5-ikén, tehát ma száz éve Szent Ilona szigetén mint hontalan és számkivétel örökre pihenni télt, a francia imperiaismusnak és egyúttal a francia nemzet dicsőségének megtestesítője. A Napóleon kultusz újabb időben, különösen azóta, hogy a francia nemzetre előnyösen fejeződött be a nagy világháború, újra erősebb hullámokat ver. A francia nemzet most jobban mint valaha hódító, imperialista elveket követ, önző hódító célok megvalósítására tör és a Franciaországban kötött mostani versaillesi, saint germaini, sévresi és trianoni békék fennen hirdetik, hogy a francia nemzet visszatért ahoz az erőszakos, kegyetlen politikához, melyet Napóleon kezdeményezett s amely Európának nem békét, hanem elégedetlenséget adott és úgyszólván már a holnapnak a háborúját is magával hozta. Innét van az, hogy a köztársasági formába burkolt francia világhódító törekvés ma a legnagyobb fénnyel és pompával üli meg Focit marsallal az élén a világ legnagyobb imperiálistája hálálénak százéves évfordulóját. Jóllehet minket magyarokat legjobban sújtott a francia hódítási vágy féktelensége, melyet épen Napóleon oltott a franciák vérébe, meghajtjuk mégis a világtörténelem e talán legmarkánsabb egyénisége előtt csodálatnnk és tiszteletünk zászlóját, annyival is inkább, mivel ő 1809 ben a magyar nemzethez intézett proklamációjában, jóllehet politikai érdekből és önző számításból, vissza akarta adni Magyarország teljes önállóságát és függetlenségét. „Az Ausztriával és a Habsburg dynasztiával való egyesítésnek volt minden nemzeti szerencsétlenségnek okozója* — mondja híres proklamációjában. „Gyűljetek össze Rákos mezején, válasszatok magatoknak uj, dicső nemzeti királyt és legyetek újra azok, akik voltatok valaha*. Sajátságosan hangzik Napóleonnak felhívása ma, mikor ugyanez a francia imperializmus, amely ma porig megalázott, összetört és feldarabolt minket, mintegy száz évvel ezelőtt egy erős nemzeti magyar királyságot akart a hódító politikájának támaszpillérévé tenni. A francia politika mindig számító és önző volt a múltban, amit tragikus sorsunkon tapasztalhatjuk a lenben is. őrző céljai voltak apoleonnak is, akinek ereiben, jóllehet nem francia, hanem korzikai olasz vér csörgedezett, mégis szenvedélyességével, forrongó lelke elszántságával és vakmerő bátorságával a „dicső francia nemzet”- nek igaz fia lett. A közhit, sőt a történettudósok legnagyobb része Napóleonban csak zseniális katonát lát, pedig Napóleon ennél jóval több volt. Ő gyógyította be Franciaországnak a forradalom és rémuralom ütötte ezer vérző sebét százsam tevékenységével. A forradalom nagy vívmányai segítségével teljesen újjászervezte Franciaországot és ez az újjászervezés hatással volt Európa többi államaira is. Napóleon harcai megbuktatták, vagy legalább még kopottabbakká ették Európaszerte a feudalisztikus lapon szervezkedett államokat és volt a jogegyenlőség elvének a kadifikatom híres „code Napóleonjával más idegen államokban is (Belgium, Hollandia, Baden), ahol törvénykönyve ma is hatályban van. A jogegyenlőség eszméjét ő terjesztette Európában leghathatósabban, de egyúttal ő volt a kis nemzetek jogainak legerőszakossabb tiprója is, aki megfosztotta azokat, függetlenségüktől, aki semmibe sem vette múltjukat, nyelvüket és összetörte egyéni törekvéseiket, hogy megakassza nemzeti fejődésüket és ezzel életre keltette a nemzetiségi kérdést, megbolygatta Európa békéjét évszázadokra. A nemzetiségi problámának a felvetése tehát Napóleon erőszakos politikájának, azaz despotismusának a következménye és a nemzetiségi minden zsenialitása mellett Napóleon sem tudott megküzdeni. Napóleon bukását siettette továbbá egy nagy ellentmondás, mely pályának kiinduló pontja a későbbi iránya között mindig jobban kiélesedett. Ő a forradalom gyermeke, már 1801- ben cserbenhagyta a forradalmat és a tekintélyező álláspontjára helyezkedett, mikor a pápával, a tekintély legfőbb képviselőjével, megkötötte a konkordátumot, mely az újkor restaurációjának kezdetét jelenti és rendezte Franciaországban egészen 1706 ig, az állam és egyház közötti jogi viszonyát. Napóleon teljesen megfeledkezett múltjáról, amikor az egyházzal kötött kompromisszummal, a tekintély elv alapjára helyezkedett, jóllehet, tudhatta volna, hogy a tekintélyi elv a hagyományon alapul. A tradicionálismus jogfolytonosságot követel s ennélfogva ellene volt Napóleonnak, aki bár utóbb császár lett, mégis az ajacciói szerény ügyvéd fia maradt. Napóleon az uano pator tömérdek legitim jogon átgázolt, törvényes fejedelmeket elkergetett és ezzel megbontotta az európai egyensúlynak gondolatát, ami az említett okokon kívül szintén egyik okozója volt bukásának. Közvetlen oka bukásának a waterlói csata (1815), de ez csak külső körülmény. Letörése mélyebben gyökeredzik : elhibázott nemzetiségi »MAGYAR JÖVŐ. Csütörtök, május 5. Lemondott a német birodalmi kormány Anglia és Amerika ellenzi a katonai rendszabályokat Berlin, május 4. A birodalmi kormány az Egyesületi Államok válaszjegyzéke folytán egyhangúlag lemondását határozta el Az elnök arra kérte a miniszterimat, hogy az ügyeket egyenlőre vezesse tovább. London, máj. 4. Az értekezleten tegnap Briand és Lloyd Gorge összetűztek egymással. Briand már ismételten fenyegetődött visszalépésével. Az angol kormány továbbra is ellenáll. Mond angol miniszter nyíltan kijelentette, hogy a Buhr-vidék megszállásának nem szabad megtörténie és nem is fog megtörténni. Ugyanilyen szellemben beszélnek az angol kereskedelmi világ befolyásos tagjai is. A washingtoni francia és angol nagykövet távirata szerint az amerikai kormány igen világosan kijelentette, hogy jobb lenne katonai rendszabályokhoz nem nyúlni. Az ülés végén Briand szólásra emelkedett. Sápadtan és reszkető hangon mondotta: — Uraim, köszönöm Önöknek! Franciaország méltányolni fogja az Önök állásfoglalását. Az Önök támogatásával nyomban el fogom rendelni az 1919 évfolyam behivását. Páris, máj. 4. (Bud. Tud.) Briand állása mingott. Több képviselő értesítette az elnököt, hogy a túlságosan alacsony jóvátételi követelések miatt interpellálni fog a parlamentban. A párisi sajtó elégedetlen és az angol miniszterelnököt sok keserű megjegyzéssel illetik. London, május 4 (Búd. Tud) A washingtoni angol nagykövettel közölték, hogy az amerikai kormány ellenezni fogja Németország blokádját. Növekszik a lengyel felkelés. Varsó, máj. 4. (MTI) A felkelő mozgalom élére Korfanti lengyel népszavazási biztos állott, aki Dilivát nevezte ki a felkelők katonai vezérévé. Kiáltványban felszólítja a lakosságot, hogy őrizze meg a nyugalmat és a render és szigorú büntetéssel fenyegeti meg azokat, akik rablásra gyilkosságra, vagy lopásra vetemednek. Varsó, május 4. (MTI) A sztrájkmozgalom vezetői a legfőbb tanácshoz, Lloyd Georgehoz címezve táviratot intéztek, amelyben ezt írják: — A felkelő munkások gyűlésének megbízása folytán közöljük a legfőbb tanáccsal, hogy soha és semmi szín alatt sem fognak abba belenyugodni, hogy ismét a német igába hajtsák fejüket és el vannak határozva arra, hogy az ipari vállalatokat elpusztítják. Ennek folytán arra kérjük a legfőbb tanácsot, hogy a méltányolja a bennszülött lengyl lakosság kívánságait és azt a területet, amelyen a lengyel községek és szavazatok többségben vannak, egyesítse Lengyelországgal. Berlin, május 4. A német nemzeti párt az követeli hogy a nemzetőrséget küldjék a felsőszilézia felkelők ellen. Dr Simons külügyminiszter azt válaszolta hogy a felsősziléziai lengyel zendülés leverése a szövetségközi bizottság feladata Földrengés Győrött Győr, május 4. (MTI) 6 óra 35 perckor délután kelet nyugati irányban gyenge földrengés volt észlelhető. A földrengés három lökésben nyilvánult. Lemondott a vasutas szövetkezet elnöke. Általános feltűnést keltett a vasutasság körében, hogy a napokban dr. Újhelyi Sándor felügyelő, az üdei vezetőség általános osztályának főnöke lemondott a vas.szöv. elnökségéről. E fontos tiszt újabb betöltése ismét lángra lobbantotta a választási szenvedélyeket. Értesülésünk szerint a legnagyobb esélye Tornán Kálmán már főfelügyelőnek van az elnökségre, a politikájában, neurpációjában és az európai egyensúly megbontásában. A szent szövetség (pentarchia) az Európától távol eső, Afrika tőszomszédságában fekvő Szent Ilona szigetére száműzte őt, ahol angol őrizet alatt tengette hátralevő éveit 1821 május 5 éig. A szigorú angol őrparancsnok Hudson Lowa kicsinyes pedantériával mindenesetre sokat tett azért, hogy Napóleon kultuszát a köznépben megerősítse. A durva angol katona sértegetései nagyban hozzájárultak ahoz, hogy a francia nép részvéte a száműzöttel szemben napril- napra jobban megnyilatkozzék. Míg az európai udvarok fellélegzettek halálhírére, mert hiszen ő minden dynastiát kiforgatott, addig a nép felejteni kezdi zsarnokságát és különböző legendák kerülnek róla forgalomba, amelyek a legrokonszenvesebb színben mutatják be Franciaország legfenségesebb és legnagyobb császárát, mint a francia gloireban megdicsőült vértanút. A Napóleon kultuszt fokozta meg az is, hogy Napóleon egyetlen fiát, a római királyt a korlátolt osztrák politika csupa félelemből megfosztotta még nevétől is és a reichsstadti herceg, a „Sasfiók* szinte elfeledve fejezte be életét. Röpiratok és népies füzetek mind Napoleon balsorsával foglalkoztak és francia jeles költők lettek az ő dicsőségének magasztalói. Béranger ki különben is lelkes hive Napoleonnak, megirja „Les souvenirs du peuple* c. megható költeményét, melyben meggyőzően hirdeti, hogy Napoleon dicsősége azonos a francia nemzet dicsőségével és a cászár neve, emlékezete még a szalmakunyhókba is fényt és derűt hoz. Victor Hugó ódáiban dicsőíti Napoleon nagyságát és a Napoleon kultusz egyre erősebb és hatalmasabb mozgalommá fejlődött. Különösen akkor fogta el az egész nemzetet a Napoleon kultusz láza, mikor ismeretesekké lettek Franciaországban tollba mondott levelei és memoriájai, melyekben ő magát vértanúnak tüntette fel. Kiemeli bűnnok lángoló hazaszeretetét s végrendeletében, mely csakhamar Parisba jut, egyenesen a nemzet szivéhez fér kőtár közöd, midőn azt mondja : „Kívánom és utolsó vágyam, hogy hamvaim a Szajna partján, a dicső francia nemzet keblén pihenjenek.” Napoleon végrendelete ezzel politikai jelentőséget nyert, mert az ő hamvai Parisban az ő gloire-jának állandó emlékben tartását biztosítják. Napóleon dicsőségétől és nagy hatalmától elkábult francia nemzet nem nyugodott előbb, míg méltó monumentális mausoleumban a Szajna partján, Páris kellő közepén el nem helyezte dicső hamvait. A mausoleum elsőrendű műalkotás. Az egyszerű, de művészi márványszarkofág uralja az egész kolosszális építményt. Ünnepies hangulat uralkodik e nagyszerű technikai megoldást nyert, méreteiben is hatalmas mauzóleumban. Magam sem felejthetem el lelki benyomásaimat, mikor a mauzóleum fehér márványból készült galériájára hajolva sötétzöldes egyszerű márványkoporsójában magam előtt pihenni láttam a világtörténelem egyik legnagyobb egyéniségét, akinek neve korszakot jelent az újkor történelmében. A falakon ott a figyelmeztetés: leveti kalappal és szótlanul közeledjék a sírhoz a látogató. De az intés itt felesleges. Még aki nem érti is át egészen Napóleon jelentőségét, elfogódik itten , fedetlen homlokán, ahogy a hűvös kriptába letekint, megérzi a nagy idők szelét.