Magyar Jövő, 1927. január-február (9. évfolyam, 2-47. szám)
1927-02-09 / 31. szám
Bejött a ghettó A régi városokban ott épült valahol a külső perifériákon. Méteres falak vették körül s e falak között élte a maga zárt, rejtelmes, sötét életét. Azt az életet, amely idegen volt minden és mindenki számára, amely nem nyilt föl senki előtt. Évezredes, komor hagyományok értetlen abrakadabrája meredt az idegen elé a falak környékén, gondosan féltett titkok szele csapott elő a szűk és szennyes utcaközökből. A ghettó a maga külön világával a zsidóság évezredes különállását, külön céljait, külön törekvéseit példázta s az, hogy a zsidó a ghettón kivül le nem telepedhetett, nem üzérkedhetett, a keresztény világban el nem vegyülhetett, mutatta a régieknek a zsidósággal szemben táplált ellenszenvét s az irányukban való köteles elővigyázatosságot. A ghettó megszűnt és a ghettó mégis itt van. Csak épen helyet változtatott. Alkalmasabb környezetet keresett, ahol jobban megtalálja a kényelmet, ahol pezsgőbb az élet és több a haszon. A külvárosokból, a perifériákból, a méteres falak mögül kihurcolkodott és bejött a fórumra. Itt van, itt gsettel, itt ágál s középponti fekvésénél fogva rányomta a maga jellegzetes stigmáját az egész város arcára. A régi híres miskolci céhek birodalma, a tulajdonképeni belváros, amely magába foglalta a régi sóháztól a veres templomig vonuló Főutat, a Felső- Szirma-utcát, a Forgóhíd-utcát a lövöldéig, a Kandia-utcát, az Alsó- és Felső-Papszert, a buzavásárteret és a szentpéteri kaput, a Tetemvárt, a kis- és nagyujvárost, — az ma már mind ghettó, ezt a nagydarab, forgalmas várost mind, de mind okkupálta a zsidóság. Felszedte sátorfáját, felkerekedett s most itt regnál a város szivében, a jól kövezett utcák, a jó világítás, a felfokozott forgalom negyedében, kinn pedig, a sárhátán-sár, sötétséggel megvert, hepe-hupás városrészekben, a nyomor és nincstelenség negyedeiben, a Nyakvágó, Teanetőalja, Kakashegy, Kisbugyik, Bábonyi sor, Pécem, Mendikás, Rókalyuk, Tűzköves és más istentől elrugaszkodott helyeken a keresztény magyar nép, a régi városi polgárok, a nemes céhek ivadékai dagasztják a sarat és törik ki a nyakukat a sötétben. Előttünk van a miskolci választók uj névjegyzékének statisztikája s az ember elképped, ha az egyes városrészekben vizsgálja a szavazók megoszlását. A híres első kerület első körzet, a mindenkori liberális és radikális jelölt reménysége, bizalma, a Széchenyi utca igazán kitett magáért. Pontosan 1187 választót írtak itt össze a biztosok és az 1187 választó közül mindössze 417 a keresztény. A város szivében, a legnagyobb, a leggazdagabb, a Legforgalmasabb utcán, a legjobban kövezett, a legjobban világított utcán a lakosságnak már kétharmadrésze zsidó. Hétszázhetven darab zsidó szavazót írtak itt össze a biztosok s az olvasó elképpedhet a zsidóság ekkora előretörésének, ekkora térhódításának láttán. A ghettó feljött a város szívébe, itt terpeszkedik az avasalji metropolis kellős közepén, ráfekszik a kereskedelemre, ráfekszik az iparra, ráfekszik a pénzre, a jólétre, a kényelemre s mert magához szívta a gazdasági élet erőit: diktálni és uralkodni akar az élet egész vonalán. Mert várjon kik azok négyszáztizenheten, akiket a választói névjegyzék a Széchenyi utcán, mint szavazókat feltüntet? Bizonyára igen kevés köztük a háziúr, a tőkepénzes, a nagykereskedő, a vállalkozóidő annál több lehet a házmester, aki a zsidó háziúr vagyonára vigyáz. A város szívében, a gazdasági élet központjában csak másodrendű foglalkozás illeti meg a keresztény embert: az élet kényelme, gyönyörűsége már a ghettó uraié, akik kijöttek a falak mögül és elhelyezkedtek a javak és lehetőségek központjában. Vagy ott van a Szemere utca környéke. Az elegáns, masszív bérpalotáik útja, a jólét és a nyugalom birodalma. Nézzük meg a statisztikát : 459 kereszténnyel szemben 455 a zsidó. És a keresztényt bizonyára megtalálod a Kölcsey- és Zöldfautcáik zsindelyes, földszintes, öreg házikóiban, a zsidók után azonban a Szemere utca s az Arany Jánosutca emeletes házaiban tudakozódj. Ha valamelyiknek nincs még saját palotája, sebaj. A következő összeíráskor már bizonyára telekkönyvileg bekebelezett úri házában fogja fogadni az összeíró biztost. És menj így végig az egész belvárosban: a Szelesen, a Vay úton, a Zsolcaikapuban, a Búzatéren, a Munkácsyutcában, a Vörösmarty utcán mindenütt a zsidóságnak valóságos siserahada fogad. A kiborotvált, kimosakodott, Európai ruhájú zsidók mellett lengő pajeszek, zsíros kaftánok, öles szakállaik, hernyósipkák őrzik a ghettó évezredes hagyományait, szellemét, gondolatvilágát, különállását s a gyűlöletet, amely ezekből az utcákból kiárad minden és mindenki felé, aki magyar. S mert a ghettó már beékelődött közénk, mert nyúlványai tiszta — bár szegényes — magyar városrészeket választanak el egymástól: a zsidóság úgy hiszi, hogy most már övé a Felvidék központja, övé az avasalji város s diktálni akar, parancsolni és vezetni akar, arrogálja magának, hogy egyedül és kizárólag az ő kívánságai szerint igazgattassék ez a 70.000 lakosú város. Az ő Miskolcuk, a ghettó Miskolca, nem a miénk. A miénk ott van, ahol a város kifut a szabad mezőkre, ahol kicsinyek a házak és tiszták az udvarok. A mi városunk ott van a földszintes házak utcáiban, a nyílt tekintetek, a kemény magyar lelkek, az őszinte szó és a kérges magyar tengerek birodalmában. Nem a zsidó kereskedőik, a zsidó háziurak, a zsidó gyárosok Miskolca a miénk, hanem az a Miskolc amelynek hivatalnokai, iparosai, vasutasai, munkásai, mezőgazdái ott élnek a perifériákon, a tisztviselői házakban, a menekülttelepeken, a barakkokban, a munkásházikókban. Ez a Miskolc a miénk, innen fog megindulni az a nagy-nagy áradat, amely megindul majd a központok felé, a ghettó felé és ellentmondást se tűrve fogja belekiáltani a világba: Ez a város az enyém! És a ghettó Miskolca helyett meg fogja teremteni a magyarok Miskolcát. Sok tennivaló vár itt Miskolc keresztény magyarságára. Gyökerében, alapjában kell megváltoztatni ennek a városnak az arculatát. Letörni a méteres falakat, amelyek a ghettót elzárják és bevinni ide is a keresztény magyarsággal együtt a meg nem alkuvó magyar érzést és a keresztényi erkölcsöt. A hatágú zsidó csillag helyett a kereszt gyönyörű jelvényét kell feltűzni a miskolci házak ormára, mert amíg itt, a város kellős közepében a ghettó terpeszkedhetik, addig a miskolci magyar társadalom idegen a saját pátriájában. Már pedig mi itthon akarunk lenni. Itthon akarunk lenni és parancsolni is akarunk a magunk portáján, mint az angol, aki büszkén hirdeti a világba: — My house is my castle. Ara 10 fillér (1230 korona) FELELŐS SZERKESZTŐ: HUBAY KÁLMÁN MISKOLC, 1927. ÉVI FEBRUÁR HÓ 9. SZERDA * KILENCEDIK ÉVFOLYAM: 31 (2166) SZÁM Kifilzetési ár egy hónapra 2 pengő 40 fillér (30.000 korona). Külföldre ennek az árnak kétszerese. — Egyes K&m ára, úgy helyben, mint vidéken 10 fillér (1260 kor.). Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Miskolc, Hunyadiutca 13 szám. Telefonok: Felelős szerkesztő: 865. Szerkesztőség: 646. és 882. Kiadóhiv.: 184. Nyomdairoda 882. Röpcédulákkal és felvonulással tüntetett az egyetemi ifjúság Ádám professzor ellen — Az egyetem orvosi kara nem hajtja végre az egyetemi tanács határozatát — A Turul szövetség kiáltványt tett közzé és a bojkott fenntartása mellett foglalt állást — Budapest, február 8 Az újból elmérgesedő Ádám-ügy kedden ismét megmozdulásra késztette az egyetemi ifjúságot. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi kara ugyanis ma délelőtt tíz órára kariülést hirdetett. Ennek az ülésnek napirendjére volt tűzve az Ádám-ügy újabb fejleményeinek tárgyalása. Már féltíz órakor egymásután érkeztek meg a tanárok: Illyés Géza, Schaffer Károly, Herzog Ferenc, Hoór Károly, Nékám Lajos, Jakabházy Zsigmond, Tóth István, Harsány éljenzés fogadta Farkas dr.-t. Utána Kenyeres Balázs, Dollinger Béla, Verebély Tibor jöttek. Az egyetemi ifjúság sorfalat áll Már a kora reggeli órákban több, mint ötszáz egyetemi hallgató, a Turul bajtársi szövetség kebelébe tartozó Csaba bajtársi egyesület tagjai gyülekeznek az egyetem előtt és az egyetem udvarán. Azután bevonulnak az egyetem aulájába, a dékáni hivatal elé és a folyosókon, egész a kari ülésteremig sorfalat állottak. Röpcédulák Az egyetem fala már reggel óta apró röpcédulákkal van teleragasztva. A kis fehér cédulákon kétoldalt ez áll: „Potya kollégium, potya szigorlat! Előadásaimat a főúri sebészetből ebben a félévben már igazán szeretném megkezdeni, óradíjas hallgatókat keresek. Rendőn védelem biztosítva van. Prof. Adám Lajos de genere Ausspitz.“ A később kiosztott röpcédula pedig így szól: Tudja-e ön, hogyan kell gennyes vakbelekből szamárlétrát csinálni? Nálam ezt megtanulhatja. Adám-Ausspitz Lajos rendkívül protekciósan nyilvános.“ Az orvostani tanárok valamennyien megjelentek. Tellyesniczky is ott van, de nincs ott Szentmiklóssy és nem érkezett meg Ádám Lajos sem. Közben az egyetemi ifjúság letépte azt a táblát, amelyen Ádám Lajos szigorlati dátumai voltak kifüggesztve. A kari ülés A kari ülés lefolyásáról sikerült megtudnia munkatársunknak, hogy noha Tellyesniczky dékán lemondását a miniszter nem fogadta el, az ülésen senki sem foglalta el a dékán helyét. Senki sem hajlandó a tanárok közül az egyetemi tanács határozatát végrehajtani. Azt mondják, hogy ha Szentmiklóssy vállalta a határozat végrehajtását, akkor próbálja meg. Jakabházy Zsigmond vállalta ugyan a megbízott dékánságot, azonban csak azzal a feltétellel, hogy az Ádám-ügyhöz neki semmi köze nincsen. A Turul szövetség tiltakozó kiáltványa Az egyetemi ifjúság féltizenegyig állott sorfalat a folyosókon, azután lementek az egyetem udvarára s ott felolvasták a Turul Bajtársi Szövetség tegnap este hozott határozatát. Eszerint az ifjúság kijelenti, hogy kezdettől fogva elfoglalt álláspontjához, a tanári kar mellett kifejezett szolidaritásához megingathatatlanul ragaszkodik, meggyőződését semmiféle erőszak hatására sem változtatja meg és nem nyugszik meg, amíg ezt a sérelmet gyökeresen nem orvosolják. A Turul Szövetség csatlakozásra szólítja fel az összes ifjúsági szervezeteket és háromtagú bizottságot küldött ki, amely a budapesti orvoskar tanári testületének tudtul adja elhatározásét és csodálatával párosult együttérzését. A Turul Szövetség mélységes csalódásának ad kifejezést, mert az egyetem tanácsa minden várakozása ellenére egyetemellenes magatartást tanúsított, amikor jobb kolléga úr! . LAPOK MAI SZÁMA 8 OLDAL