Magyar Jövő, 1928. január-február (10. évfolyam, 2-49. szám)

1928-01-03 / 2. szám

Az oláh pénzt nem lehet stabilizálni COS ~ ,. , . A szovjet kormány nem adja vissza az oláh nemzeti bank aranykészletét Pária, január 2 Az oláh nemzeti paraszt párt volt alel­­nikike, Popovics Mihály volt pénzügymi­­n­­iszter az Agence Radio munkatársa előtt é­lekes nyilatkozatot tett a lei küszöbön á­­stabilizálódásáról elterjedt hírekről. Popovics szerint a lei egyelőre aligha stabilizálható, minthogy az oláh nemzeti ünk aranykészletének legnagyobb része, körülbelül 250 millió aranylél, még min­dig Moszkvában van, ahová az 1916. évi téli hadjárat folyamán szállították s ahonnan az aranyat nem lehet visszakapni. A lej stabilizálása csak abban az esetben történhetik meg, ha Románia újabb nagy külföldi kölcsönt kapna, erre pedig egye­lőre alig van kilátás. iw Ütik-verik a magyar újoncoket az oláh hadseregben --------------------2006-------------------­ Egy megszökött katona elbeszélése­ a magyar katonák pokláról Budapest, január 2­0Itáh katonai zubbonyban, fején sportsapkával egy teljesen elcsigázott, s­erzadt, sokat szenvedett fiatalember állt hétfőn délben Risztics Lázár rend­­őrtanácsos előtt, akinek közel egy órán át mondta el részletesen kálváriáját, amely a besszarábiai orosz határtól egészen a budapesti főkapitányságig vezetett. — Szentimrei Kovács Imre oláh ka­tonaszökevény vagyok, a mosonyi fő­jegyző fia! — Így mutatkozott be a jó­formán teljesen lerongyolódott fiatal­ember. Ezután elbeszélte, hogy egy évvel ez­előtt sorozták be az oláh hadseregbe és mint erdélyi magyar fiút a regátba vit­ték. Miután a polgári életben mechani­­nikus volt, a rövid ujonckiképzés után az oláh hadsereg repülőosztályához he­lyezték át. Néhány hónappal ezelőtt az oláh hadsereg a besszarábiai orosz ha­tárra vonult fel a hadgyakorlatokra. Szentimrei Kovács Imre már addig is rendkívül sokat szenvedett a katonai szolgálat alatt. A regátban­ több magyar újonctársá­val -teljesen elszigetelve voltak. Kato­nai fegyelmet a magyar újoncokkal szemben kétszeres r­ugorral alkalmaz­ták és a­­legcsekélyebb vétségeket is a legszigorúbb büntetésekkel sújtották, ütötték, verték a magyar újoncokat és nem egyszer s­zenvedtek el súlyos fog­ságbüntetése­ é­vet is. Mire a besszarábiai hadgyakor­latokra került a sor, a ma­gyar fiúk már annyira kétségbe voltak esve, hogy a hadgyakorlatok alatt egy­másután szöktek meg ezredeiktől. Szentimrei Kovács Imre így végső el­keseredésében teljes katonai felszere­léssel megszökött. Besszarábiai, romá­niai és erdélyi falvakon hónapokon át tartó gyaloglás után érte el Kürtösnél a trianoni magyar határt. Éjszakának idején szökött át a határon, az oláh ka­tonák észrevették, utánalőttek, de a go­lyók nem találtak. Kürtösön jelentkezett a magyar csendőröknél, akik elvették tőle fegy­vereit, oláh katonai ruháját azonban meghagyták. Egy falubeli úrtól kapta a sportsapkát. Kürtöstől szintén gyalog tette meg az utat Budapestre. Útköz­ben pénze is elfogyott és igy a falubeli parasztok jószívűségéből tengődött. Risztics Lázár dr. rendőrtanácsos a szerencsétlen fiatalembernek ajánlóle­velet adott. Az ajánlott helyen Szent­imrei Kovács Imrét teljes pártfogásban részesítették. Az öröökbefogla­dás az egyke I­elleni küzde­ttettbea S­ír Kit. lelkész érdekes akciója Debrecenben Debrecen, január 2 Szabó Miklós ref. lelkész az egyke el­leni küzdelemmel kapcsolatban mozgal­mat indított, amelynek az a célja, hogy a gyermekek örökbefogadását elősegítse. Debrecenben a ref. lelkészi hivatalban ta­lálkozó délutánokat rendeznek, melyen a családanyák gyermekeikkel megjelen­­íteik és az érdeklődő gyermektelen házas­­társakkal ismeretséget kötnek. Felrobbant a manchesteri dinamótelep Bondon, január 2 Manchester egyik utcájában vasárnap este rövidzárlat következtében kigyulladt vezeték és felrobbantot­ta az eyik din­amótelepet. Az utca köve" ■ az utca egész hős­­iában fel­repedt s a szerte repülő kődarabok a járókelők so­rában borzalmas pusztítást végeztek. Hat ember meghalt, többen megsebesül­­tek. Az utcán valamennyi ablak darabok­ra törött s az üzlethelyiségek, melyek az utcára nyílnak, óriási kárt szenvedtek. Részletes jelentések még nincsenek. Megnyitották a London— budapesti telefonforgalmat Budapest, január 2 Vasárnap, újév napján, reggel nyolc órakor adták át a forgalomnak a buda­­pest—londoni telefonvonalat. Különö­sen kereskedelmi és ipari körökben kel­tett nagy örömet, hogy Londonnal ezentúl éppen olyan könnyen lehet be­szélni, mint Béccsel, vagy Berlinnel. Az ünnepre való tekintettel még kevesen vették igénybe a budapesti londoni vo­nalat, kétségtelen azonban, hogy hét­köznapokon, amikor a gazdasági élet­­ élénken lüktet, sok kapcsolás fog tör­­­­­ni ezen a leghosszabb vonalon. Az első beszélgetés vasárnap délelőtt tizenegy órakor történt Londonnal. Káldor Gyula dr., a német birodalmi követség jogtanácsosa hívta fel 10 óra­­53 perckor a londoni Crimson 3226-os számot. 11 óra 11 perckor már jelent­ M MAGYAR JOVO Kedd kezett is a londoni központ és néhány pillanat múlva Káldor Gyula dr. beszél­gethetett londoni ügyfelével. A beszél­getés olyan simán ment, olyan tisztán lehetett hallani Londonban Budapestet és Budapesten is a londoni hangot, mint hogyha egyszerű interurban be­szélgetés lett volna valamelyik vidéki magyar várossal. Délután 19 óra 45 perckor volt a má­sodik londoni beszélgetés. Ezúttal Lon­donból keresték Budapestet. Egy bel­városi cég telefonját kereste London­ból együk londoni üzletfele. Ez a beszél­getés is minden zavar nélkül bonyoló­dott le. A felszabadulás tí!b s Friedrich Scht­eyvogel Fény! — mondta a vak. — A szó te­le volt ragyogással. Minden betűből valami csillogás áradt és mindenik betűvel egy vágy teljesedett be. Fény! Ujjaival tapo­gatva nyúlt a magasba, mintha megtudná fogni. A tanár a torkát köszörülte. A szobában nehéz karbolszag terjengett. — Nagyon valószínű, sőt majdnem bizo­nyos, hogy az operáció sikerülni fog. Az elhatározás Öntől függ-A professzor a feleletre várt. A vak mosolygott. Lehet e­­tt egyáltalán véve szó elhatározásról? Akik látnak, azok néha nagyon különösek. — Mikor, tanár úr? — kérdezte és a hangja kissé rekedt volt. Az orvos meglepetten nézett­ rá. — Ilyen hamar döntött? Kérem, jöjjön holnapután. Kezet fogott a vakkal. Becsöngette a szobalányt, aki kikísérte a pácienst. Az előszobában várakozott a vak ember felesége. Szerényen állt az egyik sarokban. A közönséges, olcsó kalap, ahol egy majd­nem fájdalmasan csúnya arc fordult az ajtó felé. Mikor a vak a szobába lépett, erre az arcra a véghetetlen odaadás kifeje­zése szállott, de egyúttal kétségbeesett fé­lelem is. A vak tapogtatva megfogta gyöngéden felesége kezét és engedte, hogy az asszony kivezesse a lépcsőhöz. Küan ennyit mon­dott: — Látni fogok! Az asszony nem felelt. — Miért sírsz? — kérdezte a férfi és aztán hallgatva ment az asszony mellett. Az egész világ határtalan zűrzavar lett előtte. * —­ Nem szabad megmozdulnia, mondta a tanár. Minden nagyon jól sikerül. De ha a kötéshez nyúl, megsemmisülhet minden. A vak figyelte, hogy hangzanak el a távozó professzor léptei. Aztán elkezdett lázasan gondolkodni-Lassanként feloldódott a sötétség, amely emlékezetére borult. Egy pillanatig szabad volt látni, mielőtt a kötést a szemére tet­ték. Milyen határtalan élmény volt ez! Ezek a színek, ez a világosság, az életnek ez a mámora! Hirtelen egyébre gondolt. A feleségem­ és talányszerű félelem szorította össze a torkát. A feleségem csodálatosan szép, gondolta. A boldogságnak és örömnek ezer órája lett eleven az emlékében. Hogy szerette azt az asszonyt! Oh, bizonyos, szebb, mint a leg­híresebb képek. Második Francesca da Rimini. Az ő számára az asszony az egész világ. Belsőleg látta és azért találta olyan nagyon szépnek- És most sejteni kezdte, hog­y a szemével nem fogja olyan szépnek látni. . . • Néhány pillanatig azokra a színekre gondolt, amelyeket hirtelen a valóságban látott. Vájjon igazán olyan testek, olyan tarkák, olyan végtelenek, mint ahogy ma, bensőleg látja? Talán mind meghal a valóságban. Habozva a kötéshez nyúlt. Irtózati gondolata támadt. Mi volna, ha feltépnéi a köteléket ? • Az izgalmak megrázták a vakot. Az öt­lete mindjobban és jobban csábította. B­izonyára az élet, az igazi látás nem egy, mint csalódás, harc, lemondás, szenved. A folyosón lépteket hallott, amelyek kü­lönösen fáradtak voltak és habozok. A va­kon jéghidegség futott keresztül. — Fél, — gondolta a vak. — Oh, a sze­gény! Az én Francesca da Riminim! Több mint a feleségem. Egész életem. Mi­ér ír vele? Egy pillanat múlva kinyílt az ajtó, asszony sikoltva rohant be. A vak léte a szeméről a kötést. Hatalmas fényár kimondhatatlan dalommal hatolt az öntudatába. Az­ újból ott volt a sötétség. Az asszony gyámoltalanul zokogott vak reszkető kezekkel simogatta az ax._ karját, az egész sovány testet. Francesc­­mondta magában és érezte, hogy a nas­­fájdalom lassanként feladódik. — Mit tettél? — kiáltotta az asszony­— Fölszabadítottam magam, — felel a férfi. Fölszabadítottam magam, egy é­lenem! Megszakadhattam magam az ét­­től, amennyiben csak az enyémet élem. A szoba homályában nem volt egy mint két nyugodt szívnek a dobogása. Titulescu Sant Maurice-ba utazott üdülni, aztán Rómába, Párisba, Berlinbe látogat el ----------------------- --------------------------­ Az oláh külügyminister rendkívül fontosnak tartja országa szempontjából, hogy a vitás kérdéseket megbeszélje a nagyhatalmakkal Bukarest, január 2 Titulescu külügyminiszter hétfőn este Sant Maurice-ba utazott. A miniszter a sajtó képviselői előtt hosszabb nyilat­kozatot tett, amelyben többek között a következőket mondotta: — Azért megyek külföldre, hogy egészségemet helyreállítsam és mihelyt teljesen felgyógyulok, Rómába, majd Párisba fogok elutazni. Később Berlin­be is ellátogatok. A mostani külpoli­kai helyzetet igen fontosnak tart. Románia szempontjából és felette sz­­ségesnek azért, hogy a vitás kérdések, megbeszéljem. Románia külpolitikáj változatlanul békés. Romániának nyu­galomra van szüksége, hogy megtalál azokat az eszközöket, amelyek a cs megvalósítására szükségesek. Baszölö! Sejszecsapássa! ütette !e a szászhermányi rablógyilkos a mozgóposta tisztviselőjét -------------— ■***-• OOO ■ - ——— A posta tisztviselői már el akarták temetni, amikor kiderüít, hogy csak tetszhalott volt Bukarest, január 2 Kökös és Szászhermány állomások között borzalmas rablógyilkos merény­let történt. Mikor egy személyvonat Szászhermány közelébe érve lelassított, a személyvonat mozgópostakocsijának ajtaja felpattant, azon keresztül egy férfi ugrott a kocsiba, szempillantás alatt rávetette magát az ott dolgozó postatisztviselőre és baltával fejbe­vágta. A postatisztviselő nem kábult el rögtön a súlyos baltacsapástól, bírókra kelt a támadójával. Borzalmas viasko­­dás kezdődött az elszánt postarabló és az értékes szállítmányt kisérő posta­tisztviselő között. A rabló erősebbnek bizonyult, baltájával még huszonnégy csapást mért a szerencsétlen áldozat fe­jére, azután magához vette a zsákban talált mintegy hatszázezer lejt és leug­rott a vonatról. Mikor a vonat Szászhermány állo­másra ért, a mozgópostakocsiba­, vér­befagyva, szétroncsolt fejj­é találták Hubes postatisztet. Az orvosok megál­lapították róla, hogy meghalt. A nyo­mozás csakhamar eredménnyel is járt, amennyiben alig néhány óra alatt si­került elfogni a kegyetlen rablógyilkos merénylet tettesét, Ölti Béla volt agrár­tanácsost, akit a csendőrök erősen meg­vasalva szállítottak be a kolozsvári fogházba. A szerencsétlen áldozatot a bukaresti postaigazgatóság fényes külsőségek kö­zött akarta eltemetni, s mikor már a te­metés összes előkészületei megvoltak, váratlan fordulat állott elő.­­ Az élettelennek vélt holttestet ugyanis a kórházi orvosok felvitték a boncte­rembe, ahol azután kiderült, hogy Hu­bes a fejét ért 25 fejszecsapás ellenére sem halt meg, sőt eszméletét is vissza­nyerte s bár állapota még rendkívül aggasztó, bíznak életben maradásában. Hubes egyébként a gyilkos merény­let lefolyásáról felvilágosítást adott a rendőröknek. ­ Bélelt borke­tyük leszállított árban Graczánál Széchenyi­ utca 9. Telefon 6-53. Kitört a háború az amerikai és európai­­•z­fidaéezek között Newyork, január 2 Az amerikai filmszínészek egyesülete beadvánnyal fordult az amerikai kor­mányhoz, valamint a kaliforniai kor­mányzóhoz és azt kérte, hogy utasítsá­k az Egyesült Államok területéről az euró­pai filmszínészeket. A beadványt nemré­giben tárgyalta az amerikai kormány Külpolit­i -'í­z és gazdasági okokra való ' a­­vatkozással elutasították az' amj-^cín filmszínészszövetség ajáratát. Az amerikai filmszínésztk azonban nem nyugodtak meg a dolog ibp*- formájú el­intézésében és a legerélyesbb harcot in­dították meg az európai filmek n­epe. Mindenekelőtt a bevándorlási­­ véb., alapján indítják meg a harcot. Eddig ugyanis az európai filmszínészek beutazá­si engedélyt kaptak akkor is, ha az álla­muk kvótája be is telt. Ezek a filmszíné­szek állandóan kvótán felül utazgattak Amerikába. Ezért most elsősorban keresz­tül akarják vinni, hogy a filmszínészek ne utazhassanak be Amerikába kvótán felül, hanem csak látogatási vízumot kap­janak. Az egyesület vezetősége azt állítja hogy a hatóságok nagy elnézést tanúsí­tottak az európai filmsztárokkal szemben.

Next