Magyar Jövő, 1928. január-február (10. évfolyam, 2-49. szám)
1928-01-03 / 2. szám
Az oláh pénzt nem lehet stabilizálni COS ~ ,. , . A szovjet kormány nem adja vissza az oláh nemzeti bank aranykészletét Pária, január 2 Az oláh nemzeti paraszt párt volt alelnikike, Popovics Mihály volt pénzügyminiszter az Agence Radio munkatársa előtt élekes nyilatkozatot tett a lei küszöbön ástabilizálódásáról elterjedt hírekről. Popovics szerint a lei egyelőre aligha stabilizálható, minthogy az oláh nemzeti ünk aranykészletének legnagyobb része, körülbelül 250 millió aranylél, még mindig Moszkvában van, ahová az 1916. évi téli hadjárat folyamán szállították s ahonnan az aranyat nem lehet visszakapni. A lej stabilizálása csak abban az esetben történhetik meg, ha Románia újabb nagy külföldi kölcsönt kapna, erre pedig egyelőre alig van kilátás. iw Ütik-verik a magyar újoncoket az oláh hadseregben --------------------2006------------------- Egy megszökött katona elbeszélése a magyar katonák pokláról Budapest, január 20Itáh katonai zubbonyban, fején sportsapkával egy teljesen elcsigázott, serzadt, sokat szenvedett fiatalember állt hétfőn délben Risztics Lázár rendőrtanácsos előtt, akinek közel egy órán át mondta el részletesen kálváriáját, amely a besszarábiai orosz határtól egészen a budapesti főkapitányságig vezetett. — Szentimrei Kovács Imre oláh katonaszökevény vagyok, a mosonyi főjegyző fia! — Így mutatkozott be a jóformán teljesen lerongyolódott fiatalember. Ezután elbeszélte, hogy egy évvel ezelőtt sorozták be az oláh hadseregbe és mint erdélyi magyar fiút a regátba vitték. Miután a polgári életben mechaninikus volt, a rövid ujonckiképzés után az oláh hadsereg repülőosztályához helyezték át. Néhány hónappal ezelőtt az oláh hadsereg a besszarábiai orosz határra vonult fel a hadgyakorlatokra. Szentimrei Kovács Imre már addig is rendkívül sokat szenvedett a katonai szolgálat alatt. A regátban több magyar újonctársával -teljesen elszigetelve voltak. Katonai fegyelmet a magyar újoncokkal szemben kétszeres rugorral alkalmazták és alegcsekélyebb vétségeket is a legszigorúbb büntetésekkel sújtották, ütötték, verték a magyar újoncokat és nem egyszer szenvedtek el súlyos fogságbüntetése évet is. Mire a besszarábiai hadgyakorlatokra került a sor, a magyar fiúk már annyira kétségbe voltak esve, hogy a hadgyakorlatok alatt egymásután szöktek meg ezredeiktől. Szentimrei Kovács Imre így végső elkeseredésében teljes katonai felszereléssel megszökött. Besszarábiai, romániai és erdélyi falvakon hónapokon át tartó gyaloglás után érte el Kürtösnél a trianoni magyar határt. Éjszakának idején szökött át a határon, az oláh katonák észrevették, utánalőttek, de a golyók nem találtak. Kürtösön jelentkezett a magyar csendőröknél, akik elvették tőle fegyvereit, oláh katonai ruháját azonban meghagyták. Egy falubeli úrtól kapta a sportsapkát. Kürtöstől szintén gyalog tette meg az utat Budapestre. Útközben pénze is elfogyott és igy a falubeli parasztok jószívűségéből tengődött. Risztics Lázár dr. rendőrtanácsos a szerencsétlen fiatalembernek ajánlólevelet adott. Az ajánlott helyen Szentimrei Kovács Imrét teljes pártfogásban részesítették. Az öröökbefogladás az egyke Ielleni küzdettettbea Sír Kit. lelkész érdekes akciója Debrecenben Debrecen, január 2 Szabó Miklós ref. lelkész az egyke elleni küzdelemmel kapcsolatban mozgalmat indított, amelynek az a célja, hogy a gyermekek örökbefogadását elősegítse. Debrecenben a ref. lelkészi hivatalban találkozó délutánokat rendeznek, melyen a családanyák gyermekeikkel megjeleníteik és az érdeklődő gyermektelen házastársakkal ismeretséget kötnek. Felrobbant a manchesteri dinamótelep Bondon, január 2 Manchester egyik utcájában vasárnap este rövidzárlat következtében kigyulladt vezeték és felrobbantotta az eyik dinamótelepet. Az utca köve" ■ az utca egész hősiában felrepedt s a szerte repülő kődarabok a járókelők sorában borzalmas pusztítást végeztek. Hat ember meghalt, többen megsebesültek. Az utcán valamennyi ablak darabokra törött s az üzlethelyiségek, melyek az utcára nyílnak, óriási kárt szenvedtek. Részletes jelentések még nincsenek. Megnyitották a London— budapesti telefonforgalmat Budapest, január 2 Vasárnap, újév napján, reggel nyolc órakor adták át a forgalomnak a budapest—londoni telefonvonalat. Különösen kereskedelmi és ipari körökben keltett nagy örömet, hogy Londonnal ezentúl éppen olyan könnyen lehet beszélni, mint Béccsel, vagy Berlinnel. Az ünnepre való tekintettel még kevesen vették igénybe a budapesti londoni vonalat, kétségtelen azonban, hogy hétköznapokon, amikor a gazdasági élet élénken lüktet, sok kapcsolás fog törni ezen a leghosszabb vonalon. Az első beszélgetés vasárnap délelőtt tizenegy órakor történt Londonnal. Káldor Gyula dr., a német birodalmi követség jogtanácsosa hívta fel 10 óra53 perckor a londoni Crimson 3226-os számot. 11 óra 11 perckor már jelent M MAGYAR JOVO Kedd kezett is a londoni központ és néhány pillanat múlva Káldor Gyula dr. beszélgethetett londoni ügyfelével. A beszélgetés olyan simán ment, olyan tisztán lehetett hallani Londonban Budapestet és Budapesten is a londoni hangot, mint hogyha egyszerű interurban beszélgetés lett volna valamelyik vidéki magyar várossal. Délután 19 óra 45 perckor volt a második londoni beszélgetés. Ezúttal Londonból keresték Budapestet. Egy belvárosi cég telefonját kereste Londonból együk londoni üzletfele. Ez a beszélgetés is minden zavar nélkül bonyolódott le. A felszabadulás tí!b s Friedrich Schteyvogel Fény! — mondta a vak. — A szó tele volt ragyogással. Minden betűből valami csillogás áradt és mindenik betűvel egy vágy teljesedett be. Fény! Ujjaival tapogatva nyúlt a magasba, mintha megtudná fogni. A tanár a torkát köszörülte. A szobában nehéz karbolszag terjengett. — Nagyon valószínű, sőt majdnem bizonyos, hogy az operáció sikerülni fog. Az elhatározás Öntől függ-A professzor a feleletre várt. A vak mosolygott. Lehet ett egyáltalán véve szó elhatározásról? Akik látnak, azok néha nagyon különösek. — Mikor, tanár úr? — kérdezte és a hangja kissé rekedt volt. Az orvos meglepetten nézett rá. — Ilyen hamar döntött? Kérem, jöjjön holnapután. Kezet fogott a vakkal. Becsöngette a szobalányt, aki kikísérte a pácienst. Az előszobában várakozott a vak ember felesége. Szerényen állt az egyik sarokban. A közönséges, olcsó kalap, ahol egy majdnem fájdalmasan csúnya arc fordult az ajtó felé. Mikor a vak a szobába lépett, erre az arcra a véghetetlen odaadás kifejezése szállott, de egyúttal kétségbeesett félelem is. A vak tapogtatva megfogta gyöngéden felesége kezét és engedte, hogy az asszony kivezesse a lépcsőhöz. Küan ennyit mondott: — Látni fogok! Az asszony nem felelt. — Miért sírsz? — kérdezte a férfi és aztán hallgatva ment az asszony mellett. Az egész világ határtalan zűrzavar lett előtte. * — Nem szabad megmozdulnia, mondta a tanár. Minden nagyon jól sikerül. De ha a kötéshez nyúl, megsemmisülhet minden. A vak figyelte, hogy hangzanak el a távozó professzor léptei. Aztán elkezdett lázasan gondolkodni-Lassanként feloldódott a sötétség, amely emlékezetére borult. Egy pillanatig szabad volt látni, mielőtt a kötést a szemére tették. Milyen határtalan élmény volt ez! Ezek a színek, ez a világosság, az életnek ez a mámora! Hirtelen egyébre gondolt. A feleségem és talányszerű félelem szorította össze a torkát. A feleségem csodálatosan szép, gondolta. A boldogságnak és örömnek ezer órája lett eleven az emlékében. Hogy szerette azt az asszonyt! Oh, bizonyos, szebb, mint a leghíresebb képek. Második Francesca da Rimini. Az ő számára az asszony az egész világ. Belsőleg látta és azért találta olyan nagyon szépnek- És most sejteni kezdte, hogy a szemével nem fogja olyan szépnek látni. . . • Néhány pillanatig azokra a színekre gondolt, amelyeket hirtelen a valóságban látott. Vájjon igazán olyan testek, olyan tarkák, olyan végtelenek, mint ahogy ma, bensőleg látja? Talán mind meghal a valóságban. Habozva a kötéshez nyúlt. Irtózati gondolata támadt. Mi volna, ha feltépnéi a köteléket ? • Az izgalmak megrázták a vakot. Az ötlete mindjobban és jobban csábította. Bizonyára az élet, az igazi látás nem egy, mint csalódás, harc, lemondás, szenved. A folyosón lépteket hallott, amelyek különösen fáradtak voltak és habozok. A vakon jéghidegség futott keresztül. — Fél, — gondolta a vak. — Oh, a szegény! Az én Francesca da Riminim! Több mint a feleségem. Egész életem. Miér ír vele? Egy pillanat múlva kinyílt az ajtó, asszony sikoltva rohant be. A vak léte a szeméről a kötést. Hatalmas fényár kimondhatatlan dalommal hatolt az öntudatába. Az újból ott volt a sötétség. Az asszony gyámoltalanul zokogott vak reszkető kezekkel simogatta az ax._ karját, az egész sovány testet. Francescmondta magában és érezte, hogy a nasfájdalom lassanként feladódik. — Mit tettél? — kiáltotta az asszony— Fölszabadítottam magam, — felel a férfi. Fölszabadítottam magam, egy élenem! Megszakadhattam magam az éttől, amennyiben csak az enyémet élem. A szoba homályában nem volt egy mint két nyugodt szívnek a dobogása. Titulescu Sant Maurice-ba utazott üdülni, aztán Rómába, Párisba, Berlinbe látogat el ----------------------- -------------------------- Az oláh külügyminister rendkívül fontosnak tartja országa szempontjából, hogy a vitás kérdéseket megbeszélje a nagyhatalmakkal Bukarest, január 2 Titulescu külügyminiszter hétfőn este Sant Maurice-ba utazott. A miniszter a sajtó képviselői előtt hosszabb nyilatkozatot tett, amelyben többek között a következőket mondotta: — Azért megyek külföldre, hogy egészségemet helyreállítsam és mihelyt teljesen felgyógyulok, Rómába, majd Párisba fogok elutazni. Később Berlinbe is ellátogatok. A mostani külpolikai helyzetet igen fontosnak tart. Románia szempontjából és felette szségesnek azért, hogy a vitás kérdések, megbeszéljem. Románia külpolitikáj változatlanul békés. Romániának nyugalomra van szüksége, hogy megtalál azokat az eszközöket, amelyek a cs megvalósítására szükségesek. Baszölö! Sejszecsapássa! ütette !e a szászhermányi rablógyilkos a mozgóposta tisztviselőjét -------------— ■***-• OOO ■ - ——— A posta tisztviselői már el akarták temetni, amikor kiderüít, hogy csak tetszhalott volt Bukarest, január 2 Kökös és Szászhermány állomások között borzalmas rablógyilkos merénylet történt. Mikor egy személyvonat Szászhermány közelébe érve lelassított, a személyvonat mozgópostakocsijának ajtaja felpattant, azon keresztül egy férfi ugrott a kocsiba, szempillantás alatt rávetette magát az ott dolgozó postatisztviselőre és baltával fejbevágta. A postatisztviselő nem kábult el rögtön a súlyos baltacsapástól, bírókra kelt a támadójával. Borzalmas viaskodás kezdődött az elszánt postarabló és az értékes szállítmányt kisérő postatisztviselő között. A rabló erősebbnek bizonyult, baltájával még huszonnégy csapást mért a szerencsétlen áldozat fejére, azután magához vette a zsákban talált mintegy hatszázezer lejt és leugrott a vonatról. Mikor a vonat Szászhermány állomásra ért, a mozgópostakocsiba, vérbefagyva, szétroncsolt fejjé találták Hubes postatisztet. Az orvosok megállapították róla, hogy meghalt. A nyomozás csakhamar eredménnyel is járt, amennyiben alig néhány óra alatt sikerült elfogni a kegyetlen rablógyilkos merénylet tettesét, Ölti Béla volt agrártanácsost, akit a csendőrök erősen megvasalva szállítottak be a kolozsvári fogházba. A szerencsétlen áldozatot a bukaresti postaigazgatóság fényes külsőségek között akarta eltemetni, s mikor már a temetés összes előkészületei megvoltak, váratlan fordulat állott elő. Az élettelennek vélt holttestet ugyanis a kórházi orvosok felvitték a boncterembe, ahol azután kiderült, hogy Hubes a fejét ért 25 fejszecsapás ellenére sem halt meg, sőt eszméletét is visszanyerte s bár állapota még rendkívül aggasztó, bíznak életben maradásában. Hubes egyébként a gyilkos merénylet lefolyásáról felvilágosítást adott a rendőröknek. Bélelt borketyük leszállított árban Graczánál Széchenyi utca 9. Telefon 6-53. Kitört a háború az amerikai és európai•zfidaéezek között Newyork, január 2 Az amerikai filmszínészek egyesülete beadvánnyal fordult az amerikai kormányhoz, valamint a kaliforniai kormányzóhoz és azt kérte, hogy utasítsák az Egyesült Államok területéről az európai filmszínészeket. A beadványt nemrégiben tárgyalta az amerikai kormány Külpoliti -'íz és gazdasági okokra való ' avatkozással elutasították az' amj-^cín filmszínészszövetség ajáratát. Az amerikai filmszínésztk azonban nem nyugodtak meg a dolog ibp*- formájú elintézésében és a legerélyesbb harcot indították meg az európai filmek nepe. Mindenekelőtt a bevándorlási véb., alapján indítják meg a harcot. Eddig ugyanis az európai filmszínészek beutazási engedélyt kaptak akkor is, ha az államuk kvótája be is telt. Ezek a filmszínészek állandóan kvótán felül utazgattak Amerikába. Ezért most elsősorban keresztül akarják vinni, hogy a filmszínészek ne utazhassanak be Amerikába kvótán felül, hanem csak látogatási vízumot kapjanak. Az egyesület vezetősége azt állítja hogy a hatóságok nagy elnézést tanúsítottak az európai filmsztárokkal szemben.