Magyar Jövő, 1930. július-augusztus (12. évfolyam, 147-197. szám)
1930-07-02 / 147. szám
■H m jgr^ _______ ___ PBH HH ' ^ •** 3&S2SS MISKOLC, 1930. JULIUS 2. SZERDA* XII. ÉVFOLYAM: 0731631 SZÁM Előfizetési ára egy hónapra 2 Pengő 40 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Postabefizetési lap: **24.054 szám, az előfizetési osztályhoz „L”, a hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Hunyadi utca 13. sz. Telefonszámok: Felelős szerkesztő 6-46. Szerkesztőség 8-65. és 6-46. Kiadóhivatal 1-84. Levélcím: Miskolc 1. sz. posta. 9 legűszk.tébl) kritika Bevalljuk: minden kritikánk, melyet a Társadalombiztosítóval szemben alkalmaztunk, nem ért egy hajítófát sem. Üresen csépeltük a szalmát, külső jelenségek, megérzések, tudatalatti sejtések alapján indultunk el könnyelműen. Ám szolgáljon mentségünkre, hogy nem ismerhettük annyira a Társadalombiztosító belső viszonyait, helyzetét, mint amennyire ismeri azt például a népjóléti miniszter, aki kedden szégyenkezés nélkül nyújtott be a képviselőházban törvényjavaslatot „az Országos Társadalombiztosító Intézet betegségi biztosítási ágai pénzügyi helyzetének rendezéséről 11. Ilyen lesújtó, ilyen kíméletlen, ilyen abszolút elítélő, ilyen megsemmisítő kritikát mi igazán nem gyakorolhatunk az OTI fölött, mint gyakorol a népjóléti miniszter ebben a javaslatban. És a kritika tárgyilagosságához már csak azért sem férhet kétség, mert hiszen ugyanaz a népjóléti kormány hívta életre, az szervezte meg, az ellenőrzi az vezeti ezt a biztosítási szerencsétlenséget, amely népjóléti kormányzat most törvényjavaslatban ismeri el, hogy az OTI már nem is rossz, már egyenesen csapnivaló. Túlméretezettségében, deficitjeivel, a nagy fejével, a sánta lábaival, a feneketlen hasával úgy terpeszkedik itt, a magyar életben, mint egy pathológiai tünet. A népjóléti miniszter kritikája — pardon: törvényjavaslata — szerint egyetlenegy esztendőben, a múlt évben az OTI betegségi biztosítási ágazatánál tizenhárom és fél millió pengő deficit mutatkozik. Tehát minden hónapban egy millió pengőnél jelentősen nagyobb volt a deficit s ez a deficit akkor jelentkezett, amidőn a biztosításra kötelezettek és a munkaadók már alig bírták a társadalombiztosítási terheket. S ugyancsak a törvényjavaslat nyugtatja meg a netalántán emiatt nyugtalankodó közvéleményt, hogy nincsen aggodalomra ok, mert ebben a folyó, 1930-ik közönséges esztendőben is kilátás van vagy nyolc millió pengőcskére, mint deficitre, ugyancsak az OTI-nál és ugyancsak a betegségbiztosítási ágazatban. És ugyanakkor jelentkezett ez a deficit, amikor még azt sem lehet mondani, hogy rettentő lelkiismeretesen vették a segélyezést, mert tudunk esetekről, ha nem is Miskolcon, hogy az OTI az egyik napon szimulánsnak minősítette a gyógykezelésre jelentkező munkást s a szimuláns másnap a megátalkodott szimulálásba annak rendje és módja szerint belehalt. Van egy másik pontja is a javaslatnak, amely szintén enyhén megnyugtató a biztosítottakra nézve. Köztudomású, hogy az öregségi biztosítási járulékokat már javában szedi az intézet, a segélyezés megkezdésének időpontját azonban ad graecas kalendas kitolta. Annyira kitolta, hogy a járulékfizetők 95 százaléka egész bizonyosan nem fog már részesülni abban nyugdíjban, amelynek terheit már viseli. Tették ezt azzal a szándékkal, hogy a segélyezés idejére tőke képződjék. Hát képződött is úgy, hogy az öregségi járulékokból fizették a baleseti ág deficitjeit. S míg a balesetbiztosítási ág 21 milliós deficittel küzködik, míg az öregségi járulékokat csak úgy mimniksz-dimiksz felhasználják, a törvényjavaslat beszámol arról is, hogy ezek dacára el fog készülni az új OTI székház. Felhőkarcoló tornyaival, páncéltornyaival, felvonóhídjaival és kacsalábaival. Potom öt millió pengőbe kerül. És megmaradnak az elnök úr mammut-jövedelmei, a lukszusautók s no, természetesen, a 80 és száz pengős díjnoki fizetések. S mert a deficit több, mint egymillió pengő havonként, megmarad a szándék, hogy elbocsátanak 400 kistisztviselőt összesen legfeljebb havi 60 ezer pengő fizetéssel. Mert ha egy millió pengőt el kell tűntetni csak természetes, hogy a dijnokok el kellők 60 ezer pengőjén kezdik. Miskolc, július 1 (A M. J. tudósítása.) Több mint egy esztendeje, hogy nagy agitációval, túlságosan sok propagandával megválasztották az Országos Társadalombiztosító Intézet önkormányzatát. A választás után múltak a hónapok, az önkormányzati szervek azonban mégsem ültek össze, annak dacára, hogy a választási agitációban igen fennen hirdették a társadalombiztosítás fontosságát és nagy jelentőségét, valamint az önkormányzati szerveknek ebben való szerepét. Többszöri sürgetés és cikkezgetések nyomán az önkormányzati szervek mégis összeültek. Az önkorrmányzat tgjai visszautasítják a díjazást A miskolci kerületi választmány, amely az ország legnagyobb kerületének választmánya, hétfőn délután tartotta második választmányi ülését. A napirenden lévő kérdések közül elsősorban az Intézet többi kerületeinek átitatával foglalkoztak. Legérdekesebb vett ezek közül a szekszárdi kerületnek az átirata, amely azt fogja magában, hogy ne csak a vidéki választmányi tagok részesüljenek költségmegtérítésben, hanem az összes választmányi tagok kapjanak tiszteletdíjat a választmányi ülésen való megjelenésekért Örömmel kell megállapítani azt, hogy a miskolci kerületi választmány tagjai egyhangúlag eme átirat ellen foglaltak állást, mert amint több szónok azt kifejtette, ez sérti az önkormányzati elvet és megrendítené a választmány bizalmát, de azért sem aktuális ez a kérés, mert az intézetnek a mai nyomasztó gazdasági helyzetben igazán fontosabb dolgokra kell a pénzt fordítani. Hogy tűnt át a hétszázezer pengős deficit A napirend második pontját az ellenőrzőbizottság jelentése képezte. A jelentésből kitűnt hogy a miskolci kerület az 1929-es évet 700 ezer pengős deficittel végezte, ami annál inkább is meglepő, mert a miskolci kerületi pénztárnak havi bevétele alig haladja meg a 100 ezer pengőt. Igen nagylábon folyó gazdálkodásnak kellett történni, hogy egy esztendő alatt 700 ezer pengős deficit jöhessen létre. Még érdekesebb azonban az, hogy ennek a deficitnek az eltüntetésére egy központi titkárt küldtek ki, aki ezt a deficitet az ugyancsak 100 ezer pengős havi bruttó bevételek mellett pár hónap alatt eltüntette. Jelenleg nincs a kerületi pénztárnak deficitje. Fölvetődik az a kérdés, hogyan lehetett ily rövid idő alatt ezt a hatalmas deficitet eltüntetni, amikor a pénztár bevétele nem növekedett. Egyes választmányi tagok ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy ez csak úgy történhetett meg, hogy a munkások táppénzét és a kiadott gyógyszerek értékét csökkentették. Kétségkívül örvendetes dolog, hogy a hatalmas deficitet eltüntet -----------------Dan 300---------------- ték, de csöbörből-vödörbe jutás az, ha ez a betegek rovására történt. A választmány csak ötven pengő felett diszponálhat Hatalmas vitát váltott ki a központi igazgatóságnak ama határozata, amely szerint a kerületi választmány anyagi ellenőrzésének határát ötven pengőben állapította meg. Minden ezen felüli összeg kiutalásához a központi igazgatóság hozzájárulása szükséges. Ez a miskolci kerületi választmányra, mint az ország legnagyobb kerületének választmányára, megdöbbentő hatást gyakorolt,mert ez a törvény kijátszását jelenti. A törvény ugyanis egyenesen a kerületi választmáA választmány ugyancsak bejelentette, hogy az önkormányzati bíráskodás terén az anyagiakhoz hasonló sérelmet lát abban hogy az ügyvezető a választmány által egyhangúlag meghozott határozatokat megfellebbezi. Előfordult, hogy az ügyvezető egy két pengő értékű juttatást is megfellebbezett, amit egyik választmányi tag a bürokratizmus vad kinövésének nevezett. Vázolta, hogy ez a kétpengős megnyolt hatáskörébe utalja a pénztárak dologi szükségleteinek ellátását s amit a törvény megad, azt a központi igazgatóság elveszi. A felszólalók hangoztatták, hogy a törvény úgyis agyonnyirbálja az önkormányzatot s minthogy a jövő az önkormányzat teljes visszaállítása és a kerületek teljes önállósága lehet, a kerületi választmány teljes erővel küzdeni fog az önkormányzat hasonló megcsonkítása ellen. Az önkormányzat nem hajlandó ablakcsinálás, seprés és más házmesteri teendők ellenőrzésével és megszavazásával az ő 32 tagú választmányának drága idejét fecsérelni. fellebbezés a pénztárnak tíz pengőjébe kerül, a járásbíróságnak az ügy húsz pengőt emészt, fel, míg a munkásbiztosítási felsőbíróság 200 pengő értékű munkát fecsérel el, de az elfogyasztott papír és tinta értéke is jóval túlhaladja a két pengőt. Felesleges az ilyen dolgokat megfellebbezni. A választmányi ülés apróbb ügyek letárgyalása után végetért. Hétszázezer pengős deficittel dolgozott egy év alatt az OTI miskolci pénztára Az önkormányzat nyolc pengő helyett tíz pengő segélyt utalt ki egy munkásnak! a pénztár a két pengős többletet megfelebbezte — A miskolci önkormányzat tagjai visszautasítanak minden díjazást — Érdekes ügyek az önkormányzati szerv ülésén Vita két pengő körül ! ! Harangzúgás, ágyúdörgés közben tínnepli Németország a Rajnavidék kszabudulását Franciaország bízik Németországban — mondotta Guillemaut tábornok a megszálló csapatok volt parancsnok Berlin, július 1 A Rajna-vidék felszabadulásának napja egész Németországban nagy ünnepségek között múlt el. A regeli berlini sajtóban neves publicisták foglalkoznak a nap jelentőségével és a lapok első oldalán óriási betűk hirdetik: „Szabad a Rajnavidék.“ Éjfélkor mindenütt megszólaltak a harangok, a középületekre felhúzták a német birodalmi lobogót, a lakosság fáklyás meneteket rendezett, mozsarak durrogtak, a gyárak szirénái búgtak. Wiesbadenben, Trierben, Speyerben és Mainzban birodalmi miniszterek méltatták a sebesült lakosság tízezrei előtt a nap jelentőségét. Az államrendőrség csapatai legtöbb helyen zeneszóval vonultak be a felszabadult városokba, a lakosok lelkes tüntetése közben. Az ünnepségek közül sokat közvetített a rádió. Valamenny német városban impozáns tüntetést rendeztek. A stájerországi Grácban is megtartották a német birodalomnak ezt a nagy ünnepét. A berlini parádé Berlinben a felszabadítási ünnepségek már hétfőn megkezdődtek. Az ünnep a grünewaldi német stadionban megtartott takaródéval kezdődött,amelyen a katonai előkelőségeken és a minisztereken kívül mintegy 50.000 főnyi tömeg vett részt. A lelkesedés kedden tetőfokára hágott. Reggel nyolc órakor a birodalmi főváros valamennyi templomában megkondultak a harangok. Egy óra hosszat tartott az impozáns harangjáték. Az ünnepségek fénypontja a berlini tüzérosztag felvonulása volt. Határtalan lelkesedés kísérte a tüzéreket a Lustergartenbe, ahol pontban déli 12 órakor 21 ágyúlövést adtak le a felszabadulás örömére. A világháború befejezése óta nem volt Berlinben ilyen parádé. A helyőrségi templomokban egész délelőtt tartottak az istentiszteletek. A helyőrség valamenynyi csapattestje elvonult és turnusokban váltották egymást a katonák. Wirth dr. volt kancellár, a birodalmi kormány belügyminisztere a délelőtt folyamán koszorút helyeztetett mindazoknak a minisztereknek a sírjára, akik a világháború óta meghaltak. Hatalmas koszorút helyeztek a német köztársaság első elnökének, Ebertnek heidelbergi sírjára. Brunnings kancellár délben kiment a helyőrségi temetőbe és pompás koszorút helyezett el a hősök emlékművére. A Saar-vidék is hazakívánkozik A Rajna-vidék felszabadulását a megszállott Saarvidék lakossága is nagy ünnepségekkel ülte meg, amelyekkel azt a kívánságot akarta kifejezésre juttatni, hogy a (Folytatása a 2-ik oldalon) Lapunk mai száma 8 oldal — Ára 10 fillér. Farkas István A Kormányzó kitüntetése, mellyel egyházi/ társadalmi és közéleti téren szerzi érdemeik elismeréséül kormányfőtanácsosi címmel ruházott föl két felsőmagyarországi református lelkészt, őszinte örömet keltett és kelthet is nemcsak a két egyházi férfiú hittestvéreiben, de azokban is, akik távol az egyházi vonatkozásoktól, úgy Farkas Istvánban, mint Cziáky Endrében a társadalmi életben mindig becsületes szándékkal munkálkodó magyar embert tisztelik és értékelik. A Magyar Jövő is, természetszerűleg, elsősorban a két magyar embert köszönti kitüntetésük alkalmából s hogy e helyütt csak Farkas István személyével foglalkozunk, az azért van, mert egyrészt Farkas Istvánnak, a miskolci polgárnak tevékenységét, még pedig társadalmi és politikai tevékenységét közvetlenebbül látjuk s lelki világa, mely a miskolciak előtt nyitott könyv, jobban rányomta bélyegét ennek a mozgalmas városnak küzdelmeire és úgy társadalmi, mint politikai megnyilatkozásaira, másrészt, mert Farkas István imponáló egyenes vonalúsággal állott mindenkor amaz irány mellett, melyet a Magyar Jövő követ. Tizennyolc esztendő óta él a Papszeri ősi református paróchián. Farkas István s ez alatt a 18 esztendő alatt nem volt ebben a városban olyan jelentősebb politikai, vagy társadalmi, vagy szociális mozgalom, amely Farkas István személyével, tevékenységével, munkásságával valaminő kapcsolatba ne került volna. Vagy úgy, hogy a mozgalom nem nélkülözhette Farkas István energiáját, vagy úgy, hogy ez az energia nagyon is veszedelmesnek látszott a mozgalomra. Így volt például az októberi forradalom és a kommün alatt, amikor Farkas István energiája, aktivitása szinte példa nélkül felfokozódott, amikor szinte lázasan kereste az alkalmat arra, hogy akár a szószéken, akár a templomon kívül menyilatkozhasson s minden egyes megnyilatkozása kemény és éles vádbeszéd volt a hitetlenség, a nemzetietlenség, az áldemokrácia ellen. Volt féltenivalója, hiszen családja volt, de a maga személyénél és családjánál is jobban féltette a magyarságot, melyet mindenkor meg akart tisztítani minden idegenségtől, jöjjön az a suta és ravasz reakció, vagy jöjjön a revolució oldaláról. Az öncélú és az öncélúságban mindenkitől független, osztályérdekek helyett a tömegérdekek alapján megszervezett magyarság volt az ideálja s ezt az ideált szolgálta akkor is, amikor nyiltszívűségéért és szókimondásáért az életét is féltették már azok, akik Farkas Istvánban az embert is szerették, ele úgy is tekintettek reá, mint akire a nemzeti mozgalomnak még nem nélkülözhető szüksége lesz. Az öncélú és minden idegen érdek behatásaitól megszabadított magyarság szolgálata hajtotta akkor is, amidőn a kommün hónapjai letűntek is, mint a felébredt magyarság egyik vezére lelkesítette a táborát tovább. Sokan a lelke mélyén élő és tevékenykedő protestáns lelkűlétre vezették vissza, pedig csak a meg nem romlott magyar lélekre volt visszavezethető, hogy soha nem befolyásoltatta ma