Miskolczi Napló, 1904. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1904-12-01 / 274. szám

, Grünwald Jakab, Lichtenstein Jó­zsef, Mabr Pál, Patzauer Soma, Sil­­biger Ármin, Varga Jakab, Weisz József és Wilhelm Herman a keres­kedő osztályból; Forster Rezső, Karla Bertalan, Kasza József, Klein Samu, Pollák Lajos, Putnoki Antal, Sehrecker S. Lipót, Szlavkovszky Imre az iparos osztályból. A külta­gok közül megjelentek: Feymann László (Rozsnyó), Kanitz Dezső (Eger), Mandula Mór (Nyék), Varga József (Rozsnyó), Benyó László (Rimaszombat), Deutsch Dávid (Ede­­lény), Értelmes Gyula (Mezőkövesd), Kolba Miksa (Diósgyőr), Makkos Alajos (Gyöngyös), Pogány­­ Béla (Gyöngyös), Szemán Mihály (Eger), Szilvássy Nándor (Rozsnyó) s végül Hídvégi Benő, Fleischmann Győző és dr. Szentpáli István levelező tagok­ A jelenlevők üdvözlése után elnök megtette előterjesztéseit, melyek kö­zül fontosabbak a következők : Fel­említette, hogy a kamara a keres­kedelmi minisztert üdvözölte az olasz borszerz­ődés sikeres keresztülvitele alkalmából, továbbá a kassai posta- és távirdaigazgatónak , B­e­n­e Ró­­bertnek távozása és Pál Imre igazgatónak hivatalba lépése alkal­mából búcsú-, illetőleg üdvözlő­ irato­­kat menesztett nevezettekhez. Jelen­tést tett továbbá a miniszter azon leiratáról, melyben a Kamara foly­tonos sürgetésére a Sajó hajózhatóvá tétele helyeztetik kilátásba annak jelzésével, hogy a financírozás egy­előre fedezet hiányában nem hajtható végre ; a mez­ő­k­ö­v­e­s­d­i in­­terurban telefonnak az áramkörök kedvezőtlen fekvése miatti késedelméről, a kamarai kerület háziiparának szervezéséről az ezzel kapcsolatban Budapesten tervezett központi háziipari állandó kiállításról. Megemlékezett arról, hogy a kamara felterjesztést tett a mo­torkocsiknak sűrűbb használata és az adóreform dolgában. A dr. Sugár Ignác által előter­jesztett irodai jelentés tu­domásulvétele után rátért az ülés a napirendre, melynek tárgyai közül kiemeljük a következőket: a kereskedelmi miniszter leiratára vé­leményt mondott a Kamara a s­z­ö­­vetkezetekről szóló tör­vényjavaslat tervezet­ről s erre vonatkozólag egész ter­jedelmében elfogadta a dr. Sugár Ignác titkár által kidolgozott előadói javaslatot, mely kitűnően megvilá­gítja e kérdést mind kereskedelmi, mind ipari szempontból, melyért az ülés titkárnak köszönetet és elisme­rést szavaz. Nem tett észrevételt a Kamara a P­e­­­s­ti­c által kért negyedik or­szágos vásár engedélyezése, a mis­­kolczi csizmadia-ipartársulat temet­kezési segélypénztárának alapszabá­lyai ellen. Elfogadta a Kamara az elnökség előterjesztéseit az „Osztrák-Magyar Bank“ miskolczi fiókintézetének váltóbírálóira, vármegyei ip­artanácsok megalakítására, a miskolczi és egri karácsonyi vásá­rok rendezésére nézve elhatározván, hogy ez utóbbival kapcsolatosan a jövőben tárgy sorsjátékot rendez s az iparosok javára teendő megrendelé­seket a tárgy sorsjáték jövedelméből fogja fedezni. Élénk helyesléssel fogadtatott to­vábbá az elnökség előterjesztése a kereskedelem és ipar ér­dekeinek az adókivetés­nél leendő hathatósabb védelme iránt, mi végből a kor­mánynál és a törvényhatóságoknál előterjesztés fog létezni az iránt, hogy az adókivető és adófelszólam­­lási bizottságokba a kereskedelmi és ipari érdekeltség viszonyaival isme­­rős férfiak bevonására a jövőben nagyobb gond fordíttassék. Nagyobb vitát támasztott a m­u­n­­kás szakegyletek munka­közvetítésének ügye, melyre nézve határozatba ment, hogy a munkaközvetítésnek a munkás szak­egyletektől leendő elvonása és al­kalmasabb fórumra való bizatása iránt a Kamara felír a kormányhoz. Tárgyaltatott a Kamara 1905-ik évi költségelőirányzata, mely 41739 kor. bevétel, 84116 kor. kiadás mellett 7623 korona feles­leggel zárult, tehát kedvezőbb az előző évnél. Még a modern cipész és asztalos műhely leírására beérkezett pályá­zatok megbírálására küldetett ki bi­zottság, mire az ülés fél 6 órakor végződött. NAPI HÍREK. A virágok postása. A teremtés frissesége ragyogott a mindenségen. Fénylett a föld. Szen­vedés, gyász nem volt még a vi­lágon. Csak tegnap teremtette az Isten a napot, csak tegnap ékesítette föl a földet fákkal, füvekkel, tarka, szí­nes virágokkal; küldött szárnyaló madarakat a jégbe, ezüst pikkelyes halakat a vizek hullámai közé, ál­latokat a rengetegek hallgató, zöld homályába s adott utat mindeneknek az emberben, kit saját képére alko­tott. Boldogan ártatlan mosolygott a föld s ezt a mosolyt tavasznak ne­vezték. Vigasság volt az egész vilá­gon, mert hú, zivatar, halál nem lé­tezett. . . . Ekkor vétkeztek az emberek s vétkük árnyékából született a halál. Reáborult a földre az első alko­nyat. A kék égbe viharos felhőket fújt a szél. A fák elhullatták lomb­jaikat. Munkába görnyedt az ember s hervadni kezdtek a virágok, her­vadni az asszony. Az Úr maga is megbánta szigorú büntetését s felküldte az engesztelő holdat az égre, hogy vigasztalja az embert Azután visszaemelte a sötét éjszakából a mennyboltra a napot; lesöpörte a fellegeket, melyek hűs cseppeket szórtak a tikkadt erdőre, a réti virágokra, a szík­ekre bár­sonyos mohát borított s fehér vízi virágokká változtatta a zugó folyók j­átékját. A föld kebeléből felsóhajtott a szél, széthordta Isten átkát, a pusztulást mindenekre s igy a föld első rózsa­bokrára is, mely fehér virágaival a dombtetőn pompázott. Ijedten bújtak össze a virágok, elrejtőztek a vihar elől a levelek alá. A nap leszakadt az égről s esté­ben bevérezte a láthatárt.­­És borult a földre, az első éjszaka. És a ré­mes sötétségben sóhajtoztak a fák, borongott az ember. Behegesztett minden sebet s nagy jóságában fellélegzett az egész vi­lág. Megújult minden. Csak a rózsa­bokornak jött későn az égi harmat, az Isten kegyelme. — Csak ő nem mosolygott, nem illatozott többé s kelyhéből bánatosan csordult a földre a legelső könnycsepp, melyet ide­­lenn elsírtak. — Nem vétkeztem semmit — re­­begő a tört virág — és mégis én leszek első halottja a földnek. Oh, uram, könyörülj rajtam, adj még egy napi életet, még csak egy na­pot engedj élnem itt a napsütötte dombtetőn, légy izgalmas, hi­t oly szép, oly rövid volt a tegnap ! De mielőtt a Teremtő teljesíthette volna a vadrózsa kérését, a szellő lekapta fehér szirmait s játszódva, szelíden lebbent velük tova a völgy felett. — Egy nap ! csak ennyit kértél szép szelíd virágom ? — ám legyen. A szellő most lecsapott a rétre, aztán szeszélyesen táncolva iramo­dott vissza a domboldalon s ártalan forgatagában két lengő szirom ta­lálkozott. Isten jóságosan egy aranyos nap­sugárra fűzte őket, majd elvágta az égi fonalat, aztán útra bocsájta a szirmokat, hogy dévajon, boldogan szálljanak fel a napfényben, vissza, elhagyott bokruk felé ... A hím­poros szirmokból szárnyak lettek, az első hervadt rózsából: pillangó . . . Sok ilyen született aztán még Isten keze alatt s a szélben sodródó fehér, szárnyas virágokként csapongtak a mezők felett. Amint a nap reájuk sütött, néhány­nak sárga, aranyos lett a színe; mikor a mély, kék tavak felett lebbentek át s játszódva csaptak le a habok közé: az úr színét adta nekik a viz, a hajnali ég pedig piros hamvát lehelte szárnyaikra s igy minden adott valamit szépségéből a pillangónak, ennek a rózsaszirmokból született röpke lénynek, a virágok boldogan keringő, rövid életű pos­tásának . . . — Dr. Végh Árpád, a miskolczi ügyvédi kar tagja, akit dr. Peres István városi árvaszéki ülnök lemon­dása folytán a közgyűlés az ülnöki állás teendőinek ideiglenes ellátásá­val megbizott, — a mai nap folya­mán beadta pályázati kérvényét a városi főjegyzői és az árvaszéki ülnöki állásokra. — Uj ügyvéd: Dr. Hajnal Dezső, miskolczi ügyvédjelölt a mai nap folyamán az ügyvédi vizsgálatot Budapesten szép sikerrel letette. Mint halljuk Dr. Hajnal Dezső ügyvédi gyakorlatát itt Miskolczon fogja meg­kezdeni. — Házasság Hetényi Dömén­y Elemér a szegedi színház tagja, ki pár évvel ez­előtt a miskolczi szín­társulatnak volt kedvelt komikusa, december hó 1-én házasságot köt F­erenczy Irma urhölgygyel, néhai Ferenczy János isk. igazgató leányával Szegeden. — Körorvos választás. A boldvai körorvos választás tegnap délután volt Boldva községházánál Mogyo­­róssy Bertalan tb. főszolgabíró el­nöklete alatt. A boldvai körorvosi állásra nagy szavazattöbbséggel dr. M­a­u­r­i­t­z Géza harsányi körorvost választották meg.­­ A szegények részére kiosztandó kenyér­ és fa beszerzésére, valamint a népkonyha céljaira adakoztak. A Miskolczi Kereskedelmi és Gazdasági Bank Részvény­társaság 50 koronát, a Miskolczi Hitelintézet 100 koronát, a Miskolczi Takarékpénztár 200 koronát. Kőris Kálmán, pénztár­­nok.­­ A demokrata­ kör elnöksége ér­tesíti tagjait, hogy a szokásos havi választmányi ülést e hó 1-én csütör­­­­­tökön nem tartja meg, hanem e he­lyett szombaton, dec. 3-án este 8 órakor nagy értekezletet tart, melyre ez után hívja meg tagjait. — Viharok az Adrián Fiuméból Írják: A múlt napokban dühöngő vihar az Adria szentén sok kárt oko­zott. Triesztben a tenger akkora hullámokat vetett, hogy a partot és a mólókat is elöntötte. Velenczében is nagy erővel dühöngött a vihar. A „Margherita“ vitorláshajót a vihar kiverte a partra, egy tengerész a vízbe fúlt. A délolasz partoknál pedig az „Antonietta“ hajó elmerült.­­ A városi pótadó. Miskolcz város képviselői közgyűlése e közelebbi napokban tárgyalta a város jövő évi költségvetését, mely alkalommal a pótadó 49 százalékban lett megálla­pítva. A folyó évi pótadó is 49 szá­zalékot tesz ki. Érdekesnek tartjuk ez alkalomból mintegy összehasonlí­tásul közölni a beszerzett költség­­vetések alapján az alábbi 22 város folyó évi pótadóját, melyből kitűnik, hogy a 22 város közül mindössze háromnak kevesebb a pótadója a miskolczi 49 százaléknál. A pótadó százalék az alább megjelölt városok­ban a következő : Pozsony 30, Deb­­reczen 32, Temesvár 35, Pécs 49, Szeged 50, Újvidék 50, Zombor 50, Nagyvárad 53, Baja 53, Komárom 53, Kassa 54, Szabadka 55, Győr 58, Arad 64, Sopron 64, Kolozsvár 68, Versecz 70, Szatmár 70, Sel­­meczbánya 74, Székesfehérvár 75, Marosvásárhely 78 és Pancsova 80. A legtöbb városban még külön isko­lai pótadók is számíttatnak. — Kellemetlen tévedés. Gyanako­dott erősen Borbás János zilizi la­kos a feleségére, féltette az asszonyt és szentül meg volt győződve, hogy szeretőt tart a szomszéd Ugrai Ist­ván személyében. Pedig alaptalan volt a gazda féltékenysége, hű ma­radt hozzá a felesége, de mégis csaknem életébe került Ugrainak a féltékenység. Ittasan ment haza csü­törtökön este és véletlenül nem a saját, hanem a szomszéd házának MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 3 904. deczember Í,

Next