Miskolczi Napló, 1913. március (13. évfolyam, 50-73. szám)
1913-03-01 / 50. szám
, túlságosan sok a kihágási eljárás, sok a büntetőparancs és sok a kihágási rendbírság. Felszólalt továbbá a polgármesteri jelentéshez Vidács János bizottsági tag, aki a vízvezetékről és a városi lovak között fellépett influenzáról beszélt. Felszólalt még Papp Lajos bizottsági tag, aki szóvá tette, hogy az utcaszámozást feltüntető táblák már elmosódottak, a számot nem lehet látni rajtuk, ami sok visszásságra vezet. Dr. Nagy Ferencz polgármester az összes felszólalásokra külön-külön megnyugtató választ adott. Hosszabb vita volt a vízvezetéki szabályrendelet részletes tárgyalásánál. A közgyűlés lefolyásáról szóló tudósítást itt közöljük. Dr. Tarnay Gyula főispán 3 órakor nyitja meg az ülést, üdvözlve a bizottság megjelent tagjait. A törvényhatósági utak költségelőirányzata. Dr. Kodobay Sándor főjegyző terjeszti elő a kereskedelemügyi miniszter leiratát, melyben a kereskedelmi miniszter jóváhagyta a városi közgyűlés által a törvényhatósági közutak 1913—1914. évi költségelőirányzatára vonatkozólag hozott határozatot. A kereskedelemügyi miniszter ugyancsak leiratilag hagyta jóvá azon határozatot is, hogy a Baross-út kiaszfaltozása a törvényhatósági pénztár pótadó alapjának terhére készíttessék elő. A közgyűlés a leiratokat egyhangúlag tudomásul veszi. Az útbiztosi átalányok megállapítása. A közgyűlés ezután tudomásul veszi a kereskedelemügyi miniszter leiratát, mely az útbiztos útiátalányának, továbbá az útkaparók ruhaátallányának megállapítása tárgyában hozott közgyűlési határozat jóváhagyását tartalmazza. A piaci és vásári szabályrendelet: Dr. Hodobay Sándor főjegyző a közgyűlés elé terjeszti a belügyminiszternek a piaci és vásári szabályrendelet módosítása tárgyú MISKOLCZI NAPIÓ Miskolcz, 1913. március 1. ban kelt leiratát, melyben az új szabályrendeletet kisebb módosítások céljából visszaküldi a városhoz. A közgyűlés a módosítások megtétele után, jóváhagyás végett a szabályrendeletet visszaterjeszti a belügyminiszterhez. rozsdás folt, az elhanyagolt kalitka vasrudacskáin — borította be csontos, sovány arcát. Magas alakjáról — miként a lelkéről — hiányoztak a nőies hajlású, finom vonalak. Ennek a leánynak a vőlegénye kapott egy eltévedt csókot, a mosolygós szemű, keskenyszájú Tarnóczy Klárától, aki nem tartozott a szép leányok közé addig, míg meg nem szólalt. Mert, ha Klára beszélni kezdett, a szájszegleteinek vidámságot árasztó gödrei, életkedvtől pajkos fényű szemei elsőrangú vonzóerővé léptették elő. A csók, mely véletlenségből, tévedésből csattant el, nagy felfordulást okozott mindkettőjük lelkében. A csendes, nyugodt felszínű tóhoz hasonló lelki világukban, az érzékiségnek véletlenül belehulló kavicsa nagy érzelmi hullámokat okozott. Egy közös ismerősük házánál megismerkedtek s ez a körülmény, a reménytelenséggel párosulva, a kölcsönös megtetszést és megkivánást szerelmi lánggá fújta föl. Nemsokára aztán sikerült egy zavartalan félórát ellopniok azoktól, akik minden lépésükre vigyáztak. A bizalmas beszélgetést Klára kezdte meg. — Még ma is pirulnom kell, ha arra gondolok, hogy szeleburdiságom okozta tévedésem miatt, magát egyszer milyen bizalmas üdvözlésben részesítettem. Csupán az vigasztal, hogy maga komoly, becsületes ember és az én tévedésem örökre a kettőnk titka marad. Legyen nyugodt. Klárika, — felelt komoly, biztató hangon Stay — és ne szégyenkezzen. Hiszen a maga eltévedt, tiszta csókja egy szomorú ember tévesen élt fiatalságának, egyetlen kellemese, finom nüanszírozású emléke. Mert szeretem, imádom magát, édes, — édes Klárika! Az a meleg, testvéries gyöngédség, amelyben egyszer véletlenül részem volt, okozta ezt az érzést. — Tudom, hogy nem szabadna magával így beszélnem. Hiszen sajnálatos körülményeim, morális kötelességemmé teszik, hogy férje legyek egy olyan nőnek, aki iránt még csak gyönge szimpátiát sem érzek. Bocsásson meg tehát, hogy hitvány rabszolga létemre, nem bírtam elhallgatni azt, amit lelkem és idegeim fájó gyönyörrel, dühvel ordítanak a fülembe. Hogy megértse, mi okozta az én nagy lelki nyomorúságomat, elmondom pár szóval az élettörténetemet. Szegény, árva fiú létemre, a Gálos család neveltetett fel. És már diákkoromban, öntudatom ébredésekor megtudtam, hogy olyan fadarabhoz hasonlítok, amelyet szép gömbölydedre faragnak, befestenek, színes üveggömbbel látnak el, csupán azért, hogy karónak használják, hozzá kössenek egy virágot, vagy valamely hitvány felfutó növényt. Szegény karó! Még az ellen sem tiltakozhat, ha dudva fonódik rá. Nem mertem társaságba járni. Mert féltem, hogy reá találok arra, aki az igazi, tiszta szerelmet megismerteti velem. Hiába volt minden óvakodás, Valaki jött. Eltévedt a csókja , s azóta reám nézve még súlyosabb az a bilincs,amelynek egy szeme jegygyűrű alakjában gyötri az ujjamat. Két hónap múlva lesz az esküvőm. És én nem léphetek vissza. Gentleman módjára fizetnem kell. Noha az életem minden becsét oda kell adnom. Egyedül élő embernek születtem és az is maradok teljes életemben. Csakhogy házasságom súlyosbítani fogja az egyedüllét érzését. Hiszen az a lelki egyedüllét a legkeservesebb, amelyet az ember társaságban érez. — De én nem engedem, hogy maga a Gálos Péter jótéteménynek nevezett gazemberségének az áldozata legyen. Mert igenis, a legnagyobb bűnök közé tartozik az, ha valakit a párválasztás jogától megfosztunk! — mondta rekedt, fojtott hangon Klára. — Én viszonzom szerelmét és ha igazán szeret, nem fog törődni Gálosékkal, a világ ítéletével, nem fogja tönkre tenni az életemet, normális kötelességek miatt, hanem visszalép és én leszek a hitvese. E szavai után otthagyta Itayt. A gyújtogató bevégezte munkáját és eltűnt. A fiatal férfi lelke csatatérré alakult át Végre is a kötelesség és szerelem nehéz harcában ez utóbbi lett a győztes. Egy héttel esküvője előtt tette szabaddá magát. És írásban kötelezte magát arra, hoffi részletekben, de minden rá költött pénzt viszsza fog fizetni Gálos Péternek. Érzelmi megajándékozás esete nem forgott fenn. E tekintetben tehát nem kellett lelkiismeret furdalásokat éreznie. Az eljegyzés felbomlása után, a dühöng Gálos Aranka első útja Klárához vezetett. Aranka mosolygó álarcot öltve, barátnői bizalmaskodással úgy tudatta Klárát: (jól tudta, hogy ő miatta hagyta el Itay) mátkaságának felbomlását, mintha az az Ita hibái miatt, a Gálos-család akaratából jó volna létre. Volt vőlegényét jellemtelennek mondotta. És sok hazug- a legcsekélyebb iszazságot is nélkülöző szavakkal hódította el ! Honvédtüzérezred Miskolczon. Uj honvédlaktanya építése. Dr. Nagy Ferencz polgármester referálja ezután a közgyűlésnek az új honvédlaktanya építésének ügyét. A város januári közgyűlése feliratot intézett a honvédelmi miniszterhez aziránt, hogy Miskolczra honvédtüzéreket helyezzen és az e célra szükséges laktanya építése öszszekapcsoltassék az új honvédségi laktanya építésével. A honvédelmi miniszter értesítette a várost, hogy a honvédtüzérezredek állomáshelyei még nincsenek megállapítva és így aniszter ez idő szerint még nincs abban a helyzetben, hogy határozhatott volna. A város kérelmét azonban annak idején figyelembe fogja venni. A tegnapi közgyűlésnek mutatták be a miniszteri leiratot és dr. Nagy Ferencz polgármester jelentette azt is, hogy személyesen is jártak a miniszternél dr. Tarnay Gyula főispánnal, akinek ezúttal is köszönetet mond buzgó közbenjárásáért. A honvédelmi miniszter ezúttal is kilátásba helyezte, hogy honvéd-tüzérezredet helyez Miskolczra. Az új honvéd gyalogsági laktanya építését kívánatosnak tartja, a helyiségekre, amelyek a beszállásolási törvény rendelkezése alá esnek, a meghatározott térítményeket fizeti, a többi helyisészekre nézve a befektetési költségek 8 százalékát fogja megadni. A közgyűlés örömmel tudomásul vette a miniszter leiratát. A Sajó téli kikötőjének kijelölése. Ezután dr. Nagy Ferencz polgármester mutatja be a közgyűlésnek a földművelésügyi miniszternek a Sajó téli kikötőjének kijelölése ügyében kelt leiratát. A miniszter értesíti a várost, hogy amíg a téli kikötő helye egész pontossággal kijelölve nincs, addig e célra szánt területet ne adja el a város és ne is használja más célra. A közgyűlés a leiratot tudomásul veszi. A polgármesteri jelentés, Csontó Dezső városi tanácsnok olvassa fel ezután a polgármester jelentését az 1913. év január haváról. A jelentés szerint:: A tanács és polgármesteri hivatal ügyforgalma és tevékenysége a következő volt: Hátralékban maradt 1912. december hóról 40 drb, 1913. január hóban érkezett 3233 drb, összesen 4273 drb. Ebből elinntéztetett 4143, elintézetlen maradt 130. A rendőrkapitányságnál: hátralékban maradt 1912. december hótól 335 drb. 1913. januárban érkezett 2320 drb, összesen 2655 drb. Ebből elintéztetett 2339 drb, elintézetlen maradt 316. Útlevél kiadatott 6 drb. A mérnöki hivatalban: Hátrálékban maradt: 1912 december hóról 17 drb. 1913. január hóban érkezett 254 drb, összesen 217 drb. Ebből elintéztetett 251 elintézetlen maradt 20 drb. A községi bíróságnál: Hátrálékban maradt 1912. deczember hóról 5 drb. 1913. január hóban érkezett 542 drb, összesen 547. Ebből elintéztetett 547. Az adóhivatalnál: hátralékban maradt 1912 deczember hóról 192 drb, 1913 január hóban érkezett 1400 drb, összesen 1592. Ebből elintéztetett 1496, elintézetlen maradt: 96 drb. Az anyakönyvi hivatalnál: 1913. január hó folyamán 130 születési, 19 házassági, 108 halálozási eset jegyeztetett be. Az árvaszéknél: Hátralékban maradt: 1912. évi deczember hóról 91 drb. 1913 január hóban érkezett 608, összesen 699 drb. Ebből elintéztetett 644 drb, elintézetlen maradt 55 drb. Egészségügyi jelentés: I. Az általános közegészségügyi állapot kedvező volt. Fertőző megbetegedési esetek kis számmal léptek fel. A halálozási arány a kórházakban ápolt idegenek betudásával az országos átlagnak felelt meg, tisztán helybelieknél pedig 2 promillel ezen alul maradt. II. Fertőző betegedési eset észleltetett összesen 62 és pedig roncsoló toroklob és torokgyík 5, vörheny 8, kanyaró 12, hökburut 7, hasi hagymáz 1, járványos fültőmirigylob 9, trachoma 20 esetben. Ezek közül 1 hasi hagymáz és 9 trachoma esett kórházban ápolt idegenekre vonatkozik.