Miskolczi Napló, 1920. szeptember (20. évfolyam, 201-225. szám)
1920-09-21 / 217. szám
'32 Bethlen István gróf a megbocsátás politikáját hirdeti. Nyilatkozik a bel- és külpolitikai helyzetről és a király kérdésről. (Hódmezővásárhely.) MTI. Hódmezővásárhely első választókerülete szeptember 26-ra tűzte ki a választást.*1' A választókerület egyedüli jelöltje gróf Bethlen István, aki vasárnap délelőtt tartotta meg programmbeszédét. Ebben többek között a következőket mondotta: " Most nemzeti életünk romjain állunk. "Sajnos, nem oszthatom sokak nézetét, hogy a jelenlegi kormány fellépése által rövidesen visszaszerezhetjük azt, amit a nemzet bűne által elvesztettünk. Helyzetünk kétségbeejtő. Jó vagyunk szolgáltatva szomszédainknak és jaj nekünk, ha moccani merünk. Ahelyett, hogy a magyar a magyarral kézen fogva törekednék a hazát megmenteni, egyik magyar irigységgel és gyűlöséggel tekint a másik magyarra. Mindenki jogot követel, de kötelességet csak kevés akar teljesíteni. Két nép van ma: győző és legyőzött. Az elsőnek minden joga meg van, a másiknak csak kötelességei vannak. Más cél nem lebeghet előttünk, mint az, hogy hazánkat újból nagygyá és erőssé tegyük és a porba sújtott Magyarországot újból feltámaszszuk. Ha egyáltalán érdemes e hazában élni, az azért van, hogy gyermekeink és unokáink számára megteremtsük a lehetőséget arra, hogy újból kulturéletet folytassanak. Ez nem jelent mindjárt háborút, ez elsősorban a megbocsátás politikáját jelenti, úgy a bel-, mint a külpolitikában. Egészséges magyar közszellemre van szükség, hogy összeférjen a magyarság és támogassa a kormányt. Elérkezett az ideje annak, hogy a magyar osztályok közt a harmónia helyreálljon és hogy a kormány az ipari munkássággal szemben a megbocsátás politikájának útjára térjen. Jó külpolitikát a mai viszonyok között meggyőződésem szerint alig lehet csinálni, mert egy ország, amelyben felelőtlen tényezők nap-napján kardjukat csörtetik, szövetségesekre alig talál. Nem lehet addig jó külpolitikát csinálni, amíg pucscsokról és személyeskedésekről lesz szó a parlamentben. Minden nemzet oly szomszéddal van körü véve, amelynek érdekei ellentétben állanak vele. A nagy antant biztosította a békeszerződés végrehajtását, de kikényszerítheti a velünk szemben vállalt kötelességek teljesítését is szomszédaink részéről? Pécs ma nincs kiürítve és a megszólott területen minden jogot lábbal tipornak. Határainknak ígért felülvizsgálata még ma sincs beváltva. Míg a belső konszolidáció előbbre nem halad, addig nem nyúlhatunk a kiróg-kérdés elintézéséhez sem. Egy lehetőséget minden körülmények között meg kell várnunk, mielőtt a király-kérdést elintézzük. Törvénybe kell iktatni olyan rendelkezést, hogy:a magyar trónra senki nem emelhető, király jogoskat senki nem gyakorolhat, aki előzetesen minden más trónra való igényéről nem mond le, aki előzetesen és ünnepélyesen ki nem jelenti, hogy más trónt a magyar nemzet törvényhozásának hozzájárulása és előzetes megkérdezése nélkül nem vállal. Szent István trónja nem lehet ugródeszka senki számára, hogy általa idegen trónt is elnyerhessen. A nemzet ifjúságának élete sokkal drágább, semhogy kísérletekre odaadjuk. Az nemzeti lehetetlenség, hogy más államokkal ily szövetséget kössünk. Külpolitikai szempontból arra van szükség, hogy megnyug(Saját tudósítónktól.) A vármegyei közigazgatási bizottság mai ülésén dr. Tarnay Gyula bizottsági tag a megye közönségének szénellátását tette szóvá és rámutatott azokra a lehetetlen viszonyokra, amelyek a borsodi szénbányaiparban jelentkeznek. Az egykori Magyarországnak mindössze három szénmedencéjét hagyta birtokunkban a lehetetlen trianoni békeszerződés, ezek a tatai, salgótarjáni és borsodi szénmedencék. Az elvesztett medencéket pótolni kell, több termelést kell ezen a téren is produkálni, azt a rablógarázdálkodást azonban, amely az újonnan alakult kisebb, tejesen egyéni vállalkozást jelentő bányák működését jellemzi, csak kárhoztatni lehet. A háború előtt Borsodban hat virágzó bánya volt, jelenleg ez a szám húszra emelkedett kisebb bányák megalapítása révén. A hat bányában annak idején 2600 munkás dolgozott, jelenleg a húsz bánya sem foglalkoztat többet 2600 munkásnál. Azelőtt a hat bánya naponta átlag 200 wagyonnyi termelést produkált, ezzel szemben ma csak 160 waggonszenet termel a húsz bánya. Mindezeknek a körülményeknek, ennek a visszazuhanásnak a máról-holnapra felállított, csupán nyerészkedési vágyból megalapított kisbányák az okai. Megtörténik, hogy máról-holnapra egyet gondol valaki, vásárol 20—30—50 holdnyi területet, ahol érc fedezhető fel és vígan indul meg a bányaiparban való konjunkturális rablógazdálkodás. Közben hangos ígéretekkel elcsalják a nagyobb bányák munkásait, ezeknek munkáját lehetetlenné teszi, nem is szólva arról, hogy tőkeerős megfelelő technikai felszerelés hiányában ők maguik csak minimumot tudnak produkálni. Az árakat a budapesti árvizsgáló bizottság állapítja meg és ez az eljárás is csak ezt a rablógazdálkodást segíti elő. Az ármegállapítás ugyanis minden bányában külön-küsen történik a termelési kiadások figyelembe vételével és így történik azután az, hogy az egyik borsodi bányában, ahol naponta mindössze két vagyon a termelés, két vezetőnek a fizetése — amely naponta 1500 koronát tesz ki — éppen 1500 koronával drágítja meg a két vagyon szén árát. Hogy az ármegállapítás milyen lehetetlen módon történik, hatást adjunk, hogy a magyar vért nem lehet felhasználni arra, hogy a régi osztrák-magyar monarchiát újra visszaállítsák. Ezután pénzügyi kérdésekről szólott és kifejtette, hogy a mai választójog a nemzet érdekeinek nem egészen felel meg. Megfeszített munkával kell dolgoznunk, fejezte be beszédét Bethlen gróf. A hosszantartó éljenzéssel és tapsokkal fogadott beszéd után Rutkafalvy Miklós államtitkár beszélt. Délután a város adott Bethlen tiszteletére ebédet. Ezután Bethlen a tanyákat látogatta meg, annak illusztrálására egy tisztát olvasott fel a felszólaló. A liszta szerint az árvizsgáló bizottság a borsodi nagyobb bányáknál 30 koronás árat határozott meg, ezzel szemben a rudabányai bányában 42, a felsőnyárádiban 59, az ivánkaiban 61, a berenteiben 62, a szuhakálóiban 72, az edelényiben 75, a bánfalvaiban 75, egy edelényi másik bányában 86 koronás árakat határozott meg. Úgy tudja, hogy ezek az ármegállapítások nagy bankettekkel szoktak egybekapcsolódni s nem tudja elhinni, hogy ezeknek ne lenne valami közük ezekhez a lehetetlen megálapításokhoz. Alkalmasan a munkások fizetésére vonatkozólag egy másik listát előterjeszteni, amely élénken bizonyítja, hogy a kisebb bányák milyen eszközökkel képesek elcsalni a nagyobb bányák munkásait. Nagyobb bányában egy vájárnak naponta 116 korona a fizetése, a földalatti munkásnak 103, külszíni munkásnak 63 és a műhelymunkásnak 73 korona. Ezzel szemben a kisebb bányában a következő napibéreket kapják a munkások: vájár 170, földalatti munkásnak 140, külszíni munkásnak 94 s műhelymunkásnak 130 korona. Ilyen feltételek melett azután a kisebb bányák elcsalhatják a nagyobb bányák munkásait, ezen a réven meglazul a fegyelem, a nagyobb bányrák elvesztik munkásaikat és természetes, hogy az a munkás, aki otthagyta a nagyobb bányát, új gazdáinál sem fog lelkiismeretesen dolgozni. Kéri, hogy két irányban írjanak fel a pénzügyminiszterhez. Elsősorban kérjék azt, hogy a miniszter szabályozza valahogyan a bányák ügyét olyan irányban, hogy csak tőkeerős, technikailag tökéletesen felserolt bányák folytathassanak üzemet, másodszor, hogy a szénárakat megállapító budapesti árvizsgáló bizottság — amely nem ismerős a helyi viszonyokkal és csupán az érdekelt kisebb bányák tulajdonosai egyoldalú információ alapján végzi munkáját — működésébe a törvényhatóság szervei is belekapcsolódhassanak, amely szervek ezután gondoskodni fognak arról, hogy az ármegállapítás ne történhessék oly lehetetlen és egyoldalú módon a közönség kárára. A javaslatot a közigazgatási bizottság elfogadta. Báró Nagy Pál altábornagy átadta Szim Lőrinc főhadnagynak a honvédelmi miniszter dicsérő iratát. (Saját tudósítónktól.) Bárt Nagy Pál altábornagy, körletparancsnok vasárnap délelőtt szélkatonai ünnepély keretében adta át Szim Lőrincz főhadnagynak, ahonvédelmi miniszternek ez év augusztus 27-én kelt leiratát, melyben a miniszter Szim főhadnagynak az állala Miskolczon felállított és megszervezett nyomozóosztály vezetőjének, dicsérő elismerését fejezte ki. A katonai ünnepség a miskolczi állomásparancsnokság Csabai-kapuban levő épületének udvarán folyt le katonai előkelőségek és a miskolczi összes katonai alakulatok, valamint a csendőrség küldöttségeinek jelenlétében. Az, altábornagy — akinek kíséretében van kistoronyi Denck Gusztáv alezredes, vezérkari főnök — megérkezését felharsanó kürtszó jelezte. Az altábornagy rövid szemlét tartott a legénység felett, majd a vezérkari főnök felolvasta a honvédelmi miniszter dicsérő elismerését. Ezután báró Nagy Pál altábornagy a következő beszédet mondotta: — Katonák! Négy és fél évi a világháborúban kifejtett legnagyobb erőfeszítés után, midőn a nemzet legjobbjai semmiféle áldozattól vissza nem riadva, meggyőződésüktől vezéreltetve nemzetünk fenmaradásáért folytattak dicső küzdelmet, megtévesztett és ellenségeinek által megfizetett hitvány áruló elemeknek megrontó munkájuk révén sikerül a nemzet egységes erőkifejtését megakadályozni és a további ellenállást a harctereken lehetetlenné tenni, idebent pedig az ország egyetlen ellenállását: a fegyveres erőt összeomlasztani. Ebből az összeomlásból következett be az a forradalmi felfordulás, amely 1918 őszétől 1919 augusztusáig végigdúlta az országot. Mikor elmúltak ezek a szerencsétlen idők s megkezdődhetett a nemzetmentés munkája, Szim Lőrincz főhadnagy jelentkezett nálam és önként, minden utógondolat nélkül vállalkozott arra, hogy működését a nemzetmentés, a tisztítás nagy feladatának szolgálatába áltsa. Akkor figyelmeztettem Szim főhadnagyot, hogy ez a jelentkezése, ez a vállalkozása a hála, köszönet és elismerés helyett a gyanúsításokat, üldöztetéseket fogja számára jelenteni. Szim főhadnagy ennek ellenére kijelentette hogy részt akar vállalni e nagy munkából. Ettől a pilanattól kezdve azt a kötelességet, mit vállalt, mintaszerűen teljesítette. Amit mondtam, bekövetkezett. Ha azonban minden összeomlik, ha a rágalmak és gymnasitások özöne el akarja fedni, itt vagyok én és védeni fogom mindaddig, míg kötelességét teljesíti. Működése alatt olyan ajánlatokat kapott, amelyekből milliókat szerezhetett volna és mindezen ajánlatok hidegen hagyták. Mindennél előbbvaló volt a kötelesség és ma is az a derék, kötelességét teljesítő tisztje a Nemzeti Hadseregnek, mint mikor jelentkezett nálam. Az irat, amely most itt elhangzott, egyszerű papírlap, mely nem utalványoz Rablógarázdálkodás folyik a borsodmegyei szénbányákban. Az új kisbányák miatt gyöngül a termelés és drágulnak az árak. — Mit termelnek a borsodi bányák ? — Dr Tarnay Gyula felszólalása a közigazgatási bizottságban. MISKOLCZI NAPLÓ Kedd,szeptember 2