Miskolci Napló, 1926. november (26. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-06 / 252. szám

vXVI. 252­­7455? 9frém Ára 2000 korona Szombat, 19?6 november bő­n ISKOLCI NAPLÓ Ellőfizetési ára helyben és egész Magyarországon: Egy negyed év­re 123.000 kor., havonta 40.000 kor. Külföldre fenti árak kétszerese. FÜGGETLEN POLITICI­AHAPILAP felelős szerkesztői FEHÉR CSÖH # Szerkesztőség: Erzsébet­ tér 1. fsx Telefon: 3-15. Kiadóhivatal: Hu­nyadi­ utca 2. szám. Telefon: 1-14. Távirati dm: „Napló*4 Miskolc. A blokk bomlása Miskolc, november 5. Az a válság, amely hosszú idők óta lassan, de biztos feszítő erővel bomlasztotta a demokratikus blok­kot, kirobbant és a mesterségesen összetákolt szövetkezés végóráit éli. A szövetkezés, amely egymás­sal ellentétes, egymással ellensé­ges politikai erőket kapcsolt ösz­­sze, sohasem volt természetes, so­ha sem volt egészséges. Nem egy­szer mondottuk, hogy azoknak a polgári erőknek, amelyeket egy választás kilátásai hoztak közös plattformra, nincs és nem lehet helyük, ha kikapcsolnak maguk­ból minden forradalmasító törek­vést, egy olyan szövetkezésben, amelyben azok a tényezők is benn vannak, amelyek osztálypolitikát hirdetnek és pedig olyan osztály­­politikát, amely örökös hadüzenet a polgári társadalomnak. Amint­hogy nincs létjoga és a nemzet szempontjából semmi haszna, sőt végzetes kára van, annak a szélső­ségnek, amely jobboldalról nem­zeti jelszavakkal hirdet harcot min­dien ellen, ami nem egyezik az ő felfogásukkal és egymásnak uszít osztályokat és felekezeteket, mert minden zavar révén a maga érvényesülését keresi, éppen úgy veszedelmes minden baloldali tö­rekvés is, amely nem a polgári demokrácia egyenes útján halad, hanem a maga görbe útjaihoz se­gítségül hív mindenkit, aki haj­landó a zavart keltésben mellé ál­lani. Lehetséges, hogy a választások közel vannak. Amint sok jel mu­tatja, készülnie kell rá a polgár­ságnak, hogy minél előbb meg lesz az az erőpróba, m­ely eldönti a­ magyar politika jövő irányát. Erre az erőpróbára szervezkednie kell a polgárságnak és amint sok szimptóma mutatja, szervezkednie kell nem csupán a jobboldali fel­forgató törekvések ellen, de azok ellen is, akik a szociáldemokrácia jelszavaival meg akarják törni a polgári rend uralmát. Az a bomlás, amely a fővárosi demokratikus blokkban bekövetke­zett, minden elméleti vitánál erő­teljesebben mutat rá arra az útra, amelyen a szabadelvű gon­dolkozá­­sú nemzet­i érzésű polgárságnak ha­ladnia kell. Ez a­ polgárság ne keresse a maga szövetségeseit sem az­k között, akik a szélső jobbol­dalról nemzeti jelszavak ürügyei­vel hívjá­k, de végeredményben a polgárság erőit a maguk hatallmi érvényesüléséhez akarják felhasz­nálni és ne keressék a szövetsége­seket a szélső balon siem, ahol a szociáldemokrácia és a magát a li­berális gondolkozás kizárólagos tu­lajdonosainak hirdető politika óhajtja választási célokra meg­nyerni őket. A fővárosi blokk bu­kása meggyőző példája annak, hogy az egymással ellentétes erők egyesítése még ideiglenes sikere­ket sem hozhat, hiszen éppen azok­ban a kérdésekben, ahol a blokk által képviselt politikai érdekeket kellett volna érvényesíteni, éppen ott feneklett meg az egész munka, éppen ott bizonyosodott be a blokk él­etkép­telensége. A szabadelvű gomdo­lkozása és nemzeti érzésű polgárság keresse a maga útját ott, ahol nincs szüksége egyik szélsőséggel való kacérkodás­ra sem, ahol az igazi polgári érde­kek, az őszinte demokrácia szolgá­lata az a legmagasabb cél, amely­nél minden teremtő erőt egyesíte­ni lehet. Miskolcon is meg kiáll indulnia annak a szervezkedésnek, amely a Budapest, november 5. A nemzetgyűlés mai ülésén dél­előtt negyed 11 órakor folytatták a felsőházi javaslat vitáját. Zsitvay Tibor elnök az elnöki elő­terjesztések során megemlékezett arról a veszteségről, amely a köz­életet báró Müller Kálmán orvos­­professzor ehunytával érte. Majd Pesthy Pál igazságügymi­­niszter nyújtotta be az ingó jelzálogjogról szóló tör­vényjavaslatot és több kisebb javaslatot. A felsőházi vita első szónoka Szabó Sándor volt, aki örömmel látja, hogy a javas­­­latban a demokratikus gondolat érvényesül. Rövid beszédében megemlíti, hogy a felsőházi javas­lat megalkotásával a túlzott reakciót és a túlzott radikalizmust kellett kiegyen­líteni. Örömének ad kifejezést, hogy a felsőháznak szélesebb jogkört biz­tosítanak és az a meggyőződése, hogy ez a javaslat visszavezeti a nemzetet az alkotmányosság út­jaira. A javaslatot elfogadja. Ezután Bethlen István gróf minisz­terelnök szólalt fel. A nemzetgyűlés elnézését kéri, hogy az eddigi szokásoktól eltérő­en a vita befejezése előtt szólal fel, de erre Nagy Vince tegnapi támadása készteti, továbbá az, hogy holnap nem lesz a fővárosban. Furcsának találja, hogy Nagy Vince éppen vele szemben akarja az erdélyi magyarság érdekeit megvédeni. Ő még a békekötés­­ előtt húsz évig szolgálta az erdé­­­­lyi magyarság érdekeit és mint az erdélyi magyarság egyik kép­viselője, érdekeiknek állandó szó­szólója volt, míg ebben az időben Nagy Vince nem tett semmit sem az erdélyi magyarság érdekében, sőt mint a Károlyi-kormány mi­nisztere kockára is tette az erdé­lyi magyarság érdekeit. Nagy Vince vádjait külföldi újságcikkekre alapítja, konszolidációt megteremtő, minden felekezeti harcot kizáró politika szolgálatába tudja ál­lítani a de­mokratikus gondokozáso polgár­­■­ságot. Itt az ideje, hogy megmoz­­­­duljanak azok, akiknek a nagy je­­­­lentőségei és következményeiben­­ nagy fon­tosságú szervezkedésnek az­­ élére kell államni. Ebben a szervez­kedésben nem szabad sem jobbra. Csodálkozik, hogy egy magyar képviselő, akinek módja lett volna információt szerezni, néhány kül­földi lapnak dubiozus forrásból származó mende­mondáit tette szó­vá a nemzetgyűlésen. Aki megfi­gyelte Nagy Vince beszédének hangját és tenorját, észrevehette, hogy Nagy Vincét nem az a szán­dék vezette, hogy alkalmat ad­jon a kormánynak a hírek megcáfolására, hanem a kor­mány tagjai elleni támadásra keresett jogalapot. Az sem mentheti Nagy Vincét, hogy Erdélyben járva, hallott az általa szóvátett híresztelésekről, mert ilyenekkel mindig és min­denütt szolgálnak az emberek.­­— A nemzetgyűlésnek azon jo­gát, hogy a felsőházi reformot megalkothassa, az ellenzék részé­ről többen kétségbe vonták, azt ál­lítva, hogy a nemzetgyűlésnek nincs joga önmagát megreformál­ni. Ugyanezek a jogfolytonosság kérdését is belevonták a vitába. Kénytelen vagyok én is ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert bár több kormánypárti képviselő meg­világította a kérdést, olyan fontos problémáról van szó, hogy a kor­mány felfogását ismerni kell és homálynak nem lehet lenni. Az el­lenzéki felszólalások tulajdonké­pen egy teória alapján állottak, hogy tudniillik a nemzetgyűlést csak ideiglenes feladatok megol­dására konstruálták és csak ideig­lenes jogrendet teremthet. Azt ál­lították, hogy ezzel szemben fenn­áll egy másik jogrend is, amely azonnal életre kel, mihelyt a ki­rályi hatalom feléled. Azt állítot­ták, hogy ugyanekkor a nemzet­gyűlés és mindaz, amit a nemzet­gyűlés alkotott, egy süllyesztőben eltűnik. Állandó jogrendet csak olyan intézmények teremthetnek, sem balra nézni. * A demokratikus gondo­kozású polgárság útja egye­nes és az a belső harcok teljes meg­szűnéséhez vezet. A választások meglepetésszerűen is jöhetnek. — Szerencsétlenségnek is tartanánk, ha azt a polgárságot, amelyre a meg­értés a béke belső politikájának, győzelmét alapítani lehet, készü­letlenül találná a küzdelem órája-Bán­ffy Miklós önszántából ment Erdélybe. Hogy miért, azt csak­ ő tudja. Neki semmiféle utasítást sem szóban, sem írásban nem adott, még kevésbé bízta meg azzal, hogy a perszonál­unió iránti hangulatot előkészítse. Óva int minden képviselőt, hogy tartózkodjék attól, hogy a belpo­litikába ilyen kérdéseket dobjon bele. Nagy Vincének csak azt a választ adja, hogy vádjai elejétől végig valótlan­ságot tartalmaznak. — Ezek után akarok rátérni a felsőházi törvényjavaslatra, — folytatja a miniszterelnök. — Há­rom kérdésre kell választ adni, melyek az ősi alkotmányban gyö­kereznek és szerintük a nemzet­gyűlés nem gyökerezik az ősi al­kotmányban. Szerintük minden, amit a nemzetgyűlés csinál, múló,­­ jelenség. Itt két teória érvénye­sült. Az egyik az, hogy a nemzet­­­­gyűlés csak helyettese a régi or­­­­szággyűlésnek, a másik teória az, hogy a régi főrendiház is fennáll­, csupán elnapolta magát és így feladatunk, hogy összehívjuk a főrendiházat. A jogfolytonosság olyan nagy kincs, amit a nemzet könnyel­műen nem áldozhat fel. Ezen alapszik a törvény tisz­telete a jogbiztonság, a belviszályok le­­­­küzdésének lehetősége és minden törvény. A jogfolytonosság han­goztatásának politikai jelentősége­­­ is van. A múltban a jogfolytonos­­­ság fegyver volt, melynek segít -­­ ségével a nemzeti akaratot atearr­­j­­ák érvényesíteni és biztosítani a­­ fejedelmi abszolutizmussal szem­­­­ben. Évszázadokon át véres csaták és felkelések voltak ebben az or­szágban, melyekkel a fejedelmi ab­­szolutizmussal szemben a nemzeti Bethlen nagy beszédben cáfolta meg a román-magyar unióról elterjedt híreket „Csodálkozom — mondotta a miniszterelnök, — hogy magyar képviselő ilyen híreket terjeszt“ A felsőházi javaslatot megvédte a miniszterelnök a támadásokkal szemben L­­Van-e a nemzetgyűlésnek joga a felsőházi formát megalkotni Ha van joga erre a nemzetgyűlésnek, van-e szükség ezen reform megalkotására ? Ha megvan rá a jog és a szükség, vájjon a ter­vezett rendelkezések a helyes elveken épültek-e fel?

Next