Reggeli Hirlap, 1919. december (28. évfolyam, 231-251. szám)
1919-12-03 / 232. szám
Mskoficz. 1919 XX^SK* évfolyam* 232.. szám Szerda, december 3* ELŐFIZETÉSI ÁRAK: I Kladó hivatal ’ Miskolcz, Széchenyi u. 15. Telefon: 66» ............... „ „ _ 1 SzerkesztősSg, Miskolcz, Városház tér 22 szárr »..IrM., EBteév,.W-K VHMb.| W-K. POLITIKAI NAPILAP TELEFONSZÁM 4—9B. 6—16. Négy évre 24 —1 74 — ,* Egye* **ám Áras 60 gllár. A soproni katonák bevonulása Miskolcra Ünnepség a Rudolf-laktanyában. Nyugatmagyarország acélszivü fjai jöttek Miskolczra ma, hogy, mint része a nemzeti hadseregnek, kezet fogjanak a felsőmagyarországi körlet hős tagjaival. Az ünnep, mely körülölelte őket, természetesen súllyal esik a miskolczi történelembe. Az elhangzott beszédek tartalmánál, a bennük foglalt célok erejénél fogva. Az üdvözlő beszéd egyikében többet és okosabbat hallottunk, mint más vidékek általános szólamaiban. A nemzeti hadseregnek nemcsak kifelé kell a nemzeti erőt, az egységet, a hatalmat demonstrálnia, de befelé is, mert hisz közállapotaink fezüllöltségében, közéletünk általános dezoláltságában mint egy csillagunk, mely felé mint a rend megteremtőjére, úgy tekinthetnénk, amilyen bizalommal ebben is a nemzeti hadsereg tiszta szándék ]kaira tekintünk. Ebben az országban megoldatlan kérdések tengernyi áradata ■ úszik felszínen, sebek fakadtak föl, melyek már vérzenek már a háborús esztendők óta: illegitim vagyonosok, könnyű erkölcsű ■ spekulánsok, lelketlen kizsákmányolók a társadalom testén, a zavaros idők minden rendű, minden osztályú s minden vallásu kalandórai ellepték ezt az országot, fölburjánoztattak visszaélést, csajást, zsarolást, erkölcstelenséget , és a felelőtlenség bőgallérű jelmezéből saját bűneikért azokat az állapotokat okolják, melyeknek elhatalmasodása éppen az ő üzelmeik miatt is lehetségessé vált. Ezek ellett a már velőnkig hatolt közéleti, társadalmi és gazdasági lezüllöttség ellen is síkra száll a Nemzeti Hadsereg; szükség van rá, hogy odaadja tekintélyét, erejét, sújtó öklét a polgári hatóságoknak, hogy végre mindenki respektálja a törvényeket és rendeleteket. Legyen már egyszer vége a visszaéléseknek, a közönség kizsákmányolásának, szegények szipolyozásának, pénzisten garázdálkodásának,annak az állapotnak, hogy a dudva, a gaz már házunk ablakáig úgy felburjánozkodott, hogy szinte tiszta látásunkat veszélyezteti. A Nemzeti Hadsereg csapatrészeinek bevonulásáról a következő tudósítást adjuk: Fogadtatás a Gömöri pályaudvaron.• Ideges láz, izgatottság rázta meg Miskolcz város lakosságát. A járókelők szemében, ajkán ott élt a kérdés : mikor jönnek ? Gyermekek rohantak haza már délelőtt az iskolákból, a virágkereskedéseket kifosztották a magyar nők, új zászlókat lengetett meg az őszi szél, a hivatalokban megállt a munka, jönnek Horthy vitézei ! Aztán telefonon repült a hír, késik a vonat . . . most indult el Emődről ... mindenkinek volt pontos értesülése. Dél felé mozgalmasak lettek az utcák. Hatóságok, testületek,iskolák beláthatatlan sora indult meg a Rudolf-laktanya felé, valóságos népáradat. A közönség kétfelé oszlott, egyik része a Rudolf-laktanya udvarára, másik része a Gömöri pályaudvar környékét lepte el. A Gömöri pályaudvaron 12 óra után megjelent Szabó Sándor őrnagy, katonai városparancsnok, Petrik Ernő százados segédtiszt, egy tiszti és egy altiszti küldöttség. Sűrü köd nehezedett a Gömöri pályaudvar kirakó hegére, mikor déli 12 óra 50 perckor a soproni gyalogság vonata berobogott. Harsány éljenzés fogadta a fehértollas daloló katonákat. Napbarnított, zömök termetű katonák ugráltak le a vonatról. Megkezdődött a kivagyonírozás. Mokány géppuskás lovak félve toppantak a kirakodó vas hídjaira, hatalmas társzekereket toltak ki izzadva a nyílt vagyonokból a katonák, még füstölgő tábori konyhák kerekeibe kapaszkodtak bele a halinacsizmás vitézek. A miskolczi parancsnokság üdvözlete, de hóhérok. Mi voltunk a katonák, akik a fronton az utolsó percig kint voltunk, nemcsak azok, akik mikor ti hazajöttetek és jóhiszemüleg letették a fegyvert, géppuskákból lőttek rátok. (Igaz, ugy van!) — Míg mi a harctéren voltunk, ez alatt itthon üzérek és uzsorások dőzsöltek. Ezek még most sem vették el büntetésüket. — Reánk vár a tisztítás munkája, hogy ezeket a piócákat és becstelen üzéreket lehetetlenné tegyük. Ti vagytok a szegény nép oltalmatok Érezni kell mindenkinek, hogy a ti erőtökre van utalva! (Igaz ! Úgy van !) — Végigszenvedtük az oláh, sokan a cseh megszállás minden keserűségét. S láttuk, hogy mily megvesztegethetők tisztjeik és tudjuk, hogy akik megvesztegették őket, még itt vannak. És vasúti vagyonokban, hideg télben magyar véreink szenvednek, míg a hadiüzérek nagy lakásokban terpeszkednek. Megpróbálkoznak megint pártfogókhoz szaladgálni, de velünk találják szemben magukat. A lánckereskedőket, akik még a magyar katonák felszereléseit is elhordták, nekünk kell megsemmisíteni. — Mindenkit a becsületre kell kényszeríteni. Akinek erre nincs kedve, nincs helye nálunk! — Lehetetlen, hogy munkakerülők tízezrei sorakozzanak be a magyar nép közzé, beékelvén magát és kettőre a katonaság teljes rendben állt már. Ekkor Szabó őrnagy a küldöttség a csapatok elé lépett s a következő beszédben üdvözölte a megérkezett csapatokat : — Drága magyar véreim ! Mint Miskolcz város katonai parancsnoka szerencsésnek érzem magam, hogy én üdvözölhetlek titeket a miskolczi katonaság nevében. Forró szivem teljes melegével üdvözöllek benneteket. Öröm kényeket hullatok, mikor nyiltargótokra tekintek. Nem pihenni jöttetek, de munkára. A magyarok Magyarországát másodéban alakítjuk meg. Mi vagyunk a magyar nép képviselői, politikai megbízottjai és mi hajtjuk végre a magyar nép akaratát. Mi vagyunk nemcsak a katonái, de polgári erények képviselői is. Mi becsületesek voltunk akkor, mikor a nemzetközi gázfajzat szembeköpött, amikor a csillagjainkat leszedte, amikor a fegyvert kicsavarta kezetekből. Ezek nem katonák voltak, hát a termelő és fogyasztó köze — olyanok, akik soha semmit sem áldoztak és nem is hajlandók áldozatra ! — Látom, a szemetekből, hogy ti értitek ezt a feladatot. Mndezeket felekezeti tekintet nélkül mondom, mert mindenkire vonatkozik, ,aki becstelen. (Éljenzés) — Érzi mindenki, hogy mi a magyar hadsereg. A magyar nép magyar fiait tárt karokkal öleli magához s hetek óta kérdezgetik, mikor jönnek a Horthy-katonák. A nagy tömeg, mely a Rudolflaktanya udvarán vár, szeretetével vár titeket. De a városnak egy igen jelentékeny része remegő inakkal néz rátok, mert tudják mi a Magyar Nemzeti hadsereg. Nem kapható gazságra és vasököllel sújt le arra, aki ki akarja játszani amúgy is enyhe törvényeinket. A mi jelszavunk csak az lehet: velünk, vagy ellenünk. Aki nincs velünk, az röpül Magyarországból ! A város katonasága nevében mégegyszer üdvözöllek benneteket Szabó őrnagy lelkesen, energisan elmondott szavait a közönség helyeslése és éljenzése szakította többször félbe. A beszéd után Renner Gusztáv őrnagy, a soproni csapatok parancsnoka lépett Szabó Sándor őrnagyhoz és meghatott, meleg szavakban mondott köszönetet a szíves fogadtatásért. ój MKV A Rudolf laktanya udvarán Ezután megindult a csapat. A menet élén Szabó Sándor őrnagy haladt a tiszti és altiszti küldöttség élén, utána két díszbe öltözött lovasrendőr, a soproniak zenekara, a gyalogság, géppuskás-század, majd a málhás kocsik. A közönség jobbról-balról körülfogta a katonákat, virágot szórt eléjük, rajongással, gyöngéd szeretettel kísérte őket a zenekar életadó, ütemes ritmusai mellett a Rudolf kaszárnyába. Míg a csapatok kivagyoníroztak, teljesen megtelt ünneplő közönséggel a Rudolf laktanya hatalmas udvara. Hatóságok, testületek, iskolák egymás mellett, lelkes, kipirult, izgatott arcok, lelkesedés tüze a szemekben. Máriás, nemzeti színű lobogókat lenget a szél. A közönség soraiban ott látjuk a vármegye, város, máv. üzletvezetőség, vonalparancsnokság, törvényszék, ügyészség, pénzügyigazgatóság, posta- és táviró-hivatal egész tisztviselői karát, a nőegyleteket, az összes iskolákat stb. A kapuval szemben levő fronton a katona-rendőr század áll, mellette a helyőrség összes tisztjei s a kaposvári tüzérek. A nyirkos talajon idegesen topognak az emberek, míg végre fél két óra tájban a zöld gályákka feldiszített kapu előtt felharsan a soproni katonák zenekarának hangja. Kitörő, lelkes éljenzés, kalaplengetés fogadja a Rudolf-laktanya udvarára belépő katonákat. Fehér őszi rózsák, zöld gályák szőnyegként a földre, a katonák lábai elé A közönség lelkes szemtüzének acélos villanásában büszkén kifeszül a katonák melle, dobogó föld kemény, dübörgő léptük alatt magyar katonák sok világrészben dicsőséggel végigtaposott csizmája alatt tompán hangzik a lépések egyforma szabályos üteme. A csapatok a tüzérség mellett helyezkednek. Goreczky százados, a katonai rendőrség feje Renner őrnagy flak jelentést ad le. Pár perc múlva autó gördül be a laktanya udvarára, a kürtösök disztelet fújnak, a zenekar a Himnuszba kezd... vezérkarával Nagy Pál báró altábornagy tisztelegve a csapat elé lép. A Himnusz felséges, imádságos akkordjait merev vigyázban tisztelegve hallgatja a katonaság, a zenekar hangjait a közönség ájtatos éneke kiséri. A zászlók mélyen meghajolnak. Nagy Pál altábornagy üdvözlő beszéd®. A Himnusz elhaló akkordjai utób báró Nagy Pál érces hangja csengett a katonák felé :