Reggeli Hirlap, 1922. október (31. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-07 / 228. szám

WMix&téai ás»ak he«y&e» és vidéken g vegyeil évre — — — — — — 500*— K Egy hónapra — — — — — — £00"— Sí I p~ —t BORSOD 1922 október hó 7, szombat U­­­iskolcz, XXXI. évfolyam, 228. szám .—■■■■■ *mwaxnaa bök» ■■ n ■ i tiian—»1 mumm ■■■ Reggeli Hírlap POLITIKAI NAPILAP . t SserteaxMség ■ fdisscoicz, Városháztér £tr A tserkén­ökség telefonaxámai i 4­ 08» !»*?$• Kiadóhivatal­­ Széchenyi-u. 15. Telefonax. ®'0­1- Forradalmi alap az, amely megmutatkozik Haller Ist­ván fajvédelmi nyilatkozatából. Azt mondja Haller, az ő mozgalmuk már kész, a koncentráció már tető­ alatt van, és parlamenti föllépésük mellett, a parlamenten kívüli erők és csopor­tok közreműködésére is megállapod­tak, a műegyetemi ifjúság mozgalma pedig már­is megmutatta, hogy van erő, amire támaszkodhatnak. Mi ez? Pénteki vezércikkünkben már rámutattunk, hogy az ifjúság elmérgesedett mozgalma nem minden hátsó rugók nélkül való. Nem lehet­séges, hogy egy gyár, tehát nem a zsidók, vagy a gyáraik összességének nevében, de csupán csak egy gyár nevében történt kijelentés miatt az indulatok olyan magasra csapjanak­­ hozzá akkor, amidőn a vádolt gyár ellen a vádló bizonyítani nem is tud. Ezt a föllángolást fűtötték, ezt a buzgóságot biztatták, ennek az ügy­nek háta mögött politikai érdek ál­lott és miután most már Haller maga mondja, ők nincsenek erő nélkül s igy ők azok, akik az ifjúság e nagy megmozdulását biztatták, sütötték. Tehát ők a magyar fascisták, a magyar fajvédők! A Friedrichek, az Eckhardtok, a Hallerek, az Ady „Én­ nem vagyok magyar?“ fölkiáltásába foglalt svábok és köderők, magyar faji fascistává alakultak át, mert ezt az országot most már fajvédelmi és fascista alapon kel megmenteni. Hát ki ellen kell szervezkedni! Ki ellen folyt a beszakított fejből a fajvédelmi vér az egyetem folyosóján és ki ellen hirdetnek harcot, harcot minden áron és eszközzel, kik ellen az a szervez­kedés, amely parlamenten kívül álló erőket is igénybe akar venni, tehát a parlamenttel szemben és ellen, tör­vény dacára is, a forradalmi alapon ? Talán a cseh ellen, oláh ellen, rác ellen ? Talán össze fogja morzsolni Friedrich meg Eckhardt, Gömbös meg Wolff az ám­ántot, megreggeliznek egy-egy nagyhatalmasságot, mely kis népeket tart leigázva ? Dehogy ! Az ergerberger dallama, amely furkós­­botokba szorult, majd ismét föl fog hangzani s valami intézményesített zsidócsépeléssel öregbítik a maguk hatalmát, mellékkormányuk tekinté­lyét és azokat a rossz és riasztó hí­reket, melyek garmadaszám élnek rólunk s felőlünk a külföldön. A miniszterelnök és a belügymi­niszter a rendnek első helyű prédi­kátorai. Próbálna csak a szocialista kisebbség a­­parlamenten kívüli erőkre­ is akciót építeni ... A miniszterelnök úr és a belügyminisz­ter úr azonban részrehajt­hatatlan­ságról és igazságról is beszéltek. Itt az ideje, hogy kezdve Haller úron és végezve a verekedéseken, igazságu­kat és rendetakarásukat bebizonyítsák Az ember tragédiája — A Reggeli Hírlap eredeti tárcája — M­adách Imre, ki magyar remeké­vel a magyar géniusz hatóerejét be­vonultatta az egyetemes emberiség kincsesházába, kiváló reprezentánsok­­hoz jutott a miskolczi színház akto­­raiban. Az, hogy a költő születésé­nek jövő év januárjában lesz a szá­zadik évfordulója, Madách-ü­nnepsé­­gekre és a tragédia m­űsorra tűzésére és állandó repertoárontartására ösz­tökéli a szinidirektorokat. Az ambi­­tó és a lelkesedés, mely feltüzelte Sebestyénék vállalkozását, nem vár­hatott januárig. Eget, teret, levegőt, meghallgatást követelt mielőbb s igy történt, hogy a tragédiát minden más pesti színháznál hamarább elevení­tette föl a buda-miskolczi színtársulat. A nemzet egy-egy nagyságának születési, vagy halálozási évforduló­ján rendezett ünnepségek a lesújtott magyar életben csodálatosan nagy és e­igő ünnepségekben lobban ki. El­vesztett kedvünket, vérző busulásun­­kat ezekben az ünnepségekben talál­ták meg s ezek adnak reménységet és bátorságot is a jövendőre. Madách bizonytalan időre való elhalasztása beavatottak szerint egyenlő az érte­kezlet meghiúsulásával, ámbár van jelentés arról is, hogy az értekezlet újból összeült. Az angol minisztertanács különben Harrington tábornokot utasította, hogy addig, amíg a kormány nem közli vele további utasításait, ne tér­jen vissza Mudániába. Londoni kö­rökben különösen feltűnést keltett Harrington jelentésének az a része, amelyben beszámol arról, hogy Izmed pasa váratlanul merev magatartást tanúsított, mint győző maga kívánta a­­feltételeket diktálni és Trióinak azonnali megszállását követelte. A kelet- tráciai helyzetet diplomáciai kö­rökben a legkomolyabbnak tartják. Az angol diplomácia hangsúlyozza, hogy Törö­­rszágnak Tráciára vonat­kozó követeléseit lehetetlen telje­síteni. L­ord Carson Parisba utazott, hogy Poincaréval találkozzék. Poincaré pénteken délelőtt fogadta Venizeloszt és Politiszt és kijelentette előttük, fosstékokat. A mudáuiai értekezletnek hogy Trácia sorsa megmásíthatatla­n ölteményének filozófiája páros a nem­zetek életének, a népek történetének folyásával is. Az egyes ember megpró­báltatásai, Ádám keserves küzdelmei nem egy embernek, de az embernek viaskodása a létért, a jobb létért, az egyetemesen szebbért, a kielégítőbb­ért. Vájjon van e nemzet a világon, amelynek népe többet szenvedett volna a magyarnál, amelynek Adámjai, Mil­­tiadesei, Luciferjei, Keplerjei, Dan­tonjai, Évái nem volnának vonatkoztat­hatók a magyar sors fordulataira, vagy vas e nemzet, amelyiknek ne lett volna, mint a magyarnak volt: Bánkja, Hunyadija, Dózsa Györgye, Petőfije, sőt Kun Bélája és Orgoványa is. Az emberi küzdelem ez örök kör­forgásának, nemzetek életében meg­ismétlődő eseményeknek boncolgatá­sában vérződött föl Madách Imre szive s ennek eredménye a mű, amely ma este is, mint már annyiszor, hatalmába ejtett és lenyűgözött. A magyar élet mostani éveiben mennyi figurája jár és kél közöttünk a tragé­diának s hányszor olvassuk önmagunk­­ban a kérdést: Megy-e előbbre majdan fajzatom, Nemesbedrén, hogy trónodhoz közelgjen, Vagy mint malomnak barma, holtra­­fárad S a körből, melyben jár, nem bír kitörni ? Van e jutalma a nemes kebelnek, Melyet kigunyol vérhullásáért A kislelkü tömeg? Vájjon betelt-e már a nemzet tragé­diája, vájjon mi van még hátra : jobb jövő­t, vagy eszkimóként kiált­hatunk kevesebb ember, de több fóka után ? Ergnedü­nk, borul adózunk, mintha a mű ókori és középkori részének jelenetei peregtek volna le közelmúlt történetünkben, sőt a falanszter individualitást megszüntető béklyóit is magunkon éreztük. A nép lelkesedett s a népnek voltak ve­zérei, kik a dicsőségért éltek s a nép önmagát, eszméit, vezéreit is megcsalta, érdemeseket sújtott porba és a porból érdemteleneket oltárra emelt. Sergiosusok is járnak közöttünk, kik érzik, hogy „elkopott mind, mi a miénk volt s újat létrehozni, erőnk kevés,“ de a fórumon mily sokan folognak olyanok, kik azt hiszik, hogy ők hozzák a hajnalt, holott „nem a kakas szavára kezd virradni, de a ka­kas kiált, mert virrad“ . . . Küzdeni s összetörni, megalázkodni s ismét fölemelkedni és harcba kezdeni. Ez Keleten is foelf&ot elmé­rgeseden­ Nincs megegyezés.­­ A török csapatok folytatták az előnyomulást. Trácia sorsa eldőlt a törökök javára A Reggeli Hírlap budapesti szer­kesztősége jelenti telefonon: A keleti kérdésben az optimista jelentések után kínos és nyugtalanító fordulat történt. A megegyezés létre­jötte meghiúsult, mert az antant nem volt hajlandó teljesíteni a törökök kívánságait. Angliában a helyzetet pesszimisztikusan ítélik meg, főleg miután megérkezett Harrington tá­bornok kimerítő jelentése. Jól érte­sült körök kijelentik, hogy a jelen­tés tartalma alapján ítélve, a helyzet a lehető legkomolyabb. Angol vélemény szerint Madániá­­ban a török katonai képviselők olyan követeléseket támasztottak, amelyek meghaladták Harrington megbízatását és ellentétben állanak a szövetsége­sek szeptember 23-iki jegyzékének alapelveivel. Azt állítják az angol lapok, hogy a törökök Kelet-Tráciá­ban olyan területi kívánságokkal lép­tek fel, amelyek teljesítését a szö­vetségesek ellenzik, ezenkívül a tö­rökök a keresztény kisebbségek ér­dekében sem helyeztek kilátásba biz­n­ul eldőlt Görögország hátrányára. Londoni jelentések szerint a törö­kök folytatják előnyomulásukat Kon­stantinápoly felé és azon a részen is, ahol az angol hadsereggel érint­kezésben vannak. Az angol megerősí­tések már útban vannak, sőt részben meg is érkeztek. Az angolok a vona­laikat akarják a pótlásokkal meg­hosszabbítani. Csanakban a kemalista csapatok összevonása egyre tart és angol csapatok már érintkezésbe léptek a kemalista hadsereg 11-ik gyalogos hadosztályával.­­ A Temps igen élesen kikel az an­­golai kormány ellen amiatt, hogy a békekonferenciát Velencze helyett Szmirnában akarják megtartani. Orosz­­országnak és Ukrajnának, valamint Georgiának a békekonferencián, mint független államoknak valósi részvétele pedig egyenesen sérti a szövetsége­seket, amennyiben hihetetlenül hang­­zanék, ha ezek az államok függet­lenségük tudatával jelennének meg a fontos értekezleten. Trácia ügyében a Bulgáriában levő menekültek Bulgária minden nagyobb városában nagyszabású népgyűlést tartott. A népgyűléseken azt hatá­rozták el, hogy Bulgária tegyen meg minden lépést arra vonatkozólag, hogy Trácia önálló állammá legyen a nép­­szövetség védelme alatt és tegyék lehetővé, hogy a közelgő télnek kitett menekültek visszatérhessenek hazájukba. A határmenti községek lakosai azt beszélik, hogy Tráciában levő törökök nagy üldözéseknek vannak kitéve. Azt mondják, hogy görög rablók fosztogatnak és rabol­nak mindenfelé. Kirkilissze környé­kén több falut lángba borítottak és a lakosságot kiirtották. az örök ember, amelynek harcában magát a harcot, az akadályt, a rosz­­szat Lucifer, a segítőtársat Éva, az Isten által Ádám mellé rendelt nő képviseli, aki szeretetével az emberi léleknek, szívnek és elmének nemes fellobbanásaiban élesztője, biztatója és fen­tartója. „Csak az a vég, csak azt tudnám feledni“ — csak azt tudná az egyes ember és az egyes nemzet elfelejteni, amit fiai rossz óráikban megálmod­nak felőle. Mi végre hát, miért is küzdünk, uj csatákban miért hul­­lajtjuk vérünket, erőnket miért forgácsoljuk másokért ? Pusztu­lunk-e, vagy fenmaradunk? ... Ne kérd Tovább a titkot, amit jótékonyan Takart el istenkéz vágyó szemedtől. Ha látnád, a földön múlékonyan Pihen csak lelked s túl örök idő vár: Erény nem volna itt szenvedni többé. Ha látnád, a por a lelkedet fölisszn : Mi sarkantyuzna nagy események miatt Hogy a múló perc élvéről lemondj ? Mily most jövőd ködön csillogva át, Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végetlen érzete. S ha ennek elragadna büszkeség«. Fog korlátozni arasznyi lét, És biztosítva áll nagyság, erény... Skissíihik n­ai száma 8

Next