Reggeli Hirlap, 1922. november (31. évfolyam, 249-264. szám)
1922-11-01 / 249. szám
1922 november hó I, szerda Miskolcz, XXXI. évfolyam, 249. szám Hírlap POLITIKAI NAPILAP Reggeli Hírlap Befizetési árak helyben és vidéken i Negyed évre — — — — — — 850*— K Egy Hónappá — — — — — — 300*— K 1 5 korona Szerkeszőségi Miskolc*, Városháztér SS A szerkesztőség telefonszámai • 498. 8-1® Kiadóhivatal • Széchenyi u. 15. Telefonsz. 84 9 Halottak napja meghatódott, fájó és megrendítő óráit éljük. A temetők megnépesednek az élőkkel, hogy ezek fölkeressék a holtakat és az emlékezetek nyomán áldozzanak eltávozott szeretteiknek. A holtak kapuján az emlékezés kopog és az élet szívén a jelei keservei átkozódnak. A közelmúlt éveiben az élők legtöbbje azért járt a temetőbe, hogy mementóként állítsa maga elé a sirkantokat. Minden múlandó, elmúlik, elporlad az élet, véget érnek a kellemességek, véget azok a gyönyörűségek, amelyek a földi élethez kötnek. Ma az élők azért járnak a temetőbe, hogy boldogan gondoljanak arra az időre, amikor Mars Imperátor karjaiba dőlhetnek, amikor minden elmúlik körülöttünk, elmúlik a fájdalom, el a megpróbáltatás, el a nélkülözés, a nyomor, amely a korábbi évek boldog elégedettségét cserélte föl. Mennyi temérdek halottunk a temetőben ! A szülőkön, testvéreken, rokonokon kívül sok mindent temettünk. Azötesztendős világháború megsokasította halottainkat, de nem csak az emberi élet, nem csak az, ami hús, vér és csont ment igen sok veszendőbe, hanem gondolatok, eszmék, elvek, erkölcsök, a becsület hullott szárnyaszegetten sírgödörbe a háború alatt is, a háború után is. A tizennyolcadiki ősz megszüntette az európai frontokon a vérontást, a halottak száma megkövesedett. De nem szílat meg elhunyni azóta minden áldott napon a nemzetek, a népek jobb érzése, az emberiségnek önmaga iránt való megbecsülése. Minden napon, amikor föltámad a nap, uj sirt ásnak az emberiségnek, uj sirt annak a szolidaritásnak, amit a természettel szemben az ember egymással lekötött. A kultúrában, műveltségben, jólétben világpolgáriasodott ember is kezd megváltozni, önös érdekek nagyobbak és fontosabbak lettek az egyetemesség érdekeinél. Ennek a nemzetnek is kiváló fiai hullanak egymás után sírgödörbe. A tudományban és irodalomban legkiválóbbjaink sorba csukják magukra a temető kapuját. Egy Eötvös Lóránd, Riede Frigyes után Apáthy, majd Beöthy Zsolt s aztán Miskolczon Bizony Ákos, most Egerben Gárdonyi Géza. És nézünk azokra akik a sorban állanak, galambősz fejüket már meghajtva az Úr zsámolya előtt: ki marad, ha ők is távozni fognak ? A temetőről jut eszünkbe az is, hogy oláh, cseh és szerb sírásóink erősen szögezik a koporsót, amelybe fektetni akarnak bennünket, ők azt mondják: örökre, mi azt, hogy föltámadunk. Hisszük, hogy új életre serkenünk, de mikor ? Ki az, aki késlelteti? Ki más, mint önmagunk, akik a sírunkra hengerített követ nem fölemeljük, hanem inkább lefelé, jobban magunkra húzzuk. Mert a fölemelésére nincs erőnk ; ami van, arra szükséges, hogy bent a sírban is egymás torkán legyen a kezünk. Gárdonyi ravatalánál Eger, 1922 október 31. — Jó éjszakát kedveseim ! . . . mondta a mester és elszenderült. Mosolygott, mert szerinte a halál nem az abszolút megsemmisülés s csak az hal meg, akit elfelejtenek . . . Április végén még ő mondotta : „Mi szép vagy te fehér álomvilág, öledben én is csak árnyék vagyok .. .* Pár nappal halála előtt még bizakodva mondta: — A jövő héten úgyis talpra állok és Egerben maradok ! A sors is úgy akarta: második anyaföldjén — Egerben maradt, de Halottak napjára már virágos hant borítja testét. Gárdonyi azon aggódott, hogy özvegy édesanyja halálát nem tudná elviselni. Édesanyja pedig, aki 25 évvel idősebb nála , előre megjövendölte, hogy túléli fia halálát. Gárdonyi édes atyja , Zigier Sándor, a szabadságharc dicső emlékű fegyvergyárosa, a magyar Athén szomszédjában, Kálón van elhantolva . Gárdonyi minden november 1-én halotti mécseket és gyertyákat küldött édesatyja sírjára. A borongó őszt sohasem szerette. Arra várt, hogy tavaszi napon érje a halál és láthasson még ibolyát. Mondván: Hadd haljak meg egy tavaszi napon , a szívemre tegyetek ibolyát. Mindegy, ha én már azt nem is tudom. Csak tegyetek szívemre ibolyát. . .“ Negyven éves irodalmi jubileuma elől elzárkózott a nyáron. Most pedig sírkövén sem engedi a dicsőítő epitáphiumot. Nem többet: „Csak a teste!“ Mert hitt a vándorlásban és a lélekvándorlásban. Most már mosolyogva néz felénk és mondja: „Mindegy nekem, ha egyszer elaludtam És alszom mélyen, mélyen öntudatlan. Fejem akár nyugszik egri párnán, Akár a sötét Halálnak a vállán, Ha egyszer alszom, alszom , nem vagyok. Tudom én, hogyha halva fekszem is Nem hal meg bennem minden gondolat. Mint leégett ház omladéka közt Van még szikra a hült hamu alatt. . .“ Még utolsó napjaiban is belemélyedt a philozofiába. Beteg ágyánál rótta a tibeti betűket, lapozta a budha-könyvet és a hindu-kátét. Irodalmi hagyatéka lett volna a saját élete filozófiája, amit azonban már nem fejezett be. A mester még kórágyán is filozofált, mondván :] — Az én életem filozófiája nem egészen keresztény. A kereszténységnek alapja a zsidó vallás. Mind a kettőnek az a hibája, hogy excentrikus. A világból nekem csak a föld van, azonkívül ez a vallás nem terjed. Ellenben a hindu vallás legszebb, mert a hindu nem azt mondja, hogy hidd ezt, hogy én mondom, hanem hogy: hidd ezt, hogy hiszed. Tudniillik a hindu vallás nem pantheista vallás, hanem panentheista. Ami nem azt mondja, hogy a világon minden az Isten, hanem azt, hogy az Istenben az egész világ. Mikor Petro szemináriumi áldozat gyóntatni akarta, a nagy beteg író csak ennyit mondott: — Az én szivemben lakik az Isten — és nem gyónt. Hindukátéját tavasszal Banghapáter is kölcsön kérte a filozófáló Gárdonyitól. Röck Gyula miskolczi spiritiszta ,Világ vége! c. munkáját is lapozgatta utóbb a mester. Kérlelő barátjának, Setét Sándornak pedig mondogatta: — Nem fogok meghalni, felülrőlvigyázok rátok! . . . ,Ha meghalok“. . . . c. versében ezt már előbb mondotta: „Sorsomnak gyászán ne könyezzetek S ne mondja a pap: „Íme porba hullt!* Sirassátok az árva gyermeket S nem a rabot, aki megszabadult. S mikor a szónok a sírnál beszél És végül kiált: »Hát Isten veled!“ Ne le a sírba integessen nékem, Fölfelé nyújtson búcsúzó kezet! . . . Még egy uj ,Én falum“ regényt akart írni borsodi kedves emlékeiről, de tollából már kiszállt a napsugár. Iratai, elzárt munkái, jegyzetei — mind a fiókjában, ott van tíz évvel ezelőtt megirt végakarata is, melynek Horváth Béla és Frindt László voltak a tanai. Nemrég, dolgozószobájában kérdeztem a gyöngélkedő mestert: ha elszenderül, hol kíván pihenni. Fejét kezébe hajtotta és azt mondta: — Az íróasztalom alá temessenek. Az »egri remete“ kúriája csöndes... Csak a Dóm lélekharangja zúg fel a Sáncban... A mester a hálószoba. A fascists uralom súrlódást idéz elő Olaszország és Jugoszlávia között ? A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. Egyes lapjelentések arról számolnak be, hogy az olasz fascists uralom magáévá teszi a békeszerződéseket, így a rapallói szerződést is. Más jelentések, viszont azt mondják, hogy az új rendszer nagy jelentőségű változást fog előidézni Olaszország külpolitikájában. A Párisi lapok a Mussolini- kormány megalakulásával foglalózva megegyeznek abban, hogy az olasz helyzet csak ideiglenes jellegű, de azt hiszik, hogy az új rendszer olasz és jugoszláv álláspont között súrlódásra fog vezetni. A Matin kijelenti, hogy a jóvátételi kérdésben a fascisták valamennyie Franciaország mellett és Anglia ellen foglalt állást. A Matin tudósítója különben interjút közöl Mussolinival, aki kijelentette, hogy egyáltalában nem szándékozik a proletariátust magától ellökni, azt azonban megköveteli a munkásságtól, hogy az ország érdekeire legyen tekintettel és a termelés fokozásának szükségét lássa. Belpolitikája a takarékosságon és fegyelmen alapszik, külpolitikában pedig a nemzeti méltányosság alapelvét akarja érvényesíteni anélkül, hogy politikai kalandba bocsátkoznék. A szövetséges kormányokkal továbbra is a jó viszonyt akarja fentartani, azonban nem akarja elhanyagolni a többi államokkal sem a kapcsolatot főként azokkal, amelyek Olaszországgal szemben barátságos magatartást tanúsítottak. Jugoszláviai lapok arról adnak hírt, hogy a fascisták betörést készítenek elő Albániába. A zágrábi katonai hatósághoz ehhez hasonló jelentések érkeztek. A szarajevói lapok ugyancsak ilyen értelmű közleményeket adtak le. A szerb katonai parancsnokság az intézkedéseket az előkészületben lévő állítólagos betörés ellen megtette. Lapunk mai száma 8 oldal Mussolini kijelentette, hogy az új kormány minden kalandtól mentes külpolitikát fog követni. A Kamarát e hó 7-én, vagy 8 án egybehívják. Ha a fascisták a Kamarában kisebbségben maradnának, azonnal intézkedni fognak,hogy a Kamarát feloszlassák. Egyik római lap tudósítója Diolittival beszélgetést folytatott, amelynek során Giolitti a következő véleményt mondotta: — Az új kormány a legteljesebb alkotmányos úton jár. Minthogy a fascisták idézték elő a válságot, természetes dolognak kell tartani, hogy a királynak Mussolinit kellett a kormányalakítással megbíznia. Római táviratok szerint valamennyi olasz vasúton megkezdették a forgalmat. A kormány megengedte, hogy egész Olaszország területén a sajtóbeszélgetés rendszeresen működhessék és a telefon összeköttetés a legnagyobb rendben és fennakadás nélkül történik. Mussolini ma szigorú utasítást küldött a rendőrfőnöknek, hogy minden körülmények között akadályozza meg a fascisták és a szocialisták közötti összeütközés minden kísérletét. Az új kormány különben ma letette a hivatalos esküt. Mussolini körrendeletet intézett valamennyi kerület prefektusához, melyben bejelenti, hogy a kormányhatalmat átvette és azt írja, hogy elvárja minden hivatalnokától, hogy kötelességét önzetlenül fogja teljesíteni. A körrendelet ezzel végzi: ,Én fogok példát adni. “ Mussolini a kormány eskütétele után részletesen tájékoztatta Emánuel királyt a helyzetről. A király a kihallgatás során kezet szorított Museoli-