Reggeli Hirlap, 1928. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
Miskolc, XXXVII. évf. 1. Ára 20 fillér Vasárnap, 1928 január L Reggeli Hírlap Jaertőesztölés: Miskolc, Városháztér 16. Toronszámok : 498. és 616. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN Kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca I telefonszárnok: 299, éllel 11. Harangszó Poéta, távirat, vizitkártya seregem előszavak áradata, virágok csokrai viszik és hozzák az újév minden jókívánságát. Nincs távolság, faluhatár, országsorompó, mind eltűnik a rokon, ismered, juharát egy pillanatra, ha gondolatban is, egymásra talál. Azt mondják, hogy mindez az új esztendőre szól, holott magunkat csaljuk ezzel, mert mindez utólagos szolidaritás az emberek között az elmúlt esztendő utolsó napján mérlegre halmozott egyéni és közelbajban, amikor megijedünk a deficit nagyságán, az elpazarolt napok, hetek hiú ürességén és megdöbbenünk a végzett munka kicsinységén. Szilveszter előtt, mielőtt a poharak vidám csengéssel koccannak össze, végzetszerűen tornyosul fel mindenki számára a nagy számadás, éppen úgy, ahogy ilyenkor az óév utolsó napjaiban serényen folyik a munka a közhivatalokban, magánvállalatokban, sőt a legszerényebb családi otthonok háztartásában is, hogy megállapítsák a mérleget. Az őszinte mérlegvetések napjai ezek, amikor az ember szigorúan kutatja a legelrejtettebb hibákat is és ilyenkor nincs elnézés, megbocsájtás, csak fogadkozás van és a kemény elhatározások tüzében acélosodik a jószándék. Mert úgy szokott az lenni ilyenkor, hogy amikor minden baj, csalódás, illúziófoszlás teljes nagyságában élénkbe tárul, hogy egyszerre rájövünk a szimpla igazságra: . ..ez így tovább nem mehet“ ... Rájövünk arra, hogy az új esztendőt mindjárt a kezdet kezdetén máskép kell felidéznünk, indítanunk és összeszedett energiával világosan megszabott utakra kell startolni. Tudjuk, hogy a gyakorlatban nagyon nehéz tabula rását csinálni mindafölött, amit elkövettünk, tudjuk, hogy lehetetlen eltörölni a múlt tehertételeit és a kötelezettségek polipkarjai nem végződnek a kalendáriumév utolsó napján, hanem belenyúlnak messzire a következő évbe is. Egyik napról a másikra sem az egyén, sem a közösség nem javíthatja fel a sorsát. Csak éppen apró korrektúrákat eszközölhetünk az egyéni vonatkozásokban és ez nagyon szomorú tény volna, ha csak ennyi, ilyen maréknyi reménységgel indulhatnánk neki az újévnek. Tudjuk azonban jól, hogy 1928-nak egészen más esztendőnek kell lenni, mint a mostani és az ezt megelőző évek voltak. Hisszük, valljuk és ami ennél több: meg vagyunk győződve erről, hogy az új év sorsdöntő, eseményteljes év lesz, amelynek meg kell hozni a múltak szenvedéseiért az elégtételt, meg kell hozni unoki megkínzott, megcsonkított országnak a feltámadást A magunkbaszállás, az erős elhatározások, fogadkozások napján mintha valami láthatatlan harang szavát hallanánk, amely megkondul fölöttünk amelyiknek hangja vé■iigeeendül rónák, rétek, enyhe baltáin halmak fölött, patakok partjai mellett és behallatszik konyháin, palotába egyant. . A magyar fékeismeret öreg harangja kondid meg és hívogat mindenkit, aki szivében érzi, hogytehaza most hallatlan kötelességteli öltést, erőfeszítést, önmegtagadást, vasi/mokkát s acélos akaratot követel. A harangszó hív és a hivó -óra nekünk sorba kell jelentkeznünk. Egy új esztendő alkotó munkájára kell felsorakozni s együttes akarattal kell leküzdenünk minden akadályt, ami szándékaink elé tornyosulhat. Vessünk számot magunkkal, erőnkkel, múltbeli tartozásainkkal, jövőbeni kötelességeinkkel, hogy amikor a harangszó hivására egymás mellé állunk, ne legyen senki közöttünk, aki ne érezné azt a kötelező szolidaritást, amely nélkül a boldogabb elkövetkezendő újév bátor és eredményes végigharcolása el sem képzelhető. A VATIKÁN ÉS CSEHORSZÁG KONKORDÁTUMA A Szentszék mégis a trianoni határok szerint rendezi a felvidéki egyházmegyéket A prímási birtokokból akarják anyagilag megalapozni a felállítandó nagyszombati érsekséget A megállapodás elleni tiltakozás céljából össze akarják hivatni a Házat Budargest, december 31. Néhány nappal ezelőtt megírta a Sergéli Hírlap, hogy a Vatikán és Csehország között parafálták a modus vivendire vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a konkordátum egyik lényeges pontja az, amely kimondja, hogy a csehszlovák római katholikus püspökségek határainak egyeznie kell az országhatárokkal. Ugyanekkor jól értesült egyházi körökben információ keringett arról is, hogy a csehszlovák kormánynak sikerült Rómában kivívni azt, hogy a csehszlovák egyházmegyék rendezésével felállítandó nagyszombati érsekség anyagi bázisát az esztergomi egyházmegyéből Csehszlovákia területére átnyúló magyar hercegprímási birtokok képezik, amelyeknek a sorsa pedig a hágai döntőbíróság ítéletétől van függővé téve. Jelentette a Reggeli Hírlap azt is, hogy a modus vivendi, amennyiben tényleg megfelel a valóságnak, azt jelenti, hogy a hágai döntőbírósági ítéletnek ez a pápai és cseh kormány intézkedése prejudikál és így Magyarország máris elvesztette jogait az elszakított hercegprímási birtokokt haszonélvezetére. Időközben részben félhivatalos tudósításokban, részben pedig a külföldi lapokban cáfolatok jelentek meg arra vonatkozólag, hogy a Vatikán és Csehország között ilyen megegyezés létrejött volna. Most azután nyilvánosságra került egy Virágai lapnak római tudósításaalapján a modus vivendi eredeti szövege, amely 10. pontjában kimondja, hogy a csehszlovák köztársaság területén levő püspökségek határainak egyezniük kell az ország határaival. A modus vivendi a breslaui, a prágai és az esztergomi érsekségek területének állagát érinti , az esztergomi egyházmegyét fentartó alapítványi birtokok jelentékeny része is. Minthogy pedig annak idején Csernoch János bíboros hercegprímás állandóan fentartotta a kapcsolatot a Csehszlovákiába szakadt egyházmegyékkel, a jogfolytonosság erre az egyházmegyére vonatkozólag nem szűnt meg s a nemzetközi döntőbíróság a prímási birtokok kérdésében a vitát tárgyalás alapjául fel is vette. Elhatározott bizonyítéka ez annak, hogy a vitás kérdésben a döntőbíróságnak kell az utolsó szót kimondania. A magyar kormánynak tehát arra az álláspontra, kell helyezkednie, hogy nulifikálja a Csehszlovákia és a Vatikán közöt történt megállapodásokat, az esztergomi főegyházmegye birtokára vonatkozólag.• Amennyiben megtörténnék az, amit egyébként nem hiszek, hogy Serédi Jusztinián bíboros herceg prímás egyházmegyéjének ezen birtokairól lemondana a maga személyét illetőleg, ez esetben a magyar kormánynak kell jogigénnyel fellépnie a hercegprimási birtokok érdekében a hágai döntőbiróság előtt. Az esztergomi egyházmegye javadalom birtokai állami birtokok s ezért kártérítés nélkül Csehszlovákiának lehetetlen ezt elkonfiskálni a trianoni békeszerződés 153. szakasza alapján. Az esztergomi érsekség birtoka és a nemzetközi döntőbíróság Munkatársunk ezzel a hírrel kapcsolatban újból felkereste a Reggeli Hírlap egyházjogi informátorát, aki a következőket mondotta ebben a nagy fontosságú kérdésben: " A Vecerni Liszt hivatkozik arra, hogy a Vatikán és Csehország között létrejött modus vivendi által a breslaui, az esztergomi és a prágai egyházmegyék vannak közelebbről érdekelve. Az első tekintetre is kétségtelen azonban, hogy nem lehet egy vonalba állítani ezt a három egyházmegyének a helyzetét már csak történelmi tradíciónál fogva sem. Annak idején, amikor a kereszténység elterjedésével a prágai, breslaui egyházmegyéket megalkották, akkor nagy és hatalmas Csehország volt, amelynek természetes határai fedték az egyházmegyék határait. Később a történelem folyamán állott elő az a helyzet, hogy Csehország elvesztette állami önállóságát. Természetes következménye volt a dolognak, hogy a breslaui egyházmegye részben Németországhoz tartozott, hasonlóképen volt a dolog a prágai egyházmegye területének egy részével is. Amikor Szent István megalapította az esztergomi egyházmegyét, Magyarországnak zárt határai voltak. Később ezeréves tradíció őrizte az egyházmegyének nemcsak a területét, hanem azt a bázisát is, amely királyi adományokból származott. Most előállott az a helyzet, hogy az esztergomi egyházmegyének háromötöd része csehszlovák területre esik, de ugyancsak ide esik ÖSSZEHÍVJÁK A HÁZAT Értesülésünk szerint egyébként a kérdésben újév első napjaiban az ellenzéken értekezlet lesz. Az értekezlet mozgatói Wolff Károly a kereszténypárt és Rassay Károly a demokrata párt vezetői. Megállapodás fog történni az értekezleten a tekintetben, hogy a parlamentet január 10-ike előtt összehívják ebben a nagyfontosságú kérdésben, amelyben az ország egész közvéleménye egységes laborban tömörül a kormány háta mögött. Nem csupán a magyar katholicizmus, hanem az egész ország érdekének a védelméről van szó. Úgy értesülünk egyébként, hogy ennek az ügynek még messzeható következményei is lesznek. Kinevezték a miskolci munkásbiztosító pénztár főorvosát Ács-Nagy István főorvos, Bakó Imre dr. ellenőrző orvos (A B. H. munkatársától.) Szombat délután a Reggeli Hírlap budapesti munkatársa illetékes helyen arról értesült, hogy Ács-Nagy István dr. személyében kinevezték a miskolci kerületi munkásbiztosító pénztár főorvosát. Ugyanebből a forrásból vette munkatársunk azt a hírt, amely szerint Bukó Imre dr. lett a munkásbiztosító pénztár ellenőrző orvosa s egybeír a főorvos helyettese. Ács-Nagy István dr. új tagja a munkásbiztositó pénztár orvosi karának. Bakó Imre dr. azonban már évek hosszú sora óta egyik legnépszerűbb és legközkedveltebb orvosa a pénztárnak és lelkiismeretességéről, orvosi felkészültségéről általánosan ismert. Egyszerre lesznek a német, francia és angol választások A demokrácia megerősödését várják mind a három választástól Németországban létrejön a centrum, a demokraták és szocialisták koncentrációja Berlin, december 31. Lassanként tisztázódik azon politikai bonyodalom hátttere, amelynek következtében a német képviselőválasztásokat elhalasztották. Hogy ez az eltolás meddig történt, azt nem lehet tudni, de valószínűnek tartják, hogy a tavasszal nem lesznek választások. A képviselőválasztásokat a német nemzeti párt erőszakolta ki. A monarchisták tisztában vannak azzal, hogy a legutóbbi időben a német közhangulat balfelé tolódott el és a szociáldemokrata párt, valamint a demokrata párt megerősödött, a centrum és néppárton belül is megerősödtek azok az elemek, amelyek az intransigentonarchistákkal való kooperáció helyett szívesebben fognak a baloldallal kezet. A polgárság zöme ugyanis belátta, hogy Németország nem folytathat más politikát, mint kifelé pacifistát, befelé pedig köztársaságit. Ilyenformáin valószínűnek látszik, hogy a szocialistáknak a centerumpártiaikkal és a néppárttal való koalíciója lehetővé válik. Hogy a választásokat mégis sikerült eltolni, annak, értesülésünk szerint, két oka van. Egyik az, hogy a német néppárti jobboldali frakció is, amelynek elnöke Scholtz, teljes erővel ragaszkodik a mai parlamenti életnek a maghosszabbításához. A párt liberális része pedig nem akarja az egységet megbontani. A másik ok az, hogy a centrum a közoktatásban meg akarja valósítani programját. Bizonyos, hogy a centrumpárt mindaddig, amíg ezt a programját nem viszi keresztül, nem akar szakítani jelenlegi szövetségeseivel. Amint ez azonban meglesz, a centrum, a szociáldemokraták és a demokraták közös frontot fognak alkotni Ebben az esetben Wirth volt birodalmi kancellár nevével indulnak a választási küzdelembe. A választás várható eredményére rendkívül döntő jelentőségű az, hogy egy időbe fog esni a francia és angol választásokkal. Mind a három választás a jelek szerint, előreláthatólag a demokratikus erők győzelmét fogja meghozni. Ma már nyílt titok, hogy Bnand és Stresemarm a legutóbbi genfi tanácskozások alkalmával találkoztak és megállapodást létesült közöttük a közelgő német és francia választásokra vonatkozólag. Lapnak mai száma 20 oldal