Modellezés, 1970 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1970. január / 1. szám
Modellező család Alexej Celovalnyikov élete során sok-sok hajót látott és egynémelyiken maga is hajózott. A hajók közül egyesek még mindig a végtelen tengereket járják, mások már örök mozdulatlanságra vannak ítélve. A hajók iránt érzett szemetéből fakadt, hogy a ,,kiszolgált'' matrózból modellező lett. Az általa épített első hajómodell nemcsak magának okozott örömet, hanem fiainak, Jurijnak és Vologyának is. Amikor 1949-ben megalakult a Központi Hajómodellező Laboratórium, mindhárman jelentkeztek. Vologya — a fiatalabbik fiú — ekkor töltötte be 10. életévét, és miközben irigykedve nézegette apja és bátyja modelljeit, gyakran mondogatta: ,,Ha megnövök, én is modellező leszek". Az apa, Alexej Celovalnyikov hajómodelljeivel a SzU háromszoros bajnoka lett, Jurij fia pedig többször ért el értékes helyezést és egyszer országos bajnokságot nyert. Az első modell, amit Vologya — a fiatalabbik fiú — teljesen önállóan készített el, tengeralattjáró makettje volt. Ezzel a modelljével a Moszkva körzeti hajómodellező versenyen díjat szerez. A 14 éves — még iskolás — fiú, 1953-ban a tengeralattjáró modellek kategóriájában már országos bajnokságot nyer. Ettől kezdve a SzU-ban rendezett bajnokságok során nem fordult elő, hogy Vlagyimir Celovalnyikov ne indult volna. Pályafutásának főbb állomásai: 1955-ben a Kraszina Jégtörő modelljével elnyerte a SzU Bajnoka címet, 1956- ban pedig a rádióval vezényelt vontató modellel nyert bajnokságot. Nemzetközi mezőnyben elért eredményei szintén jelentősek. 1957-ben Amiensben (Franciaország), majd 1968 és 1969-ben Rostockban (NDK) rendezett nemzetközi versenyben hozott dicsőséget a szovjet sportnak. Vlagyimir Celovalnyikovot ha megkérdezik, melyik modelljét kedveli leginkább, gondolkodás nélkül sorolja. ..Pobeda” személyhajómakett, . ..Lenin” atomjégtörő hajó és az ..Alexandr Puskin” személyszállító vonathajó. A felsorolt hajók mindegyike, minden túlzás nélkül művészi remekmű. Vlagyimir saját elfoglaltsága mellett az egyik moszkvai iskola fiatal modellezőit oktatja. Ő maga egyetemre jár, és a vízi járművek szakmérnöke lesz. Szabad estéin újabb versenyekre készül, új modelleket épít. A beszélgetés során büszkén mondja, hogy már komoly segítőtársa is van — Szerjózsa fia. Fia is irigykedve nézi a modelleket, mint gyermekkorában apja tette, és szinte apjához hasonlóan fogadkozik, hogy majd ha megnő, ő is modellező lesz. Az idő majd megmutatja, hogy lesz-e Szergejből is olyan modellező, mint nagyapja, nagybátyja és édesapja?! A Celovalnyikov családban a kedvtelés idők folyamán hivatássá vált, és ma már nincs olyan erő, amely elhódíthatná őket a tengertől, a hajótervezéstől, a modellezéstől! Elkészült a POBEDA személyhajó modellje. Jobbról balra: Alexej Celovalnyikov fiaival Vlagyimirral és Jurijjal . A távirányítású vitorlázó modellek szárnyprofiljával szemben egészen más követelményeket támasztunk, mint az R/C motoros, vagy a szabadon repülő modellek szelvényeivel szemben. A vitorlázó modelleknek — a magas indítás után — lehetőleg sokáig kell repülni. Ezt a követelményt a legjobban úgy érhetjük el, ha kicsi a modell merülősebessége. Kis merülősebesség csak nagy felhajtóerő-tényező mellett lehetséges. A profilt tehát úgy kell kialakítani, hogy a nagy felhajtóerő-tényező rendelkezésünkre álljon. Így tehát az lenne ideálisnak mondható, ha olyan profil állna rendelkezésünkre, amelyikkel a modell szűk köröző repülésnél kis vízszintes sebességgel halad (termikben) és kicsi a merülősebessége, egyenes irányú repülésnél pedig nagy a vízszintes sebessége, és igen jó a siklószáma. Ilyen esetben a merülésben levő modell széllel szemben is gyorsan visszahozható lenne. Mivel a siklószám a felhajtóerő és az ellenállás viszonyából (en/cw) számítható ki, a profilellenállás nagy állásszög-tartományban is csekély kell legyen. Ezt a speciális feladatot figyelembe véve, Dr. Richard Eppler kiszámolt és kikísérletezett egy profilt, melynek az általa adott sorozatszáma E 385. Ez a szelvény 8,4% vastag, és a maximális középvonal íveltsége 5,7%. Ha ezt összehasonlítjuk az ismert MVA 301-es profillal, melyet még F. W. Schmitz számolt ki Göttingenben, és melynek eredeti jelölése Ge 801 volt, akkor azt várhatjuk, hogy az E 385 ellenállása azonos felhajtóerő-tényező mellett valamivel kisebb lesz. Összevetve a teljesítménye 20- tól 25%-kal jobb kell legyen. A számított poláris diagramból leolvasható, hogy ez a profil cap 0,7 és ca—1,2 felhajtóerő-tényezők között valóban igen jó. A profil számításánál 100 000-es Reynols szám lett alapul véve, azaz mintegy 7m/mp repülési sebességnél normális repülés esetében a szárnymélység legalább 200 mm-t tegyen ki ennél semmi esetre sem legyen kisebb. Gyakorlati kísérletek, melyeket sok vitorlázó modellel hajtottak végre, olyan eredményeket hoztak, melyek teljes mértékben igazolták a számított értékeket. Ezt a profilt Göttingenben szélcsatornában is mérték. A mérési eredmények igen jó összhangban voltak az elmélettel. Re=30 000-nél az áramlás a kritikus alatt van. Re=*50 000-nél és Re=75 000-nél (hasonlóan a korábban mért Ge 804 profilhoz) kis állásszöggel a kritikus felett van az áramlás. Hysteresiseffektusok nem fordultak elő. Az E 385 nulla felhajtóerő szöge — 6,64°. Az ábrákon az Eppler-profilok poláris diagramjai láthatók. A 374, 385 és 387 valamint a Go 795, 796 és 801. Közöljük továbbá az E 385 körvonalrajzát és koordinátáit is. Az itt leírt szelvényt mint a lehetséges legjobbat ajánljuk R/C vitorlázó modellezőinknek. A profil leírását Werner Taies tanulmánya alapján közöljük. -Ak. _lvA_ -Aa-Szárnyszelvények R/C vitorlázó modellekhez P. L. f.74 ■---g!7 15 1 Ml 4M i tf 1 8 Cl 1ool ■V 4 E 385 X 0 1,25 2,5 5.0 7,5 10 15 20 25 30 40 50 60 70 80 90 95 100 yf2 3,4 4,6 6,0 7,1 7,9 9,2 10,2 10,9 11,4 11,8 11,2 10,1 8,5 6,6 4,6 3,4 2.0 Ya2 1,2 1.2 1,2 1,3 1,4 1.8 2,3 2,8 3.1 3,6 4,1 4,4 4,4 4,1 3,5 2,8 2,0 *■ cw_