Mohács és Vidéke, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
1902. januárius 5. Mohács és Vidéke Abból az alkalomból hogy a „Mohács és Vidéke“ jutott abba aszerencsés helyzetbe, hogy húsz éves fönnállásának jubileumát ünnepelheti, én is leteszem az elismerés koszorúját, s ha más nem is jutott osztályrészéül a lefolyt húsz év alatt, legyen legalább most méltó jutalma mindnyájunk igaz elismerése. Szommer Gyula: A gazdasági munkások segélypénztára. — Az első esztendő. — Még csak egy éve annak, hogy az 1900: XVI.-c. alapján életbe lépett az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár. Mikor ez az emberbaráti intézmény megkezdte üdvös működését, mindenfelé igaz örömmel fogadták a magyar gazdasági munkások — a föld népének — ezt a leghívebb jó barátját. Az új törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották és fölismerte azt is, hogy egyedül ennek a törvénynek köszönheti, hogy most már biztosíthatja magát a felől, hogy elöregedésére, munkaképtelensége idejére nem kell koldusbotot fognia. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segítő-pénztárnak. Kinek-kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e vagy nem iratkozik be e segítő-pénztárba. A törvényhozás bölcsen járt el, amidőn abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az új törvény segíteni. A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülöböztetni a jót a rossztól és most is bebizonyította, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ő javára életbe léptetett intézmény védszárnyai alá, mert a saját szemével látja, hogy ez az emberbaráti intézmény az ország legtávolibb vidékein is milyen nagy gonddal ápolja és istápolja azokat a gazdamunkásokat, kik segélyére szorulnak. A segélypénztár egy évi működése világosan bizonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmives nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak egy esztendeje, hogy a segélypénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 760 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni. A segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt irgalomkenyéren tengődni. A beállott baleset 58 földmivelőt megölt. Mind az 58 esetben a család a legnagyobb nyomorban maradt hátra. A segélypénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek kérelmét és minden egyes esetben 400—400 koronát szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak. A beállott baleset a segélypénztár tizenhat tagját, a megejtett orvosi vizsgálat szerint, mindenkorra munkaképtelenné tette. Ezekben az esetekben a központi igazgatóság szintén a legméltányossabban és a legnagyobb gyorsasággal intézkedett és ma már mind a 16 munkaképtelenné vált tag élete fogytáig részesül a törvény által előírt anyagi támogatásban. Ezek a számok világosan beszélnek és egytől-egyig hirdetik ennek az emberbaráti intézménynek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segélypénztár rövid fönállása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbottól és számos özvegyet mentett meg a kétségbeeséstől. Az emberbaráti intézmény üdvös működése bizonynyal az oka annak, hogy, a segélypénztár tagjainak száma olyan gyorsan emelkedik. Mert eltekintve attól, hogy az 1900 : XVI. t.-c. 8. §-a alapján a gazdák által kötelezőleg biztosított cselédek száma mintegy 500.000, a segélypénztárba beiratkozott rendes és rendkívüli tagok száma is már elérte a 13.000-et. A segélypénztár igazi emberbaráti működése buzdította bizonynyal arra a királyi hercegeket, főrendeket, a képviselőház tagjait, nagybirtokosokat, a különféle kulturális pénzintézeteket, a vármegyéket és községeket, hogy olyan nagy számban csoportosuljanak a segélypénztár alapító tagjai sorába. És bizonynyal ez az oka annak is, hogy az év végéig beiratkozott 1000 alapító tag 150.000 koronával gyarapította azt a vagyont, melynek egyedül az a hivatása, hogy a föld népét támogassa, istápolja. Pribék József egyleti elnök meleg hangú megnyitójában rámutatott a bajok egész halmazára, melyek a kör fönnállását veszélyeztetik, s melyek között a tagok közönyén, nemtörődömségén, valamint az újítások iránt való ellenszenvén megtörik a legnagyobb jóakarat is. Szűcs Péter pénztáros bemutatja a 251 , 50 fillér évi forgalomról szóló számadását, mely helyesnek találtatván, a szokásos fölmentvény a pénztárosnak megadatott. A f. évi költségelőirányzat ugyancsak 251 K 500 bevétellel és ugyanannyi kiadással fogadtatott el. A tisztújítást Kész Pál korelnök és Boda Károly körjegyző vezetése mellett a következőképp ejtették meg: Közfelkiáltással elnökké Kész Pál, alelnökké Balázs Mátyás, I. jegyzővé Boda Károly, II. jegyzővé Makai József, pénztárossá Szűcs Péter, könyvtárossá Recik István választattak meg. A választmányba 24 tagot választottak, mely után Jagits Józef diszelnökké, Pribék József disztaggá egyhangúlag megválasztattak. A közgyűlés végét alig 20—25 tag várta be; a többiek még a gyűlés alatt távoztak el, mi is polgártársaink igen csekély érdeklődésére mutat, különösen akkor, amidőn egy egész évben csak egy közgyűlés van.] II. A Mohácsi Földmivesek Olvasóköre újév napján délután 5 órakor tartotta évi rendes közgyűlését Varga Zsigmond elnöklete alatt. Lefolyása a következő volt: 1. Az elnök üdvözölvén a szép számmal megjelent tagokat, a gyűlést megnyitja. 2. Pápay János titkári jelentésében elmondja, hogy a kör 1901-ben tartott egy közgyűlést és nyolc választmányi ülést. A kör tagjainak száma szaporodott az elmúlt év folyamán 25-tel s igy jelenleg 117 tagot számlál. A kör bevétele volt 838 K 46 f, kiadása 323 K 60 f, pénztármaradvány 514 K 86 f. A kör könyvtára áll 103 műből. A könyvtári bevétel 36 K. 3. Varga Zsigmond elnök a maga és tiszttársai nevében lemond, a közgyűlés azonban egyhangúlag megválasztja a volt tisztikart és 12 tagú választmányt. 4. Ezután megválasztották a pénztár- és könyvtárvizsgáló bizottságot. 5. A közgyűlés a kiküldött bizottság által átdolgozott alapszabályokat azzal a módosítással fogadta el, hogy a belépők csak azt a negyedévet fizetik meg, amelyben belépnek s nem az egész fél évet, mint a bizottság javasolta. Ezzel a közgyűlés véget ért. EGYLETI ÉLET. I. A Mohácsi Polg. Olvasókör évi rendes közgyűlése e hó 1-én d. u. 4 órakor csekély érdeklődés mellett folyt le. A tagok fele része sem jelent meg, alig volt lehetséges a választmányi tagok összeállítása. ~jLélL _ n ' . .. Tisztujitás a Rác-Töttősi R. Kát. Olvasóegyletben. A Ráctöttősi R. Kát. Olvasóegylet újév napján tartott rendes közgyűlésén a következőleg ejtette meg a tisztujitást: egyházi elnök Proksch Arthur, világi elnök Schoblocher György, jegyző Vézan Antal, pénztáros Schram Vencel, könyvtáros Krum Henrik, házfelügyelő Leinhalsz Antal; választmányi tagok: Léber György, Engert János, Hoffmann Mihály, Müller Jakab, Hoffman György és Putzák Antal. Közgyűlések. A Mohácsi Iparosok Olvasóköre ma, januárius hó 5-én d. u. 2 órakor saját helyiségében évi rendes közgyűlését tartja. Napirend: 1. Elnöki jelentés. 2. Az 1900. évi zárszámadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése. 3. Az 1901. évi zárszámadások megvizsgálására a bizottság kiküldése. 4. Az 1902. évi költségelőirányzat megállapítása. 5. A tisztujitás. 6. A szavazatok összeírása és olvasása alatt a lapok elárverezése. 7. A kifizetésre kerülő kötvények kisorsolása. 8. Netáni indítványok. — A Mohácsi Kát. Legényegylet holnap, januárius 5-én d. u. 3 órakor saját helyiségében tartja évi rendes közgyűlését. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. A pénztáros évi számadásának átvizsgálására a kiküldendő 3 tagú bizottság megválasztása. 3. Az 1900. évi számadásról a számvizsgálók jelentése s ennek alapján a pénztáros fölmentése. 4. Az 1902. évi költségelőirányzat megvitatása. 5. Az egyleti alelnök választása. 6. A választmány megalakítása. 7. Titkár, pénztáros, könyvtáros, ellenőr, I. és II. dékán és rendezők választása. 8. Indítványok. 9. A hírlapok elárverezése. — A Mohácsi Szr. Nőegylet folyó hó 12-én délután 3 órakor tartja az izr. hitközség tanácstermében évi rendes közgyűlését. Olvasóinkhoz. Az újév kezdetén fölkérjük t. olvasóinkat az előfizetés megújítására s lapunk terjesztésére. Azokat a megrendelőinket pedig, akik az előfizetési díjakkal hátralékban vannak, kérjük, hogy hátralékaikat minél előbb beküldeni szíveskedjenek, mert azoknak, akik múlt évi hátralékukat ebben a hónapban meg nem fizetik, nem fogjuk többé lapunkat küldeni. 3. oldal. KÜLÖNFÉLÉK. Vörösmarty-ünnep. Impozáns módon és hazafias lelkesedéssel ünnepelte meg tegnap este a Mohácsi Kaszinó és vele együtt Mohács város társadalma a Szózat nagy költőjének emlékét. Jól esett látnunk, hogy társadalmunk, mint egyéb alkalmakkor — amikor megdicsőült nagyjaink emlékének megünnepléséről avagy hazafias érzés nyilvánításáról volt szó — ezúttal is békés egyetértéssel, testvéries szeretettel és lángoló hazafias érzéssel egyesült, hogy lerójja tartozását a nemzet nagy költője iránt és koszorút fonjon annak homlokára. Megünnepeltük nemzeti életünkben annak az időpontnak az emlékét, midőn egy fényes csillag följött az égre és ragyogni, világítani kezdett— s ragyogásában föllobogtak a szivek . . Egész napon áttündöklő napfény ragyogott s igy este sem rosz idő, sem nedves, sáros út nem akadályozta a közönséget az ünnepi estén való megjelenésben. Kevéssel nyolc óra után Szinkovich Károly főszolgabíró, mint a kaszinó vigalmi bizottságának elnöke a következő szép, lendületes és zajos tetszéssel fogadott beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt: I. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség ! Esztendeje múllott, hogy a magyar költői irodalom egyik legkiválóbb alakja, a magyar reformkornak legnagyobb költője, Vörösmarty Mihály születése napjának századik évfordulójára ébredtünk. És ekkor — mintha csak »néma borongással menne az őskor lelke fölötte« — megmozdult az egész magyar társadalom. Megindult szerte e hazában, a Kárpátoktól le az Adriáig a lelkes mozgalom, hogy a haza nagy fiának a nemzet lánglelkü költőjének, az elsők elsejének emlékünnepeket szenteljenek. —■ hogy Vörösmarty Mihálynak, aki ott él minden magyar szivében, ez ország szivében szobrot emeljenek. Szobrot, amely hirdesse késő utódoknak, messzejövő nemzedékeknek, a múlt régi dicsőségét, a jelen nemzedék hazafias lelkesedését, a jövő nagyságának biztató reményét! Ennek a lelkes fölbuzdulásnak, ennek a hazafias mozgalomnak hatásában határozta el ■— nagyérdemű elnökének, Német Lipótnak indítványára — a mohácsi Kaszinó-Egyesület minden szép és nemes iránt fogékony választmánya, hogy ehhez a mozgalomhoz szivvel-lélekkel csatlakozik és tehetségéhez mérten is leteszi áldozatát a honfiúi kegyelet oltárára. Elhatározta, hogy az ország többi kulturegyesületeinek példájára Vörösmarty-ünnepet rendez. Elhatározta, hogy ennek a magasztos, hazafias ünnepnek keretébe belevonja, ahol egykori kart és férfi kebelt vitt harcba a magyar népe. Mohácsnak és környékének egész művelt társadalmát így akarván tanúságot tenni ország-világ előtt, hogy akkor, amikor nemzeti ideálokért hevül, nem zárakozik alapszabályainak szűk sorompói mögé, hanem karonfogva magához öleli és magával viszi az egész művelt közönséget, — egyesíti az összes erőket és számottevő tényezőket a nemzeti eszmékért lelkesülők közös táborában. És ime, mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! az az általános helyeslés, amely ennek az eszmének nyomában fakadt ; az az élénk érdeklődés, mely ehhez az ünnephez fűződött; az a rendkívül szíves készség, mely sikerének biztosítása végett közrehatott; az a tény, hogy ma itt üdvözölhetjük városunknak és vidékének úgyszólván egész társadalmát: mindez fényes tanúbizonyságot tesz arról, hogy a eszme mily kedvező fogadtatásra, mily lelkes viszhangra tataiért a mi közönségünkben; — mindez a fölemelő tudat jóleső hatást keltő, örvendetes tanúbizonyságot tesz arról, hogy a mi közönségünk épp úgy tud nemes ideálokért hevülni; nemes rajongásához éppúgy tud hazafias célokra áldozni, mind minden igaz magyar széles e hazában. Méltán illeti azért a Kaszinó derék választmányát és a mi derék közönségünket elismerés és dicséret! Mert ime kart a karba öltve, közös hódolatban egyesülve megteremtették az erőknek azt a fönséges harmóniáját, a melylyel hatni, alkotni és gyarapítani lehet. És én lelkem mélyéből meg vagyok győződve, hogy ha ma kérdezni Vörösmarty* «Mely föld ez, mi virágzó tér az öreg Duna partján, melyen sárga kalász rengedez és buja fű; nem felelné nyögve s csak alig hallatva s s keservesen a föld: «Hív temetője Mohács s a magyar átka s nevem.» Meg vagyok győződve, ha ő ma igy együtt látna bennünket, újra mondaná: «Aggodalom nélkül mehetünk a sorsnak elébe; élni fog a nemzet s állni szilárdan a hon.»