Mohács, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-22 / 21. szám

1904 május 22. Mohács Hirek Kihallgatáson a királynál. Ő Felsége csütörtökön általános kihallgatást adott, amelyen többek közt nagyérdemű polgár­­gáztársunk, Német Lipót urad. ügyész is megjelent, hogy nemesi rangra történt eme­lését megköszönje. Kinevezés. Ő Felsége Boross Dezső dr., kassai kir. ügyészségi alügyészt — Simon­­kovics Mihály városunk második jegyző­jének vejét, aki néhány év előtt a mohá­csi kir. járásbíróságnak volt derék albirája — a nagybecskereki királyi ügyészséghez ügyészzé nevezte ki. A pénzügyigazgató Mohácson, Bajza István dr., kir. tanácsos pécsi pénzügy­igazgató Budapestről jövet — ahol hiva­talos ügyekben több napot töltött — folyo­só 13-án, a reggeli hajóval Mohácsra ér­kezett és itt a városi pénztárt vizsgálta felül s a tapasztaltak felett teljes megelé­gedését nyilvánította. A pénzügyigazgató, aki ez alkalommal a járás jegyzőségeinek pénzkezelését is felülvizsgálta, pénteken, e hó 20-án a déli vonattal hagyta el váro­sunkat és visszautazott Pécsre. Ováció. A szeretet melegsége áradt szét f. hó 20-án városházánk pénztári hivatalá­ban, s amint reggel a nap sugarai az ab­lakokon beszűrődtek, mosolyogva tekintet­tek szét a pénztáros hivatalos szobájában, ahol egy közvetlenségében és őszinteségé­ben igazán kedves jelenetnek lehettek tanúi. E napon töltötte be városunk derék pénz­tárosa, Fölkér József életének 50-ik évét s e fontos évfordulóról megemlékezvén a pénztár tisztviselői kara, Paschke Gotthard végrehajtó kezdeményezésére, meleg ová­cióban részesítette kedves hivatal­főnökét. E hó 20-án reggel 8 órakor ugyanis a pénztár tisztviselői Paschke Gotthard veze­tésével, egész váratlanul testületileg meg­rája énekelt Petőfi a szerelemről. És szerel­mes sokszor volt e lánglelkü ifjú és több­ször csalódott, mint nem. De ő hitt a szerelem üdvösségében s igaz voltában, tisztelője maradt a nőknek és a női becsü­letnek. A nők iránt való elfogultságot, a szerelemnek pesszimista vagy cinikus fel­fogását hasztalan keressük nála, amely pedig oly nagy mértékben meg­van az akkori francia költőknél és Heinénél, aki már magasan ragyogó csillagzat volt a világirodalom égboltozatán. Csodálatos, hogy a szerelmes, természe­tes, nyugodt lírai egyéniség mellett meg­fért a világ egyik legszilajabb politikusa, legvakmerőbb forradalmára. Izzó szeretete a szabadságnak és izzó gyűlölete a szolga­ságnak, a régi rendnek és mindennek, ami nem szabad és világos. A forradalmi, a társadalom ferdeségei és bajai felett tépe­­lődő Petőfit az Apostol cím­ű művéből ismerjük meg, amely művét — mely egyike a világirodalom legjelesebb alkotásainak — nem méltatták még kellően. Az olyan ha­tártalan szabadsági vágy, az ideális felfor­gatásnak ez égig csapó tűzzel való vallása és hirdetése — csak katasztrófa elé vihetik a halandót. Ha Petőfi el nem vész a csata­jelentek Fölkér József pénztáros előtt és születésének 50-ik évfordulója alkalmából egy aranyozott levelekkel díszített zöld keretbe foglalt, díszes üdvözlő feliratot nyújtottak át szeretett hivatali főnöküknek. Paschke Gotthard, mint vén városházánk legrégibb alkalmazottja, élőszóval is tolmá­csolni akarta a tisztviselők üdvözletét, de a pénztáros, nem akarva fárasztani az öre­get, kedves szeretetreméltósággal megaka­dályozta a dikció elmondásában és őszinte, szívből fakadó köszönetet mondott a pénz­tár tisztviselőinek e nem remélt és igazán meglepetésszerű gyengéd figyelméért. A jó öreg Paschke Gotthard, mint az egész ováció rendezésének lelke, hirtelen gondolt egyet, s ha már nem mondhatta el a dik­­ciót, hát átadta azt írásban a kedves hiva­tali főnöknek, aki el is tette azt emlékül. Még csak a díszes keretbe foglalt üdvözlő feliratról kívánjuk megjegyezni, hogy annak valóban csinos és sikerült keretrajzát Bárác József, iparművészeti iskolai tanuló rajzolta sok ambícióval. Bárác József mohácsi egy­szerű szülők gyermeke, itt végezte polgári iskolai tanulmányait és már ekkor kitűnt nem mindennapi rajzoló tehetségével. Ta­nulmányainak folytathatása végett váro­sunktól ösztöndíjat élvez, s hogy ezt nem érdemetlennek adják, fényesen igazolja az említett keretrajz, mely Bárác Józseffel szemben a legszebb reményekre jogosít.­­ A Mohácsi Kölcsönös Házassági Se­­gélyző­ Egylet is élénk ovációban részesítette Fölkér Józsefet, aki tudtvalevőleg az egylet elnöke. Attner István egyleti alelnök az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjait f. hó 20-án ,d. e. fél 12 órára az egylet hivatalos helyiségébe kérette, ahol azok szép számban meg is jelentek. Fél 12 óra­kor Máj­er Vilmos és Trebitscher Gyula igazgatósági tagokból álló küldöttség ment az általánosan becsült és tisztelt elnökért, téren, bizonnyal egy osztrák börtönben vagy a vérpadon fejezi be életét , mert megalkudni nem tudott és nem akart. Nemcsak mi magyarok, de a szocialisták is teljes joggal hirdetik őt magukénak. Mint a széles medrében nyugodt méltó­sággal hömpölygő folyam, olyan az Arany János élete és költészete. Pedig de sok fájdalom, keserűségnek hajója hasított mély sebet e folyamon — mégis összecsaptak ismét a nyugalmas hullámok a sebek felett és folyt, folyt előre a nagy víz, áldást és életet keltve, amerre ment. Toldival kezdte és aki az igaz, egyszerű és nemes magyar költészet kedvelője, az ma is Toldi első énekét tartja legelső művének. De számos évtizeddel a Toldi után, gyönyörű rene­­szászban lett része az öregség felé haladó poétának, balladái mind megannyi gyöngye a világirodalomnak. A forma és erő kiacé­­losodott munkái e balladák. Arany János tipikus fia volt a nehéz, barna magyar földnek. Szenvedélyei őt soha el nem ragadták, nem kúszott fel az ördögök Jákob-lajtorjáján és nem zuhant soha a kétségbeesés örvényébe. Nyugalmas külső körülmények között igyekezett élni, csendes meleg otthonában érezte jól magát Fölkér Józsefért, akit megérkezése alkal­mával harsány éljenzéssel fogadtak az egybegyűltek. Az éljenzés csillapultával Kapéter Ferenc felügyelő-bizottsági elnök szívhez szóló, megkapó őszinteséget sugárzó és éppen ezért megható szavakkal üdvö­zölte az immár ötvenedik életévet elért szeretett és kedves elnököt. Fölkér József mély meghatottsággal mondott köszönetet a nem várt meglepetésért, amelyben a leg­nagyobb biztosítékát látja annak, hogy nemcsak becsülés, hanem mesterkéletlen igaz szeretettel is viseltetnek iránta az igaz­gatóság és felügyelő­bizottság tagjai. Szép beszéde végeztével harsány éljenzés hang­zott fel s mindenki sietett kezet szorítani a derék elnökkel. — A magunk részéről szintén csatlakozunk Fölkér József üdvöz­lőihez, s szivünk őszinte melegével kíván­juk, hogy városunk derék pénztárosa, a házassági egylet szeretett elnöke és általá­nosan tisztelt polgártársunk Isten segedel­mével minél több évet érhessen meg a a második félszáz évből is, a közügy ja­vára, családja boldogitására és tisztelői s barátainak igaz örömére! — Ad multos annos ! Pécsi theologiai tanár kitüntetése. A budapesti tudomány­egyetem Hanug Ferenc dr. pécsi theologiai tanárt, értékes irodalmi munkálkodásának elismerése jeléül, a fakul­tás bekebelezett tudorává választotta meg egyhangúlag. Ezen kitüntetésben a buda­pesti theologiai fakultás oly kiválóbb theo­logiai doktorokat részesít, kik promoció­­jukat más egyetemeken nyerték el. Hanuy Ferenc ert a bécsi egyetemen promo­veál­­ták 1893-ban. Esküvő. F. hó 29-én d. u. 5 órakor es­küsznek, a mohácsi izr. templomban, egy­másnak örök hűséget Barta Ede, a Rigler József Ede gyári részvénytársaság tiszt­viselője és Abonyi Gizike kisasszony, Abonyi Mór helybeli rövidáru kereskedő leánya, s inkább borongós volt, mint vidám. Itt-ott, a szabadságharc leveretése után s amikor élete végén sok testi s lelki szenvedés gyötörte, szigetrázó panasz jajdult fel a húrján, de ez inkább szomorúságával, mint szenvedélyességével ragadta meg az em­bert. Neki is, mint Jókainak, hosszú életet adott az Isten. Látta, mint vesződik kábult­­ságából a levert nemzet s óriás csizmákat öltve halad a modern kultúra felé. De ő nem tudta magát jól beletalálni ebbe az uj világba. Arany János idegennek érezte ma­gát a gőz és villamosság korszakában, az aszfalt helyett többre becsülte a végtelen magyar róna porát és sarát, a kacér paloták helyett a kerttel övezett falusi házikót. Jókai fiatal maradt élete végéig. Nagy lelke, amely telve volt tudással és érzés­sel, felszívta az újat s a legutóbbi tiz­­tizenöt év óta írt műveiben a modern élet kereteibe illeszkedett bele. Ezek a művek is éppen olyan gyöngyei az irodalomnak, mint a régiek voltak. Ugyanaz a szerény, idealista, becsületes, álmodozó jellem maradt Jókai Mór, min amikor nemes hevétől elragadtatva, 48-ban _______________________________

Next