Mohácsi Hirlap, 1939 (28. évfolyam, 1-54. szám)
1939-01-01 / 1. szám
2 látogasson csak Munkácsra és környékére, az ottani állapotok már most előre vetik árnyékát a közeljövő fejleményeire ... Amint készültünk vissza kiindulási helyünkre, egy váratlan és nagyon kedves meghívás ért bennünket, mert a község elöljárósága a főjegyző, bíró, pártelnök az igazgató tanító és a nagytiszteletű úr vezetésével ebédnek mondható tízóraira hívtak meg bennünket. Az ősi iagyáros vendégszeretet jegyében a rendező és szorgos női kezek mindent összehordtak, ami aznap feltalálható volt Igazi testvéri találkozó volt ez, amely felejthetetlen marad a mi lelkünkben. Több pohárköszöntő után, emelkedett hangulatban elérkezett az indulás ideje, mert délután vártak egy újabb községben, a közelmúlt felkelő csaták legvéresebb színhelyén, Derezen-ben. Viru a hangulatban és a fejeket tisztító szélben elindultunk kedves barátainktól és erős ütemben jettünk előre. Derczen község határában zászlók alatt felvonult a környék fiusága, a község vezetősége pedig könnyekig megható meleg szeretettel fogadta századunkat. Vacsi István ref. lelkész az izzó magyar lélek idealizmusától fűzött beszéddel köszöntött és Ugyanúgy szóllott Láhner Lajos körjegyző és Szabó Pál községi biró, aki a magyar földmives életrevalóságának egyik legszebb példánya. Okos, szorgalmas és puritán lelkű polgárember, akinek minden szavából a faját féltő magyar lélek csendült ki. Az iskola udvarában, a kulturális tevékenységekben már eddig is hervadhatatlan érdemeket szerzett. Füsti László igazgató tanító rendezésében folyt le leventeavató ünnepségünk, amelynek legkiemelkedőbb momentuma egy helybeli leventének csodálatos megnyilatkozása volt, amellyel bennünket köszöntött. Az értelem és a magyar földből sarjadt öntudatos életszemlélet jellemezte ezt a fiút, akinek arcán azt láttuk, hogy a viszontlátás, illetve az Észak és Dél találkozásának horderejét tényleg megértette és átérezte. A hivatalos fogadtatás után ismerkedés indult meg a helybeliek és fiaink között, amey végeredményben ismét magyaros és szeretetteljes vendéglátásban fejeződött be. A fiúk, a jelenlevő nagyszámú leventék és lányok társaságában az iskolában helyezkedtek el és szórakoztak mi pedig a lelkész vendégszerető házában töltöttünk el jó időt. Itt tudtam meg, hogy Dercen község mellett valóságos hajtóvadászatot indítottak a csehek felkelőink elén, akiket árulás juttatott a csehek kezeire. A cseh ármáda többszörös, sőt mondhatnánk szégyenletes túlerővel mert csak támadást indítani véreink ellen, akik közül csak négyen tudták a körbe fogott gyűrűt áttörni és hozzánk visszatérni. A többi vagy elesett, vagy az ellenség fogságába került, ahol a mai kort megszégyenítő embertelen kínzásokkal gyötörték az életre termett fiainkat A nagytiszteletű házában ismerkedtünk meg egy felkelő hadnaggyal, aki a harcok után az egyik igéző tekintetű fiatal tanítónőnél felejtette szemét és szívét. A körjegyző pedig néhány érdekes felvilágosítással szolgált. Elmondotta, hogy hozzája tartozik több község és pedig Dercen, amely szinmagyar, azonkívül szsnyéte, amely felerész magyar, a másik felében pedig ruszin, Fornos, amely magyar, Alsó Schönbrun pedig német, Pusztakerepec viszont tisztán ruszin község A körjegyzőség összlakossága mintegy 5600 lélek, túlnyomóan magyar A ruszinok és németek, mind jó hazafiak és mindenben közösséget vállaltak a magyarsággal. A ruszinokra például jellemző, hogy a magyar uralom bevezetése után megtartott tájékoztató népszámláláson mind magyarnak vallotta magát. Dercen községre viszont jellemző és az itteni kálvinistáknak okulásul szolgálhat, hogy 7—8 — 10 gyermek járja családonkint és így a község természetes szaporodása évenkint emelkedik. A hangulat olyan baráti légkörben fokozódott, hogy később már küldöttségileg kérték vezető őrnagyunkat, hogy a század reggelig maradjon a községben. Sajnos — bármennyire is — szívünk szerint — maradtunk volna — a szíves és megtisztelő meghívást mégsem fogadhattuk el, mert máris indulnunk kellett Munkács felé, mert ott már előre bejelentettük esti tisztelgő fáklyás felvonulásunkat és térzenén két Nemes József ezredes városparancsnok, a helybeli állomások, és a város meglevő polgári vezetősége előtt Így tehát kénytelenek voltunk egy felejthetetlen nap tapasztalatával, magyar hitünkben megerősödve visszatérni a városba, ahol a fenti felvonulást a legteljesebb rendben és sikerrel végrehajtottuk, a munkácsi tűzoltóság szíves támogatásával és kíséretével. Itt kell megemlítenem ismételten, hogy levente zenekarunk Városi Miska vezetésével megérdemelt dicséretet és méltó elismerést vívott ki magának, fegyelmezett és finom játékával, amellyel úgy az indulókat, mint a dalegyvelegeket előadta. A városparancsnok legteljesebb elismerését tolmácsolta tisztelgésünk alkalmával, úgy a század, mint a zenekar teljesítményéért. Beszámolóm azonban nem volna teljes, ha elmulasztanám megemlíteni, hogy Dercenben is nagyszámú leány ifjúság kereste fel fiainkat, aik viszont örömmel és a sziveket megindító szép szavakkal és udvarlással fogadták a község szépeinek meleg érdeklődését. Hiába, fiaink e téren is elérték az általuk remélt szép sikert! — Gazdák figyelmébe. A város új rendszert honosított meg a tehenek fedeztetésénél s ezt hirdetményben közli a gazdákkal. A hirdetményt a szokásos módon hirdetik meg s megtalálható a város hirdetési tábláján is. Cserl^és( tenejt jaguár gár), a l^atolii^cis begényegyletben. MOHÁCSI HÍRLAP Virág Ferenc megyáspüspök körlevele a zsidók megkereszteléséről. Mintegy két hete nagy hírlapi vita folyik a zsidók megkeresztelése ügyében. A vitát Tihanyi János pápai kamarás, belvárosi plébánosnak az „Új Nemzedék“ című lapban megjelent levele indította el, amelyben Tihanyi azt kérte, hogy a tömeges áttérés meggátlására, miután annak lelki adottságai a mai időkben legtöbbször hiányoznak, kössenek ki az egyházak egyéves előkészületi időt. Tihanyi levelére különösen Chavalnier dr. jött ki nagyobb válasszal és arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt az egyház nem mondhatja ki, ellenben a gyakorlatban tehet bizonyos kikötéseket egy esetben, amikor valóban látja, hogy az áttérni óhajtót nem a meggyőződés vezeti. A válasz megjelenése után egy nappal jelent meg Serédy Jusztinián körlevele, aki három hónapi előkészületi időt kötött ki, míg most az elmúlt hét végén, Virág Ferenc megyéspüspök adott ki főpásztori körlevelet, amely a következőképpen szól: „Az Anyaszentegyház isteni Aapilójából nyert rendeltetése és magasztos hivatása, hogy minden jószándékú embert az örök üdvösségre vezessen Ezt a célt kétezer éves fennállása óta soha nem tévesztette szem elől és ehhez alkalmazkodik a mai idők legkülömbözőbb eszméinek zűrzavarában is. Az említett rendeltetés magában foglalja az Egyház szolgáinak szent kötelességét is, mely szerint az üdvösség Krisztus Urunknak rendelt eszközeinek, a szentségeknek kiszolgáltatását nem tagadhatják meg — még ideiglenesen sem — azoktól, akik azt tiszta szándékkal kérik és kellően felkészültek azok felvételére. Viszont az is kétségtelen, hogy a felnőttek megkeresztelése előtt, a hit igazságainak kellő megismeréséhez és a hitbéli meggyőződés kialakításához, főleg pedig az utóbbinak igazolásához időre van szükség. Ez a megfontolás hozta létre az ősegyház katedumenátusi intézményét, hogy a legszentebb dolgokkal való visszaélés lehetőségét kizárja és csak olyanokat bocsásson az Egyház közösségébe, akik az Isten országát és igazságát keresik, nem pedig anyagi előnyt és földi értékeket. Szükségesnek tartottam ezekre az igazságokra rámutatni éppen most, amikor azt észleljük, hogy különösen a zsidó vallású egyének közül kérik nagyobb számban a keresztség felvételét Hogy pedig a lelkészkedő papság ezen a téren egyöntetű eljárást kövessen, jelen soraimmal elrendelem, hogy ezentúl a felnőttek megkeresztelését — a halálos veszedelem esetét kivéve — legalább hat hónapi előkészületi idő előzze meg, mely alatt a megkeresztelendő legalább heti két órai hitoktatásban részesüljön. Az előkészítést végző lelkésznek pedig kötelessége — amennyiben emberileg lehetséges — lelkiismeretesen meggyőződést szerezni arról, hogy a keresztelendőt kizárólag természetfölötti szempontok vezetik s mindezekről a keresztelési engedélyt kérő felterjesztésben részletes jelentést kell tenni . Virág Ferenc megyéspüspök körlevele Tihanyi János álláspontjának igazolása Ugyancsak nagy cikben foglalkozott ezzel a kérdéssel az Uj Magyarság c. lapban Oláh György, a kitűnő publicista, aki nemzetvédelmi szempontból helyeselte Tihanyi János állásfoglalását s a napokban az egyik protestáns lap ugyanilyen szellemben írt a zsidók áttérése kérdésében. Elemisták pásztorjátéka. Folyó hó 25 én, Karácsony első napján, a belvárosi elemi iskola növendékei pásztorjátékot rendeztek a Mohácsi Iparosok Olvasókörében. A műsor pontosan négy órakor kezdődött szép számú közönség előtt. Elsőnek Báter Károly: Szegény gyermek karácsonyai versét szavalta Mercz József IV. oszt. tanuló. A kis pöttömnyi gyerek, olyan bátran, közvetlenül adja elő a gyönyörű szép karácsonyi verset, hogy igazán őszinte dicséretet érdemel. A szavalat után Vörös Imre tanító vezénylete mellett a gyermekkórus kedves karácsonyi énekeket adottt elő, egy, majd két szólamban precízen, szépen. A harmadik műsorszám ritmikus táncmozgás volt, amit a 111. és IV. oszt. kislányok adtak elő. A tündérruhába öltözött kis „táncosnőkben“ annyi baj volt, hogy kétszer kellett elismételniük a táncot. Nagyon kedves volt a megoldás a kő piros szívekkel, melyeknek egyik oldalán belüli voltak, s a tánc végeztével kifelé fordítva a bűket „Jöjjön el a te országod“ forrás volt olvasható. Az est fénypontja a „Vérvirágok“ c. színmű volt. Már a darab is a maga újszerűségével, nem a már megszokott karácsonyi darab volt. Teljesen új, egészen más volt, mint más években. S igazán csodálkoztunk a kis szereplők színpadi tudásán, amit nem igen tapasztalunk elemista gyerekeknél Külünösen dicséretet érdemel Kiss Irénke az édesanya szerepében, Kovács Manci, mint Jusztina, Gruber Julia, mint varázsló. Rachel az öreg hű dajka szerepét Báli Kati alakította, nagyon ügyesen Szűcs Mihály az igaz szivü katona, meleg szivü édesapa szerepében volt kedves. Meg kell dicsérnünk az élőkép szereplőit Gyurosovits Erzsi, mint Szűz Mária, Tóth József, Szent József és az édes kis apró Jézuskát, aki egy csapásra a közönség kedvence lett. Az első osztályosok, mint aprószentek, a maguk kis három szavas mondókájukkal, a morc katonák és a kis angyalok, mind nagyon kedvesek bájosak voltak. Az egész, alig két órás műsor nagyon kellemes emlékeket ha- 1939. január 1