Móser Zoltán: A félkövér vége - Esszék és tanulmányok (2013)
I. Távlatok
De volt ott még egy kép, ami miatt idézem Eötvös visszaemlékezését. Nem tudom, hogy milyen érzés egy ilyen képpel együtt élni, ezt becsülje meg a kedves Olvasó. Az első leányuk halálát idézi az a kép, aki negyed század előtt, hajadon virágkorában halt meg. „Ott van egy kép, az öreg ágya fölött. A képen egy koporsó, a koporsóban ifjú szűznek liliomtermete, a koporsó lábánál az apa és anya ölelik egymást s roskadnak össze az iszonyú fájdalomtól. Az apa lábain bilincs, az ajtóban porkolák és katonák. Börtönbe vitték az apát honszerelme miatt, gyermeke viruló hajadon volt akkor. A hű nő és jó anya megosztá szerelmét a férj közt, ki börtön fenekén szenvedett s a leány közt, kinek arczán a halál sorvasztó szellői lengtek. Az anyát nem ereszték férjét meglátogatni, az apát nem ereszték haldokló leányát vigasztalni. Hanem mikor meghalt a leány s koporsóba tették, akkor katonák vasban öt perczre oda vitték a ravatalhoz. Férj és nő, apa és anya hosszú idő óta ott találkoztak először — gyermekük hamva fölött. E jelenetet ábrázolja a kép.” Milyen kép — milyen képek? Táncsics Mihály, akire március 15-én mindig emlékezünk, aki Ady Endrének és társainak is „kora lelke volt” az alig elviselhető magyar valóságra emlékeztet bennünket. Szülőháza Acsteszéren ma is áll, aki itt jár, erre is emlékezzék. Fejcserék, mosolyok Bertha Bulcsu portréihoz, amelyek a Jelenkorban jelentek meg, én készítettem fotókat, hol együtt, hol külön kerestük fel az írókat, költőket otthon, a lakásukban. Bárdosi Németh János lakásáról ezt írta Bertha Bulcsu: „Szolid, polgári lakás Pécsett. Két szoba összkomfort, gázfűtés. Bárdosi Németh János szobájában a legfontosabb fal előterében, ahol a róla készült Martyn-portré is függ, barnára pácolt íróasztala áll. A falakon egyébként néhány égetett kerámia, szobor Vándor Bélától, kép Cséby Pogány Istvántól. A falak mentén három könyvszekrény, egyik sarokban vitrin nippekkel. A szoba közepén elegáns, modern bőrgarnitúra. Itt ülünk és beszélgetünk. Kint tél van, mínusz.” 94