Móser Zoltán: Tevel. Úton, hazafelé - Féltettr kishazák 16. (Budapest, 2019)
I. Álmodik a múlt - Völgység
FÉLTET! KISHÁZAK Völgység Hogy sokszínű-e a völgységi táj, vagy milyen, sokáig nem tudtam jellemezni. Ennek rövid oka, hogy nekem ez szülőhazám, itt nőttem fel, és olyannak láttam, amilyen! De azért keresve a jellemzőjét, elsőként a „dombos" jutott az eszembe, de rögtön mellé téve azt is, hogy ezek lágy dombok! Ezt biztosan Vörösmartynak és Illyés Gyulának köszönhetem. Illyés két évig élt Bonyhádon (itt járt gimnáziumba), Vörösmarty egy év megszakítással nyolc évig. Ő szépnek látta és mondta, hisz több rege helyszínének ezt a tájat választotta. Illyés is mindig reá hivatkozik, és amikor külföldön, Franciaországban vagy Svájcban jár, akkor is szülőföldjére gondol. A francia Semur-en-Auxois-ban ezt jegyezte fel: „Hol is van még ilyen szelíd vidék? Oda lehet látogatni útlevél nélkül. A Dél Dunántúlon Szekszárd és Pécs között, a Völgységi... dombvidékén." Itt mindenki tudja, hogy a Völgység „fővárosa” Bonyhád. De hol vannak ennek a kistájnak a határai? Hát ez jó kérdés- mondta az egyik földrajz szakos tanár kolléga, de ugyanígy reagált a Völgységi Múzeum igazgatója is. Kérésemre mindketten elláttak szakirodalommal, hogy azt átnézve biztosan választ kaphatok le 16