Mozgó Világ, 1982. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 5. szám - OTTLIK GÉZA 70 ÉVES - Veress Miklós: Bettli
Ki tudja, hányadszor ordibál már a sortisztes társaság, együtt, vérfagyasztóan, ahogy Péhovardtól tanulták, a rémült kopaszokkal. Vagy tán nem is Péhovardtól tanulták? Csak hát a fekete kéz. Kiss Dani kezdte, odaugrott a kályhához, és nekilátott, szétszedte. Erre a hétvégére három tisztes maradt bent az iskolán, így nem bírták megakadályozni az újoncok dühkitörését. Kiss, Oláh, Varga meg a többiek sorra vették a hálótermet. A vaskályha után benyúltak, pontosabban felnyúltak a villanyburokba, és mivel ott is találtak port, szétszedték azokat is. Aztán a nyolcvannyolc vagy nyolcvannégy ágy esett szét vas- és szalmadarabjaira, leemelték a folyosóra nyíló ajtót, mert annak meg nem árt egy kis forróvizes sikálás, az ablakokat kiemelték tokjaikból, így könnyebb fényesre tisztítani. Krajcsovics, a pattanásos és betupálni készülő tizedes, úgy is mint ügyeletes, meg két halálra vált és már berekedt társa még jobban elfehéredett, amikor megjelent az ajtó helyén az ezredügyeletes. Század, mondta volna az őrnagy, de ebben a hangzavarban megszólalni is felesleges volt. Aztán mégiscsak meghallották. ... Ha takarodóig nem lesz rend, azt hiszem, megkeserülik a vitéz urak! Persze, nem vitéz urazott, de valami hasonlót mondhatott. Még tizenegykor folyt a háló gatyába rázása, a fekete kéz jól kibabrált a tisztesekkel. A sok ráadás-sárdagasztás, csuklógyakorlat, budifényezés, textiles folyosó- és lépcsőfelkútatás, megszégyenítés, könyveink földre seprése, szabad időnk elvétele, mondván, hogy a katona csak ne unatkozzon, abból mindig baj van, ha ráér gondolkodni. Akkor az őrnagy lefektette az újoncokat, és az öregek reggelre fejezték be a bútorzat összerakását. Azontúl a tisztesek jóval óvatosabban bántak a kopaszokkal, mert még meg is fenyítették őket, szóval leszálltak rólunk. Aztán volt ez, hogy Kozma átlőtte a bal fülét a harcgyakorlaton. Sarusi Mihály Bettis ( ön-kor-kérdések ) Ön: „A kártya ki van osztva. Reszketünk Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében...” Kör: Épp ez a József Attila-szonett juttatja eszébe Ottlik Gézát? Ön: Miért? Találóbb lenne, ha Ottlik Gézáról a bridzs jutna az eszembe? Kör: S ki is merne állni ellene? Ön: Talán. Ha a bridzsmester ellenében ultit játszhatnék. Kör: Na, és a könyvei? Ön: Miért? Nyolcat olvastam. Kör ? Ön: Az Iskola a határon című regényt különb s különbféle életkoromban ötször, a Prózát még csak háromszor. Kör: Maradandó élménye? Ön: Kérdő mondat egy tárcájának végéről: „Csakugyan a halál lenne az élet célja?” Kör: Csakugyan? Remélem, talál optimista választ erre a borúlátásra? Ön: Feltétlenül: „Csakugyan az élet lenne a halál célja?” Veress Miklós