Mozgó Világ, 1996. január-június (22. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 1. szám - VÉSZVÍZIÓK ÉS KATASZTRÓFA SÚJTOTTA TERÜLETEK - Lengyel László: Kompország Keletnek indul

Lengyel László Kompország Keletnek indul „Ki-ki úgy oldja meg a maga nagy problémáját, ahogy tudja. Száz évvel előbbre élni nem lehet, bolygani az űrben nem lehet. Kompország Kelet­nek indul, kérezkedjék fel reá a gyenge. ” Ady Endre: Ismeretlen Korvin-kódex margójára (1905) „Amint felébredtünk, első kötelességünk:pirulni magunk miatt. ’’ Emil Cioran: A bomlás kézikönyve 1996. július 32. Reggel átszólt az egyik nagy amerikai-magyar befektető társaság vezetője, hogy olvastam-e a Wall Street Journal-ban az új nemzetvezetőnkről írottakat. Ellentétben valamennyi amerikai üzletemberrel, akik a Wall Street Journal-t eszik a löttyszerű kávéjuk mellé, nem olvastam a mindkettőnk számára ismerős újságíró cikkét Magyarországról. Átküldte, mellékelve annak az amerikai üzlet­embernek a faxát, aki jelzi, hogy mindaddig nem kíván Magyarországra befek­tetni, amíg nem tisztázódik, hogy a vezér valóban átveszi-e a hatalmat az or­szágban, s megvalósítja nemes álmait. - Ostobaság - válaszolom aggódó kérdéseire -, nem tudom elképzelni, hogy idáig jussunk. Látatlanul is azt mondom, hogy írj nyugodtan vissza: a vezér megmarad vezírnek, a magyar nép örök ígéretének, sose lesz belőle semmi. Ha pedig mégis, már másnap az ellenkezőjét csinálja annak, amit mond.­­ Olvasd csak el a cikket chicagói, washingtoni szemmel. Nagyobb itt a baj, mint gondolnád. Átolvasom. A kedves, szemüveges, göndör hajú fiú, akinek mindig szerettem táj- és aurateremtő képességét, leírja a Doktor Úr egyik gyűlését egy kis magyar faluban. Olyan jól látom, mintha ott lettem volna. A levegő kissé poros csillogá­sát, az izgatott kalapos embereket, a népviseletbe öltözött lányokat - mindez a Constitution Avenue-ről elképesztő, de nekünk nagyon itt, nagyon ismerősen van. S hallgatom én is a magasba kanyargó hangot: „megvédjük hazánkat”, „nem hagyjuk, hogy nemzetközi svindlerek kezébe kerüljön a magyar föld, a magyar gyár”, „eleget fizettünk már, fizessenek végre ők”. A cikk tárgyilagosan megírja, hogy a Vezér felül kívánja vizsgáltatni az eddigi privatizációkat, s ha nyerészkedésre, kiárusításra lel, akkor véget vet azoknak. Felszólít arra, hogy a magyar nép, összefogva más ugyancsak megrabolt népek­kel, rázza le a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank igáját, ne tűrje, hogy meg­nyomorítsák s tönkretegyék ezt a szép országot. Az újságíró nem minősít. Se szarkasztikus megjegyzések, se iszony, se félelem. Annyit mond az amerikai, a brit, a francia vagy a japán olvasónak: ez ilyen. Vállat vonok. Ez valóban ilyen. Csak nem hallgatnak rá?

Next