Műemlékvédelem, 1971 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1971 / 1. szám - Császár László: Korai, ipari jellegű építészetünk néhány kérdése
Építészettörténeti fontosságuk azonban főleg akkor emelhető ki, ha megnyilvánul rajtuk az új szerkezeti lehetőségekkel kapcsolatos tér, tömeg, forma és szerkezet sajátos egysége. Ez architektonikus változások nyomán az öntött és hengerelt vasszerkezeteket felhasználó épületeknél még kevésbé, a vasbeton fellépésével azonban annál inkább felderengenek a jövő körvonalai. Kár volna természetesen még a korabeli fejlettebb országokban is minden ilyen megnyilvánulásban korunk építészetének fontos előképeit sejtenünk, még kevésbé nálunk. Bár valóságos hozzájárulásukat a modern építészet kialakulásához még ha nem is tisztázta az építészettörténet maradéktalanul, tényeit el tudjuk helyezni a komponensek sokrétű együttesében. Ezek az épülettípusok tehát — kevés példától eltekintve — lezárt és önálló csoportját (ezen belül nagyon érdekes színfoltját) jelentik az építészet történetének. A legjelentősebbek összegyűjtése, feldolgozása, értékelése magyar vonatkozásban egy kandidátusi értekezés keretében megindult. E tanulmányban ennek néhány gondolatát kívánjuk ismertetni. Egyrészt azokat, amelyek a korai vasbetonszerkezeteket felhasználó épületek értékelésével, az általános és a magyar építészettörténeti fejlődésben elfoglalt helyükkel foglalkoznak. Másrészt meg kell vizsgálni a kijelöltek műemléki védelmének szempontjait, mivel a lehetőségek és módszer tekintetében a szokásos műemléki gyakorlattól eltérések mutatkoznak. A fenntartás és felhasználás kérdései a kulturális értéktényezők mellett népgazdaságilag is figyelmet érdemelnek. * A vasbetonépítés kifejlesztése terén Franciaország járt az élen. Ha a legkorábbi próbálkozásokat nem is tekintjük, Monier 1873-as szabadalma már alkalmas volt vasbetétes hidak és födémek építésére. Igaz, hogy e munkák még távol álltak a komoly vasbetonszerkesztő tevékenységtől, hiszen mértékadó és a tényleges előjáték ismeretét nélkülöző számítások nélküli, jobbára empirikus elméleti alapokkal rendelkeztek. Valójában csak Hennebique 1892-ben megkapott szabadalma után indul meg e szerkezetek kidolgozott alkalmazása. Ez az időpont az európai államokban általában a Monier-rendszer bevezetésének az ideje. Csupán Svájc épít már 1893-ban a Hennebique-féle szabadalom alapján, Hennebique korábbi munkatársa, de Mollins mérnök svájci szereplése következtében. Nem tévedünk tehát, ha azt állítjuk, hogy a vasbetonépítés tekintetében Magyarország nem maradt el a fejlődés főbb fejezeteit felmutató európai államok mögött. Hiszen már 1889-ben megépül a Monier-rendszerű solti vasbetonhíd, s a Wünsch-féle merev vasbetétes szerkezetek első emléke, az érsekújvári Nyitra-híd, egy évvel előzi meg a hasonló rendszerű osztrák Melan-féle szabadalmat. A Hennebique-féle konstrukciós rendszer szerte Európában — csak úgy mint nálunk — csak az 1900-as párizsi világkiállítás után terjed el. Az egyes vasbetonépítési rendszerek szerkezeti adottságainál fogva jóformán megszabták alkalmazásuk mikéntjét. A Monier-féle rendszer főleg hidak, tartályok, födémek létesítésére volt alkalmas. A merev vasbetétes rendszerek alkalmazási területe majdnem kizárólagosan a hídépítészet — s másodlagosan födémkészítés — volt. E két eljárás lehetőségei bizonyos határok között zártak voltak. Szerkezeti adottságaiknál fogva nem volt mód továbbfejlesztésükre. 2. A Rákóczi téri Vásárcsarnok belső képe