Műhely, 2009 (32. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 5. szám - Radnóti Miklós
sek születésének pillanatai”.31 Ez a megállapítás Radnóti korai költészetére feltétlenül igaz. Bacsó ezután a kegyetlenségről, a modern élet kegyetlenségéről beszél. Ehhez Robert Musil naplórészletét hívja segítségül, ahol Musil a kegyetlenséget a domesztikációhoz és a civilizáció létesüléséhez köti, egyszóval a társadalmisághoz.32 Ez a modern kori kegyetlenség az, ami megjelenik Trakl és Apollinaire verseiben, magyar fordítójuk pedig Radnóti Miklós volt. Látható, hogy Radnóti költészete potenciálisan rengeteg hatás összességeként írható fel. Szegedy-Maszák Mihály úgy közelített a kérdéshez, nagyban támaszkodva arra, amit Radnóti a versfordításairól mondott (nem ő választotta ki a költeményeket, hanem azokat), hogy „Radnóti a két háború között döntő hatású és a történeti értelemben vett modernséghez képest ellenhatást hozó újklasszicizmus költőjeként jellemezhető, kinek munkásságát a szövegközöttiség különböző módjainak földerítése irányította. Emery George nagy terjedelmű könyvének egyik érdeme éppen az, hogy fölhívja a figyelmet a költő úgynevezett fordításainak és eredeti verseinek szoros összefüggésére. Radnóti nyelvek közötti tevékenységként értelmezte saját tevékenységét. Legjobb műveinek egy része „Nachdichtungen”, ami egyáltalán nem kivételes a huszadik században - talán elég Ezra Pound, Yves Bonnefoy vagy Weöres Sándor munkásságára utalni.”33 Ugyanígy nyelvek közötti tevékenységnek nevezhető az az alak- és figuraalkotási mód, ahogy Radnóti korai verseit megkomponálta. A többféle formahagyomány, a sokféleség eklektikus költői magatartáshoz és sajátos nyelvi kifejezőkészlet kialakulásához vezetett. Avantgárd formavilág, keresztény és antikvitásbéli reminiszcenciák, ugyanakkor hangsúlyozottan pogány mítosz, szerelem, erotika, falusi idill, magány, fény és árnyék, öröm és bánat hullámzik ezekben a versekben. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Radnóti azt hozza ezekben a kötetekben, amire képes. Tudja és próbálja alkalmazni, amit a költészetről ekkor tudnia lehet. S ez nem kevés, figyelembe véve a korai költészetet szinte túlterhelő, sokféle jelenség jelenlétét. Azt az attitűdöt, amit a korai versekben kialakított, ilyetén formájában természetesen nem tarthatta meg. Mindazonáltal nem hiszem, hogy azzal, hogy a lehetséges magyar és külföldi (bevallott, elrejtett, tudattalan) ösztönzőket felkutatjuk, közelebb juthatunk ennek a költészetnek a lényegéhez. A lényeg abban áll, amit az előbb mondtam; a többféle lírai beszédmód, poétikai magatartásforma ütközőterében álló fiatal költő sikerrel (részsikerrel, mert ne hallgassunk az első két kötetet ért negatív vélekedésekről sem, melyek megalapozottak és indokoltak voltak) veszi fel a küzdelmet a hatások sokféleségével, s mindeközben az önépítés és az önismeret is folytonosan kihívások elé állítják. Ezt Szegedy-Maszák Mihály találóan úgy fogta fel, mint az eklektikától az önállóságig húzódó folyamatot,34 és ebben az esetben tökéletesen igaza is van. 31 Hugo von Hofmannsthal: Das Gespräch über Gedichte (1903). In: Erzählungen, Erfundene Gespräche und Briefe, Reisen Fischer, 1979, idézi Bacsó Béla: i. m. 63-64. 32 Robert Musil: Tagebücher, Roworth V. 1955, idézi Bacsó Béla: i. m. 64. 33 Szegedy-Maszák Mihály: Radnóti Miklós és a holocaust irodalma. In: Irodalmi kánonok. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998, 181. 34 Szegedy-Maszák Mihály: i. m. 59