Műhely, 2011 (34. évfolyam, 1-6. szám)
2011 / 5-6. szám - Angyal
A te szívednek bálványja A fösvénység angyala... Ám ha Istent dicsőítő verset fordít (1792), lélekmelengetően evilági jelzővel tiszteli meg Isten szolgáját. Te előtted, óh felséges Isten, térdekre esnek Számtalan ezer emberek, csak tégedet keresnek. Tiszteletedre az ember talál ékes éneket. Az ártatlan angyal szava mond gyönyörű verseket... A felséges Isten előtt térdre boruló számtalan éneklő ember között gyönyörű verseket mondó ártatlan angyal Csokonai Vitéz Mihály. Protestáns költő: épül lelkében a híd ég és föld között. Esendő ember: az égbe visszavágyódó ártatlan angyal. Ah, Isten! vajon élve Ki közelít fényedhez? Még az angyal is félve járulhat felségedhez! Költők kiváltsága: már földi életükben találkoznak angyalokkal. Együtt olvassák a zsoltárokat: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel” (2:11). A poétalelkű égi antennás ember megtanul rettegve örvendezni: égről, földről, életről, halálról, amíg él, angyalokkal társalog. Csokonai Vitéz Mihályt egész életében angyalok vették körül. A halál: öldöklő angyal (Ötezer és mintegy..., 1793); a szerelemmel körülrajongott nő:földi angyal - „Angyal vagy te, Laura, hidd el, / Hidd el, földi angyal vagy.” (Egy angyalhoz, 1793); az Isten hírnöke: a végrehajtásnak angyala - „Hallgass a Teremtő mennydörgő szavára, / Halld, mit bízott az ég legfőbb angyalára.” (A kétségbeesés, 1795); a könnyen megkapható, buja nő: a szépség angyala - „Oh! ha rám akadna az angyalabbika, / Akinél még könnyen hasad a pántlika...” (Mintat omnis..., 1795); a hűséges nő: angyalom - „Csak ez a hív angyal maradjon meg velem; / Mert amit elvesztek, benne mind fellelem.” (A becsület s a szerelem, 1796); a csalódott, embergyűlölésbe zuhant menekült férfit újra boldoggá varázsló asszonyok: angyal-személyek - „Jettek, óh angyal-személlyek, / Hogy megint mint ember éljek!” (Az emberiség s a szeretet, 1796); a vigasztaló antik istennő: az ifjúság angyala - „Jön a kedves kellő Hébe! / Az ifjúság angyala.” (A szépség ereje a bajnoki szíven, 1800)... A törvény angyala, Magyarországnak angyala, Somogy angyala, a bőség angyala, az ekklésiának őrző angyala... Csokonai Vitéz Mihály lelkében számtalan és sokféle angyal lakik. Lilla - „Boldogságom szép angyala” - rácsodálkozik az angyalabbik hölgyre, aki Lillával ellentétben... angyal az angyalra... A költő életében Lilla volt az igazi, a be nem teljesült, az égi szerelem, az angyal, mert számára Lilla volt a remény, a mérték, földi botorkálása közben az égi fény. A Lilla-szerelem emléke remény és vigasz, angyali üzenet: Szeme bíztatott, öldöklőtt ; Ölt, s gyógyított másfelől; Tiszta hószínnel tündöklőtt Méllyé mind kívül, belől; Lelke vidám, mint a hajnal, Szíve jó volt, mint az angyal... Boldogtalan, keserű sorsú poétának mondták sokan a fiatalon égbe költözött Csokonai Vitéz Mihályt. De amíg élt, angyalokkal társalkodott: „Az ég s a föld között függök utoljára / Én, angyal meg állat, vagy csak por meg pára.” Angyalokkal társalkodott: készült a nagy útra, amikor majd angyalok emelik halhatatlan lelkét az égbe. Amit az angyalokról földi ember tudhat - azt tudta. Ismerte az angyalok titkát, tudását verseiben elrejtve testálta ránk. Aki az angyalok titkára kíváncsi, a Csokonai Vitéz Mihály taposta ösvényen indul el azóta is az ég felé. 173