Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-01-26 / 7. szám

munka végrehajtását, e’ nagy zendülésből eredeti változásnak, a’dolgok fennálló rend­jével egyeztetését,’s a’ státusnak a’ továb­bi rázkódástól sőt felfordulástól ez úton megmentését, végrehajtását a' nemzet ké­pét viselő kamarák vették magokra, ’s az Orleans-i herczeget a’ főhatalomra meg­bízták. Lajos­ Filep, fia az első franczia re­­volutzióban oly gyalázatos szerepet ját­szott, sok vétkekkel mocskos, és 1775-b. a’ convent rendeléséből megöletett Orlé­­ansi herczegnek, született 177­3-b. octob. 6­ k. és derék anyya felügyelete alatt gon­dosan neveltetett. Attya megbukása után 1783-b. képtelen volt kivándorolni, ’s da­rabig a’ Svájczban tartózkodott, hol sok viszontagsággal, ’s néha még szükséggel is küszködött, és sanyarú helyzetében nyolcz hónapig Graubündten cantonban Reiche­­nauban, az oda való gymnasiumban histó­ria, és geometria közönséges tanítója volt, így a’ megpróbáltatás és viszontagság os­kolájában élet bölcsességet tanult, a’ mi­nek kivált thronusra jutása után sok hasz­nát vette. Majd Hamburgban tartózkodott, Svecziát, Norvégiát beutazta, ’s 1785-b. aug. 24-k a’ Nordcapnál csillagászi vizs­gálódásokat tett , a’ következendő eszten­dőben pedig Északamerikába ment, hol négy esztendeig múlatott. Európába visz­­szajövén, több esztendőkig volt Angliában, » 1809-b. Siciliába ment, hol IV. Ferdi­­nánd király szívesen fogadta, kinek leá­nyával, a’ mostani királynéval Mária Amá­liával azon esztendő november 25-i. há­­zassági szövetségre lépett. A’ franczia bi­­tanglás ellen nagy erővel felnőtt Spanyol­­országban, az ideigleni kormány által fel­­szóllittatva fegyvert fogni Napoleon ellen, Cadizba ment, de az Angolok, kiknek ak­kor a’ pyrenaeusi félsziget dolgaira és sor­sára eldöntő béfolyások volt, abban meg­gátolták, ’s így ezért nem érve kellett Pa­­lermoba viszszatérni. Napoleon megbukása után famíliájá­val együtt Párizsba ment, majd a' máso­dik 1815-béli restauratiót követett kemény és szorító rendszabásoknak, a’ pairkama­­rában, hol helyét elfoglalta, ellene mondott, átaljában szabadelmű nézeteket nyilvání­tott. Egyébaránt mivel éles és világos e­­sze kivált , Károly thronusra lépése u­­tán, jól látta a’ kormány viszszás intéze­teit, sok hibáit, a’ nemzettel kemény súr­lódásba jövését, magát az udvartól elvon­ta, de egy az ellen formált párthoz sem csatlakozott. Famíliája és számos gyerme­kei körében — kiket polgár módon, hazafi elvekben és nagy gonddal nevelt — talál­ta boldogságát, mely minden hiú hülfény­­nél valódibb volt, ’s így a’ magános élet­ben is a’ nép szemei rá valának függeszt­ve, annak figyelmét magára vonta, ’s átal­­jában közkedvességet nyert.­­ A’ júliusi napokban, a’ vértárasztó zendülés közepet­te, többen azon fér­fiak közzül, kik a’köz­vélemény leirása által, a’ hatalmat közök­be ragadták, 's kik a’ herczeggel barátsá­gos öszveköttetésben állottak, rá vetettek szemöket, midőn a’ vezélylyel fenyegető időpontban a’ társasági rendet, mindenek felett az alkotmányos monarchiát azok heves zajgása ellen meg kellett oltalmaz­ni, kik a’ reszpublikát hangosan kiabál­­ták­, mert nagyravágyó és haszonleső inté­zeteik kielégítését, annak kíséretében já­­ró fejetlenségtől remélitek. Lajos­­ Filep közel Párizshoz Neuilly falusi lakásában mulatott, midőn Laffitte a’ nép gyözedelme után, egymásután több hír­nököket külde hozzá, ’s a’fővárosban gyor­san megjelenését sürgette. A’ herczeg so­káig küszködött magával, mit tegyen e’ké­nyes helyzetben, ’s végre azon megyőződé­­se, hogy hazájához tartozó kötelessége, fel­lépésével, ’s személyének feláldozásával is, a’ közfelfordulást meggátolni, valamint fa­míliája sorsának elgondolása, a’ mi vonako­dása esetében, bizonyosan újra kivándorol­ni lenne kéntelen— tehát hazafi és atyafi kötelessége érzése, elhatározók a’ hivásnak engedni. ( Folytatása következik. )

Next