Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-10-22 / 85. szám

vetei Topler Antal, és Méh­esi János tanácsosok. Kövárvidéke országgyűlési követei Iloszszu László, és Katona Miklós. A’ Testi Hírlap Kolozs vármegye köze­lebbi követ választását kisérő megjegyzésünkre, jelesen a’ titkos szavazásra nézve ezt írja : ,,E’ megjegyzésre, azok után,, miket e’ titkosnak nevezni szokott erdélyi szavazás módról tu­dunk, csak azon szerény észrevételt teszszük, miszerint azt távól sem ismerjük olyannak, melyben a’ titkos szavazás kellékeit fel lehet­ne találni.“ Mi előbbi nézeteink igazolását lát­juk ez észrevételben , mert midőn a’ titkos sza­vazás balságait említők, igen is megvoltunk arról győződve, miképp azok a’ szükséges kel­lékek mellőzéséből származnak. De bár a’ visszaéléseket sújtani szokott P. u­irlap érde­mes szerkesztője menydörögné el erre nézve is hatalmas szózatát villámai érnék, meglehet, elvbarátait is, (azokat t. i. kik őt annak tart­ják) úgy is a’ rosznak hullani­a kellene, bár mely szent nevekkel takarják is az álczélzatokat. Va­lóban mi lehet sajnosabb, mint boldogító in­tézménynek — melyre a’ nagy Magyarhon is még csak vágyik, mire Anglia sem tuda eddig felverekedni — pártérdekek miatti elferdítése? És e’ történik nálunk a’ szavazással, nálunk, hol törvény iránta nem rendelkezvén, annak titkos módja van — de nem régen gyakorlat­ban! 's azért Marosszékben most közelebbről a’ követválasztás, a’ sok viszszaélés miatt, nyilvánosan tétetni határoztatok. A’ titkos szó­zatolás szép, és idves e’ jog gyakorlása, — de csak ott, hol értelmesek használják a tudatlan néptömeg kezében két élű fegyver, mi kön­nyen tilos és veszélyes czélokra fordittathatik. Az Erdélyi Híradó szerént Felső Fejér vármegyének Sz. Mártonfalván October 7-1Q-dik napjain tartott követ választási köz­gyűlése alkalmával, az előtti napon egy sze­­kér liszttel, túróval, pálinkával és isten tudja mi egyéb konyhabeliekkel megterhelve érke­zett a’ mondott megyei főhelyre, mely éh­ség szállításnak czélja volt a’ megyei közbirodal­­mat egy ifjú báró részére fordítani, főnek ré­szére egy fő és két alvezér ide s tova futko­sott ’sa’t. így történt ez, — ha szabad emlé­­k­eztetni az Erdélyi Hiradó t. ez. szerkesztő­ségét,— odtob. 4-d és 5-d. napjain Kolozvártt is, itt is futkostak akkor alá ’s fel kissebb és nagyobb rangú fő­s alvezérek a' kedvencz ré­szire bizodalmat kéregetni és eszközleni, —•­­— ifjú cortesek tették magokat a' közvé­lemény tolmácsaivá, ’s még a’ törvényes időt el nem ért, oskolába járó tehát pupillus vá­lasztókat is gyűjtögettek, sőt valóban küldöt­tek is szózatolásra, — történt az is, Iiony­inét, azon joggal fel nem ruházottak is válasz­tásra bocsáttattak , — továbbá szájába rág­ták az irastudatlan választónak a’ Z. K- ly és K. L-s neveket, ez azonban egyiket sem is­mervén, Z — L-st és K. K-lyt éljenezteté, ’s igy a’ szomszéd honból hozzánk bevándorlóit a’ hibás keresztnévért számos szózatokat el­ ivesztett , nem kevésbé még más eszközök is használtattak, a’forrón óhajtott ezél elérésére e­­züst húszasokat ígértek, miket majd a’ válasz­tás kedvetlen eredménnye után, jónak láttak ki nem osztani, (liberálisok részéről egy kissé illiberalis modor) sőt kártyát is vetettek egy kertben, kitalálni előre, jó leszsz a’ követ? ’s imé az okos kártya mindég a’ kedvencz részé­re esett, — azonban mind e’ készületek mel­lett is látánk a’ választás végével elcsüggedt hoszszu orczákat, a’ szépen kigondolt terv, (helyesebben elötolakodás) nem sikerüléséért. Hijában, ily bizonytalanok és hiúk az emberi kinézések és remények! Azonban ha kérdez­­nek, hogy mind e’ viszszaélések, melyek ré­gebben békés hazánk kebelében ismeretlenek valának, ’s csak kevés évekkel ez előtt kezde­nek itt divatba jöni, és mind inkább elterjed­ni, kik által kaptak életre? váljon e’ kérdésre mi lenne az igazságos felelet? !Nem azon párt által-é, mely a’ szabadság, liberalis koreszmék, reform, haladás szépen hangzó neveit penge­ti szüntelen, azokat jelszavainak választá, el­vek kivívásáért eget földet megmozdít, ’s a' közvéleményt maga hívei körében látja és hir­deti központosaivá, — azon közvéleményt, me­lyet maga teremte? Legyünk urak igasságo­­sok , a’ mi Péternek szabad, Pálnak se legyen titoS, csak az a’ kár, hogy a’ haza, és köz ér­dek szent nevével igen gyakran haszonleső czé­­lok vannak fedezve, ’s hazafiság bélyegét vise­lő álpénzek bocsáttatnak forgásba! *) Ko­rs­z­e­r­ü szózat. Az Erdélyi Hiradó 32­ szárújában leíratván a’Marosszéki közgyűlés, az is megemlittetik, hogy Dózsa Elek ,­lel­kes (?!) inditvánnyára“ az utasításba mint lld. pont béiktattatott, „mely szerint a’ seopoldi hitlevél(nek) mint az ország és fejedelem köz­ti egyezmény(nek), melynek megtartására a'fe­ *) E’ czikkelyt egy Kolozsvárt lak­ó t. ez. hazafi Milde a’ szerkesztőségnek. Köszönet az idő szerinti szavakért. S­z­e­r­k.

Next