Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
Toldalékok - 1843-05-16 / 39. szám
1 §43. (Első félév.) 39-k szám. - ■— ■■ -■--£ . ■——. ■ — . ■ ur^y^LT"":—■ ------ ■ - — ■■ ——... - .J Tartalomi A’ vesztfáliai titkos büntető törvényszék a’ középkorban. Különös hűbéri kötelezések a’ középkorban. Tá!)'.Klákoma /cithavn mellet. Apróság Franklin életebol. F.legvtar. Köszönetnyilvánítás. TOLDALÉK MULT ÉS JELESHEZ. Kolozsvár. Kedden Május 16-án. 1843. A’ hesztíiciai ésíeles Ihsáíícíe törvei jeze‘Ií a’ feözppkopicap. A’ középkor sötét idejében, midőn törvény a’ bűnt eléggé még nem korlátolta, állott fel egy titkos büntető törvényszék, az úgy nevezett Felmgericht. Monda szerint már Nagy Károly (614-ben) a’ Vesztfáliában akkor még meglévő pogányhit, személyes boszszuállás és emberáldozás elnyomására, egyes püspököknek és hűbéres uraknak határtalan hatalmat adott volt, melynek gyakorlása a’ későbben létre jött spanyol inquisitiohoz hasonlított. Bár mily jótékony lehetett is akkor e’ hatalom gyakorlása, de az csak hamar Nagy Károly halála után a’ legborzasztóbb önkénynyé fajult, és több évszázadokon keresztül annak történetei egyszersmind számtalan alattomban véghezvitt és büntetlen maradott gonoszságok történetei is, az eredetében erkölcsi javításra célzó intézet nem sokára emberiség átka lett. Vesztfáliából terjedett el elrettentő itélőszék egész Németországra, miért wesztfáliai itélőszéknek neveztetett. Tagja „tudóknak“ nevezték magukat. Ünnepélyes eskü kötelezte őket megszeghetetlen titoktartásra és minden gonosztény feljelentésére, melynek ők nyomába akadhatnak. Ezért titkos itélőszék nevezetet viselt. Több mint százezer ilyen eskütt tudók voltak Németországon elterjedve, és egy rettentő titkos hatalom öszvegét képezték. Az eskütt tudók által választattak az itélőbirák, (Freischöppen szabadbirák) az itélőszék elnöke ,,szabad grófnak“ neveztetett(Freigraf) A’ szabadbirák nyilvános és titkos üléseket tartottak. A’ nyilvános ülések tartása végett az országban utaztak. Midőn a’ kijelölt helyre megérkeztek, minden harangok ’s többnyire éjfélkor meghuzattak, melynek hallására az álmukból felriasztott lakosok ez egyház udvarába vánszorogtak hol széles körben letelepedtek, rebegve várván a’ büntető itélőszék ítéletét. A’ körnek legkomorabb részében egy magas álláson ült a’ szabadgróf, előtte egy halálfö, gyilok, kötél körül ültek a’ szabadbirák és tudók, mindnyájan fekete öltözetbe burkolva hasonló alaku szolgák néhány égő fáklyát tartottak, melynek sugárai a’ borzadást okozó jelenetet rémitő fénynyel világították. Reszketve közelítettek a’ szegény lakosok ezen itélőszékhez, mert mindenik tudta hogy csak erőszak és nem igazság érheti őtet. Aszszonyok és gyermekek zokogtak, mert félniök, rettegniük kellett, hogy férjüket, atyjokat, még nap feljövetele előtt valamelyik fán függve látandják. Midőn a’ lakosok mind öszvegy ültek, a’ szabadbirák fehér palozát tartva kezökben , szolgák kereszteket és zászlókat, halálföket és keresztben tartott gyilkokat vivén elöl, az egész kört körül járták, ’s ha valamelyik biró a’ lakosok közzül valakit meg pillantott, kit bűntény ganusznak gondolt , vagy a’ ki nékie terhére lévén attól szabadulni akart, hozzá közeltett, ’s fehér pálczájával annak vállát megérintvén fülébe e’ szavakat súgta: ,,Barátom, tuest itt is (Itten oly jól lehet kenyeret enni mint itt ; latálom, ha nincs jó lelkiismereted, keljjel 's menj dolgodra, de ha semmi rostát nem wir élt és maradj veszteg /“ Ezen rtés mindenkor annyi volt mint száműt'01 vagy halálra ítéltetni. A’ megintett, szerencsétlen talán d‘amellyik szabadbirónak útjában állott °eje talán valamelyiknek keze ügyében vala. d.á.