Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-09-12 / 73. szám
leztetés. Tisztelettel jelentjük ez. olvasóinknál, hogy a’ beállott 2-d. félévben az előfizetést Kolozsvár september 15-én. í®43. — ?3-alik szánt. Forflalat. 1. Honi tudósítások. II. Külföldi tudósítások. Viszszatekintés a' múltra. Napi események. 1. Honi tudósítások. Halálozás. Mosoni Jánosi Ferencz, Kolozsvár városa egyik érdemes és becsült tanácsosa, élte 41 d. évében f. sept. Q-A melybeli vizborságban meghalt. Elöleges közlés Középszól nok megye évnegyedes közgyűléséről. E’ ns megyének tisztelt főispánja cs. k. kamarás mélt. b. id. \\ e s s e 1ényi farkas úr elnöklete alatt sept. 4-k és 5-k tartott közgyűlése főbb tárgyai valának a’ tisztujitást illető ismeretes címes kir. leirat, mire határozat lett, hogy a’ megye a’ hármas számtól, ’s a’ pénztárnoki és jegyzői hivatalokra választott egyének fel nem küldésétől el nem áll , tehát a’ királyi leiratnak nem engedelmeskedik; egy kormányszéki leirat a’ megyei dézma ügyében , a’ miben történt kicsapongásoknak és zsarolásoknak kinyomozására biztosság rendeltetett , továbbá a’ megyének a’ magyar országgyűlésre meg nem jelenéséért a’ magyar kir. tábla elbe sept. 23-ra idéztetése, mire határozat lett, hogy ,,a’ megye meg nem jelenik“; végre a’ k. szolnok-megyei tizkármentő egyesület tudósítása felolvastatott, arra nézve határozatok tétettek, ’s az egyesület elöljárói, középponti és vidéki biztosok megválasztattak. Jövő számunkban bővebben. Hiemes tett. — Biasini Domokos n. enyedi vendéglő. September 3-kán a’ városi táncztererőben egy tánczvigalmat ada, az abból béjövő pénzöszveget a’ magyar- igeni elégettek felsegéllésére fordítandó. Mihez képpest, Ígéretéhez hív az abból bégyült 182 váltó ratot át is adó zalathnai kerületi alispán Fosztó Menyhárt úrnak a’ magyar - igeniek kezébe szolgáltatás végett. —Ha elgondoljuk, hogy nemzet-polgár és rokontársaink legfeljebb egy puszta sóhajjal lefizetik bármily balsorsnak is tartozásaikat, sokan pedig ejj-nap törik fejőket a’ segedelem nyujtástóli megmenekülés módjain, és egy idegen önként ily áldozatot nyújt,’s nemes szivüségének e’szép és nem reméilett zálogát nyilvánítja, valóban a’ méltánylást tőle meg nem tagadhatni *).— ifj. Farkas Dániel: Ig’éliytelelt nézetek. (Végzet). Hogy tapasztalás-gyűjtésre idő kell, ebben megegyezem, — valamint abban is, hogy a’ hivatalok haszonnali folytathatásának ez egy nevezetes tényezője; s ennél fogva a’ világért sem vagyok abban az értelemben, hogy valakit idő előtt akár hová lehetne állitni. Sokat kell tudni egy embernek, — jelesen, egy hivatalt viselőnek olyat, mit a’ világ minden könyveiből sem lehet megtanulni; de nem gondolnám, hogy az esperesi és püspöki hivatalokra, csak a’ jegyzőiben lehetne elkészülni. Egy látom, sőt ön papi hivatalom körében gyűjtött csekély tapasztalatomból tudom is, hogy minden hivatalt leginkább folytatásában lehet megtanulni. Lehet, sőt kell is — előkészületeket egyébütt is gyűjteni; de az úgynevezett b e j e j ö- V é s , magában a’ hivatalban lehetséges. A’ kiálthatatlan nehemtási buzgóságot, a’ megtörhetetlen Tofeusi bátorságot, a’ közjó melletti lankadhatatlan munkásságot, — a’ kényes pillanatokban — a nehéz időkbeni azon bölcs mérsékletséget, mely a’ dolgokat a’ közjó emelésére annyiszor és oly sikerrel segítette, nem gondolnám, hogy a’ jegyzői hivatalban lehetne lerekesztőleg megszerezni. A’ successio pártolói is mondják, hogy ha a’ successióval választott elveszti a’ közbizodalmát, veszesse el akkor a’ successio jogát is. Ez lenne már az igazi prostitutio. Nemcsak a’ közügy, de a’ jegyzők érdeke is azt kívánja , hogy ne választassanak következés jogával, ha megérdemlik, válaszszuk még is éppen őket; mert valljon melyik szebb megtiszteltetés és jutalom a’jegyzői fáradalomért: az új választás általi feljebb léptetés e’, vagy a’ successio idősorvasztotta lépcsöjéni feljebb emelkedés ? Azoknak, kik által kormányoztatunk, általunki választhatásában, szabadságunk legszebb részét, látom helyheztetve: kérem hát — oly szépen és szívesen kérem a’ 1. jegyzői kart, mint csak tőlem kitelik, ezért rajtam, ’s több gregarius pap társaimon méltóztassanak nem szánakozni. Hogy mily szép és tágas mező áll előttünk, magunk tökéletesithetésére, elöljáróink választhatásukon kívül is elismerjük; de engedjenek helyet azon még ezen egy szál virágunknak is, mert mi egyszerű gondolkozásnak azt Eszük, — én legalább azt hiszem, hogy választhatási,—még pedig, törvényész és korszerű választhatási szabadságunk elvételével, feljebb emelkedhetésünk szárnyából, a’ legerősbb — éppen a’ vezértoll van kitépve. Én az egész papság nevében — jóllehet, közjogunk ily megtámadtatásában — ezt sem tartanám hibának— nem jajgatok; mert, hiszem, hogy minden paptársamnak, nemcsak érzése, de esze is van, esze, melylyel képpes felfogni, hogy a’ ki jegyzőt akarván választani esperest vagy püspököt választ, az kénszeritve elnyomva van. lisztért jegyzői kar én hivataluk fontosságát nemcsak méltánylani, de becsülni és tisztelni is tudom. Nyűgösebb , több bajjal, fárasztóbb nappali és éjjeli törődéssel járó hivatalt a’ reform jegyzőjénél nem igen gondolok, miszerint annak fáradalmait megjutalmazandónak is tartom , még is az Istenre kérem a’ tisztelt jegyzői kart, ne tegyenek rajtunk — ha hatalmukban áll — oly erőszakot, hogy önök utódait majd ismét egyebeknek válaszszuk , mint a’ mikké választatásuk vitán egyszerre lesznek. Én ugyan szentül ígérem, hogy ha még megyémben, főjegyzői választást érek, szózatomat olyanra adom, kit éppen akkor esperesinek is megválasztanék; de mégsem szeretném lelkiismeretemet oly kötélbe vetni, melynek szorítása alól idővel, egészen megváltozott viszonyok, és körülmények között se lehessek képpen kifejlődni; szabad akarok lenni most, és akkor is. A’ mondottak szerint csekély véleményem az volna, hogy az erdélyi ref. egyházi törvényhatóságokban mondatnék ki közönségesen: egyházi jegyzővé ezután sem esperesi, sem püspöki következéssel nem fog senki választatni, de a’ kik már egyszer így vannak választva, következni fognak. Ennyit minden esetre ki szeretnék mondatni,— ezt kívánja a’ törvény, ezt az igazság, illendőség és következetesség. ’S minekutánna ez egyik megyénkint — confraternitási gyűlésekben—ki lenne mondva, a’ közelebbi gén, synodusra menendő követeknek e’ tárgyban útasitásul szolgálna. Reméljem ezen kimondás után sok felzaklatott kedélyek lecsendesednének. De miként lehetne ezt megtenni, mikor nálunk még nem igen van szokásban a’ gén, synodusra menendő követeket utasítással ellátni? Kísértsük meg ez vitát, hát ha sikerül; az ellenkező esetben, valóban nem tudom, mi, és hogy segit bajunkon; mert hogy ezt, maga a’ gén. synodus mondja ki, várni nem igen lehet, ’s megvallom nem is örömmel fogadnám, hogy egyházi törvényhatóságaink kirekesztésivel tegye ezt. — Ime a' tisztelt jegyzői karnak e’ tekintetben, ön személyére nézve, csak egy hajszálnyi jogáról sem kell lemondani, csak azt nem kell követelni, hogy következői is successióval választassanak. Promissum cadit in debitum, ami jelenlegi akármely korbeli jegyzőknek, az eddigi huzamos gyakorlat szerinti választással megigértetett, azt joggal követelhetik; ’s azt hiszem, hogy az egyházi törvényhatóságok, nem is fognak sem oly igazságtalanok , sem oly szerénytelenek lenni, hogy ígéretüket (ha talán ezt némelyek nem önként tették volna is) megszegjék. Imé! a’ tisztelt jegyzői kar részéről nem kell semmi áldozat — nem kell semmi resignatio, s még is mind a’ törvénynek , mind a’ sokaktól annyira pártolt gyakorlatnak elég lesz téve. Isten áldjon meg mindnyájunkat a’ békesség, szeretet és egyetértés lelkével. — Veres György Leméri ref. pap. *) Nem titkolhatjuk el sajnos bámulásunkat azon, hogy a tűz által múlt júliusban borzasztó romlást szenvedett magyar-igeniek felsegéllésére kis hazánkban eddig élő oly kevés részvét nyilvánítását tapasztaltuk, annál örömestebb teszszük ezért közönségessé a fennebbi nemes és jótékony tettet. Szerk.