Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-01-02 / 1. szám

merészt,sőt szemeivel keresdetét, ’s ez azért hirtelen a’ sokaságba lehúzta magát, nehogy a’ nagy úr valahogy ráismerni találjon, szóval, volt idő kis hazánkban, midőn az elöljáróknak tekintete, a’ hivatalnak nimbosa, az alattvalóknak a felsőbbektől függése vala. — Mind ezek ma másképpen állanak, a’ koczka merőben ellenkezőre fordult, ama régi jó idők elmúltak. Ma tisztletet adni a’ magasan és főpólczon állónak, szolgai lélek jellem; lehúzni a’ nimbust a’felansó°r~\ ' igúnyolni, számba nem venni, megvetni az elöljárókat, daczolni és szembe szállani a’ kormánynyal, az engedelmességet által megtagadni, a szabad érzésű előítéletet togultságot nem ismerő lélek tulajdona; ’s kiben még egy jócska adag gorombasággal is párosok az emlitett erények, az a’ lelkes, ag erőteljes és koszorús hazafi czimétiának kivívta. Ma, megyei gyűléseken olyaneket hintegetni, melyek az értelmesség nem magas polczán álló köznemességet s,erlik, és békételenné teszik, erény és érdem. A főtisztek az elnöki székben ülnek ugyan, de tekintet, akarat és minden hatás nélkül, az úgy nevezett közhelyesebben közvéleményt ábrázoló nagy hazafiak tetszését és végzését enunciálni, tehát szinte mint eszközök, pictus masculusok, az ingadozó állású, néha ellenséges jellemű tisztség gyámolitására semmit sem számíthatva. — Szóval, már ma oly időszak következett be , midőn az elöljáróknak semmi tekintete, a’ hivatal nimbusa homályba borult vagy sárral bémázolva van, ’s a’ felsőbbek függenek az alatvalóktól. A’ fennebb előadott és sok részben szolgai, némán hallgató tespedő időt dicsérni nem akarjuk, annak elmúltát nem sajnáljuk , az emberi méltósággal a’ porban csúszás öszve nem fér : megismerjük azt is , hogy a’ közügyek iránti élénkebb részvét és buzgóság felserkenésének méltán örvendhetni, midőn a’ nemzet százados előítéletek bilincseit lerázni törekedik, a’ magános haszon és tekintet a’közérdeknél hátrább kezd állni, ’s a’ polgári társaság állapotának a’ világosodottabb és mivel több század kivonataihoz alkalmazott javítása, jog és törvényen alapuló állapot sürgetése napirenden van; mind oly jelenetek, amikkel korunk méltán büszke lehet; de oly kevéssé tudunk megbarátkozni annak a’ rendbomlást, féketlenséget, zabolátlanságot minden lépten mutató és a’ szabadság szent nevével palástoló kihágásaival is, midőn elértük azon állapotot, melyről a’ mese sró mondá : ..procax libertas civitatem miscuit.“ — Egyik oly túlzás mint a’ másik, — ’s valóban nekünk jutott azon dicsőség, hogy a’ feredő vízzel a’ gyermeket is kiöntöttük. — Mindenek felett igen veszélyesnek és kártékonynak hiszszük a’ kormánynyal szembeszállás, parancsolatjainak nem engedelmeskedés mind inkább terjedő eszméjét, ’s ha meggondoljuk, milyen szedd, engedékeny, sőt valóban hoszszutüvő a’ mi kormányunk, az emlitett daczolásban a’ kissé számitni tudó közönséges okosságot is fére téve látjuk. — De ha már azt mondják a’ nagy (az az: magukat nagyoknak képzelő) hazafiak, hogy nem köteles egy törvényhatóság is, nem törvényből kifolyó parancsolatnak engedelmeskedni ; er’re kettőt lehet megjegyezni, egyfelől, aligha van egy törvényhatóságnak joga , magát a’ kormány felibe emelve annak birájává tenni; de másfelől, ha hirdetjük szóval és tetei a’ kormány iránti engedetlenséget, hába — a’ rész példa erősen ragadó szokot lenni — a’ föld népe ez okoskodást felöl erni találja? — ha a’ jobbágyok —kiknek során valahára már javitni, ’s a’ kor luvánatánk e részben eleget tenni, sok koreszmével kapolásnál valódibb érdem lenne—azt találjál mondani földesuraiknak:,,nekünk nem tetszik többé nektek szolgálni, mert mi is az Iste szabad teremtései vagyunk, a’ természettől éppen annyi joggal felruházva“—ha a’ hallott leczkét megtanulva engedelmes tanítványok lesznek, mi lesz akkor?! A’ feleletet erre, ’s kitalálni, mi következést lehetne innen hozni — érdemes és jogulatlan olvasóinkra bizzuk. (Vége következik.) Erdélyi EBaeagyei közlések-E 1ö t e g e s e n Maros-széknek mult év decembere 1 1. 12 és 13-d. Háromszéknek dec. 12-d. és 20-d. végre Fogaras vidékének dec. 21. 22. és 25-d. napjain tartott közgyűléséről a’ tudósítást a’ mult év utolsó napján vévén, terjedelmesen azokat e’ számban nem közölhetjük. — Előre megjegyezzük , hogy' ns Maros-szék a’ kir. kormányszék megújított rendeletére is, a’katonaság örházai számára fát és gyergyát nem ád, valamint a Maros-Vásárhelyit szállásoló katonaságnak a’ szék részéről adott ölfákat a’ raktárból a’ fogyasztás helyére el nem hordatja. Az országos rendszeres bizottmányról készült törvényczikk kihirdettetett. Derékszéki és alszéki bírák választattak.------Háromszék közgyűlésén, a’ szék által választott és ő Felségétől megerősített három alkirálybirák Sepsiben Gál József, Kézéiben Lázár Dávid, Orbaiban Horváth Károly urak feleskettetven hivataljokba hazafi érzést tanusitó beszéddel beköszöntenek. Az országos rendszeres bizottmányról hozott törvény czikk a’ tudva lévő záradékkal kihirdettetett, t. i. hogy ennek országgyülés alatt kellett volna történni. A’ kir. kormányszék rendelete a’ tisztujitás kérdésében az országgyűlési tárgyakra kinevezett biztosságnak adatott át. és Hunyad megye felszólitására ő Felségéhez felírás határoztatott az Orosz birodalomban nyomott katholikusok ügyében. — •— Fogaras vidékén, a’ kit kormányszéknek a’ tisztujitás tárgyában küldött rendelete tudásul vétetett. Ürességben lévén a’ vidék rendes orvosa helye, a’ választás felett a’ teremben tanácskozó értelmesebb nemesség meg nem egyrezhető, azért a’ teremen kivűl lévő írástudatlan sokkal számosabb oláh nemesek véleményét megkérdezték, kik igen értelmesen úgy nyilatkoztak , hogy bizassék ez úttal a’ rendes orvos kinevezése a'kir. kormányszékre azon kéréssel , hogy a’ magokat jelentettek közzül a’ legalkalmasbat méltóztassék kinevezni, mi határozattá lett. Mind ezekről következőleg bővebben.— — Szászváros decemb. 22-k. 1843. A’ kérlelhetetlen halál egymásra rombolja szét a’ boldog házi élet rövid földi örömeit. — Alig tettük f. decemb. Q-k le a’ halál hoszszu ’s csendes nyugalmára a’ szilárd lelkű ’s pontos tanácsos soborsini Forrai István urnak déréit férjet csak két évig boldogító szolid nőjét Pécsy Li-át, az igazság szeretetéröl ismeretes abrudbányai ősz hivatalnok, id. t. Pécsy Ferencz ur leányát, ki egy év lefolyása alatt két szende leányt és egy jó nőt vesztek el , — már is szomorú morajjal zúgatják a’ harangok a ritka jó gazda, férj, számos szép reményű gyermekek szerető atyja, pontos tisztviselő, az úri körök tanusadója ’s ns Hunyad vármegye kir. pénztárnoka, nagy-harcsai mélt. Barcsai Ádám urnak rövid, de súlyos betegeskedése után mai napon u. m. decemb. 22-k elhunytát. —Nyugalom ’s béke a’ korán elhunytaknak, valamint a’ jövő jobb élet szép hajnala felderűlésével mennyei öröm kóstolása az öveik körében ! — Br. N. L. Országgyűlési közlés- CXLX-d Kerületi ülés, dec. 14 h. Tárgy: a’ kerületi napló és orsz. választmány iránti második főrendi izenet, ’s a’ megyei kihágások dolgában készült orsz. választmányi munkáit. — Legelőbb is a’ kér. napló nyomtatását ellenző főrendi izenet olvastatván fel, erre nézve több szónokok adák ele nézeteiket, ’s igyekeztek a’ főrendi izenetet megczáfolni. Elmondást, miszerint a két napló kinyomtatása a’ sajtóviszonynyal öszveköttetésben nincs; mert azáltal nem magános iró elme műveinek közrebocsátása, hanem országgyűlési tanácskozó testület előadásainak a’ törvényhatóságokkal mint a’ törvényhozásba befolyó testületekkel való közlése czéloztatik. Ezen napló t. i. arra való, hogy a’ megtörténteknek ’s követi előterjesztéseknek egész folyama hűségesen adassék, hogy tudhassák a’ küldök is azoknak eljárásaikat, kiket a’ haza érdekében a’ köz jó ’s nemzet boldogságára nyilatkozás végei bizodalmukkal megajándékoztak, ’s útasitásaikat azok kijelentéseihez, és a’ kér ülésekben mint elöleges országgyűlési tanácskozásokban történtekhez képpest alkalmaztathassák, a’ melyeknek tudása annyival is inkább szükséges, mivel a’ tárgyal; a’ kerületi ülésekben vitattatván meg először, az ottani megállapodások az országos ülésekben többire csak „maradjon“ által fogadtatnak - el. Ezen napló nyomtatása által a’ kér ülések, az országos ülések tekintélyét, mig annak végzései kötelező erejűek, nem fogják csökkenteni, de a’ kerületi ülések folyama rövidebbé tétetnék, saki jobban megfontolná a’ tárgyra mikénti szólását. — Miután továbbá a’ főrendi napló nyomatik, ’s az ottani tanácskozásul; rendét, hol oly csipős, oly' ingerlő tartalmú nyilatkozatot történtek, hogy a’ kér. ülésekben akármely előterjesztéssel mérkőzhetnének, a’ közönség olvassa , miért ne olvashatná a’ kerületi ülések naplóját is. Továbbá a’ hírlapokban megjelenő országyülési tudósításokra nézve, minden hírlapnak meg van a' maga irány színezete olvasóihoz való alkalmaztatásra nézve, melynek ellensúlya a' fennálló viszonyok köztt a’ kerületi naplóban találtatnék fel, mert annak olvasása által sok hibás nézet világosodna fel. Mihez képpest egyik vélemény azt a’ fölK nélkül is 1 desi 11 éni akará, más, az orsz.ülésbe vitetni,s ott nyomatni; a’ többség azonban viszont felszólitani kívánta a’ föRRet, hogy a’ RR kivánatához járuljanak, a’mi határozattá is lett. — A’ másik izenet pedig t. i. az országos választmányok kinevezése iránti, a’ kér. RR által észrevétel mellőzésével tudásul vétetett. — Ezután a’ megyei kihágások ügyvédein munkálatra kerülvén a’sor,’s ennek rendén a’ becsületbeli hivataloskodókat érdeklő szakasz, mely felett történt huzamos és különbféle nézeteket fejtegető vitáig után szavazati nagy többséggel, a' tiszteletbeli hivataloskodhatás meghatároztatok, ’s végeztetett, hogy az ily tiszteletbeli hivatalnokokat bizonyos számmal a’ megye közönsége válaszsza, megálla pitván előre három évről három évre, hogy hány tisztel, hivatalnokra van szüksége, s az azok közti időközben történendő üresség, a' a rendes hivataloknál! mód szerint, ideiglenes választás által töltessel;-bé. CXX . kerületi ülés, dec. 15-k. Tárgy: a’ megyei kicsapongások felöli munkálat vizsgálatának folytatása. Egy megyei követ a' mérnököket és orvosokat is választás alá rendeltetni inditványozá, de indítványa viszt hangra nem talált. Olvastatott tovább a’ munkálat azon része, mely azt javallja, hogy a’ főispánoknak táblabirákat kinevezhetési joga tovább is fennmaradjon; de a’ tisztujitás előtt a’ conferentia által kitüzendöket is tartozik kinevezni, még pedig mind két esetben polgári állapotra való tekintet nélkül, kit-kit csupán érdemeiért. E’ felett hoszszas vitatkozás keletkezett, némelyek a’ szerkezetet kihagyatni, mások módosíttatni kívánói, ’s azt akarák, hogy ezen kinevezési jog ne a’ főispánoknál, hanem a’ megyéknél legyen. Némelyek a’ főispánoknak annyi jogot még is hajlandók voltak adni , hogy tiszteletbeli táblabirákat nevezhessenek; de mások a’ tiszteletű táblabiróságnak ellene szóltak. Voltak, kik a’ táblabiróságot csak nemesekre kivánták ruházni.