Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-01-26 / 8. szám
si jogaidat a’ püspökség jogai kárára ne gyakorolhassák. Erre határozatul kimondatott BSj miként a Rendek azon óvásnak csak annyi erőt tulajdonúnak , mennyit annak a törvény ad. 13 f'elvetetik L'clicte Bojosnak, mint noja Xeyh Juliimna törvényes felhatalmazottjának Xeyh János „Krisztus a’ földön“ ’s több jeles munkák szerzője ellen vesztegetés iránt indított keresete.Bár Felvétetik Zeyk János felperesnek, fia Zék László alperes ellen viszont vesztegetés és kihirdetés végett indított keresete ’s mind két kereset kéziratra kiadatott. Itt tehát atya és fiú egymást kölcsönbe vesztegetőknek hirdettetik, kissé meglepő jelenet. — 15-öt A’ szolgabirák nevei felolvastattak ; de új csak egy lett Miksa Miklós, lemondott szolgabiró Nagy József helyébe. Soha szolgabirák kevesebb remegést kitüntetően nem viselték magokat mint ezek,— bizonyosan valamely titkos tanácsban előre el valn végezve megmaradásuk ! — lóor Főispán e miga 0’ 2-d aljegyzői rendes és segéd adóiról, úgy szintén a’ két raktár biztosi állomásokra a’ kitűzést megteszi, melyen is a’ Rendek megnyugodván, a’szózatok beszedésére biztosság neveztetett.—17-er Eddig az ügyek szokott unalmas egyformasággal folytak, ’s már ideje volt valami rendkívülinek is előállani.A’ minthogy hála az Egeknek állott is elő. Sárpataki Zsigmond t. í. ki annak, hogy alkotmányosság mellett, az emberiség ügye is kebelén fekszik — már több versen adta méltánylandó tanujeleit, ki a’ n. enyedi főiskola algondnokságáról nem azért manettje, mivel a’ közönségnek áldozni nem szeret, hanem azon a’ református status életerőbe vágó figyelmet igénylő okból, mely a’ „Mult és Jelen“ tavalyi 80 számában olvasható, ’s mely bajnak kifürkészését, ’s azoni segítést abban hagyni tán nem kellene-------feihozá azon sok huzavonákat, miket az adóirók a’ különben is sok nyomás alatt nyögö köznépen elkövetnek; feihozá, miként nem mástól, hanem megye tiszttől értette, hogy az adó felírás Alsófejérben a’ köznépnek 5000 ezüst forintjában áll évenként; felhozta miként 1816-ig egy phyleráért csak négy garas volt fizetése az adoizónak, 1817-en elkezdve 30 pengő hr. naponta; később ezt is hordozhatlan tereknek látván a’ Rendelt a’ szegény köznépen, meghatározták , hogy a’ derékszék bírái rectificaljanak ingyen, de itt viszont azon nehézség adván elő magát, hogy a’ három havanként változni szokott derékszélbirái közzül egyre is felelőséget ruházni nehezen lehetett, ismét adókokra bivatott a’ közelebbi napidij mellett, melyet talán egy 1834-beli kormányrendelet is megerősített. — De ölt magokat ehez nem tartva, apránként több több napi dijt vettek, míg, Isten kegyelméből jelenleg a’ nagy faluk 30, a’ kissebbek 20 pengősforintot fizetnek az adóirás munkájáért, a’ mi néha három óra alatt elvégződitt. — Hát azon kivül mennyi zsák zab repül láb és szárny nélkül haza, ’s más zsíros vagy bojtos járulékok , ’s mekkora processioval mennek egy faluból másba — két adóbó két két négy lovas szekérrel, de minthogy sárban bajos lovakat rontani, négy négy ökör kell hogy rendeltessék, a’ lovait vezetéken menvén. S ezekből folyólag jelenleg indítványozta , meghatároztatni az adóirók napi- és munkabérét, mely tárgy egy az indítványozó elnöklete alatt működendő biztosságnak oly utasítással adatottat, hogy a’ jövő közgyűlésre véleményt adjon. — Remélhető hogy e’ megbízatásnak kívánt sikere lesz , ’s ha lesz, ennek nyomán a rend végórája más zseb és erszény töltéseknek is, mikre nézve igazán haladás időszakában élünk ; mert mikor a’ hálótársak közzűl egyet költhet, a többi *s rendre felébred. Ezt bizonyítja a historia nagyban; a’ júliusi forradalom felhőké a’ lengyelt *) és belgát. — 18-ar Első főbíró Szalántzi Sámuel atyánkfia, mult gyűlési határozat következtében a megje hív képét, azaz a’ közelebbi gyűlés határozatainak mikénti teljesültöket előadván — úgy látszik miként azok közzül némelyek csak megindultak telyeselésbe menni, mások pedig éppen teljesítetlenek , de ezen teljesitetlenségnek bevehető okául az érdeklett főbíró úr azt adván, miszerint a’ bizottmányok tagjai nem akarnak elegendő számmal egybegyülni, meghatároztatott, hogy fia a’ bizottmány tagjainak felénél egygyel legalább több jelen van, akkor az munkálodásához hozzá fogjon. — (Vége köveik.) (Udvarhetyszéki újságok. — (Végzet) L Néhány évvel ezelőtt, mint gomba a földből, úgy termett székünkben egy Kemény Fás név alatt lappangó egyén, ki lépcsőnként az anyaváros szomszédságába jutott fel, ha mint haszonbérlő ’s úr kezd ismeretes lenni, és méltán; mert urak védencbe jön ’s uracsok szegődték ötét párthivökké, a’ kikkel nem megvetendő kereskedést űzött, mi határozatlan czikkekböl állott; voltak több nemű bolti kelmék jutányos áron, a’ szomszéd honból titkon sajátitott lovak, ’s néha kövér sertések is. E’ változatos áruezikkek figyelmet kezdettek ébreszteni, titákos kémletek tétetnek utána ,részéről hihetőleg meg titkosabbak ezek ellenére. Be is fogatására rendelés létetik, de nem jön elő , se, ki e’ merényletet megtegye; mert mint minden pillanatra készen álló hadvezért,ismerősei fegyveresen iták le, ’s ki az, ki életét nem szereti ? pedig csak első kell vala, úgy lettek volna utolsók. A’ megtett készületek azonban alkalomra vártak, ha tetten lehetne érni; de valamint a’ bolyhos farkas prédájáért tanyájától meszsze távozik, úgy ő is Medgyesen, Szászsebesen és egyebütt tett próbákat. Szászsebesben ugyan nem sikerült, mert észre vétetvén,szaladásban keresett menekülést, zálogban pedig egy pár lovát és széftérét hagyta. Ez eseményről tisztségünk értesítve vala, mert az ott feledett portékák között egy oklevél is volt Kemény Fal úr nevére, mely mult évi martius elejéről, az Írtnak Oláhországba menetelve, akkori főjegyzőnk aláírása alatt költ. Tisztségünk nem késett rögtön viszszairni, ’s jellemeit a’ kalandornak elősorolva, felszólítá a’ szászsebesi tanácsot, hogy ha mint kezes jelenne is meg valaki, azt azonnal kísértetné hozzánk, mintha bizony valaki ennyi vesztésért koczkáztatná szabadságát azon szabadságát, melyben a’ kárpótlási remény egyedül van.— Végre több körülményes adatokból bizonyosodva, az orgazda elfogására egy nap kitüzetik, ’s mult septemberben dárdákkal, fustolyokkal felfegyverkezett népek veszik körül a’ tanyát, a’ borzkirályt elcsípni, ’s életveszélylyel gyűjtött javait bírói zár alá tenni. Az első pánrettegéssel, (terror panicus) az utolsó reménynyel törté a’ kebleket, ’s mind kettő meghiúsult; mert Fái gazda elfogatási napján Kolozsvár környékén kószált, jovaiból mindazáltal egynéhány fegyver (melyek közzül egyet a’ Medgyesen meglátogatott vasárus magáénak ismert, egynéhány darab marha, melyeket U. M. úr, mert Kemény Pált adósának állitá, kárpótlásul magának megtartott, és 102 darab juh kerülő birói zár alá, ’s mivel a’ tulajdonos e’ bántalomért jogát követelni soha meg nem jelent, a’ juhok elkoboztatván, árrolt ma is a’ levéltárban van. Az igy vaczkából kiűzött rabló hogy nálunk keres menedéket, természetes. Azon falfurási műtételek is, melyek azóta három kereskedő boltjain történtek, hihetőleg hírével és tudtával történtek; de mivel csak kétszer, ’s nem elég kárpótlással sikerült a’ merény, kir. pénztárunkat vette figyelmébe, mely tervét ’s az arra kitűzött napot is egy régi meghittye, ’s mint hiszszük avatottja, kinek bortól érzékenyült szíve, mi különben, ha koponyája józan , jégbércz módjára fagyva lesz, most egyszer szánakodásra hajlott, felfedezd egyik pénztárnokunknak, ’s a’ jámbor híresen találta magát, mikor mámorából kiocsúlni kezdett, hol leend alkalma a’ múltak hoszszu sorát fontolgatni, ha mint nálunk szokás, kezességen némely urak ki nem vennék. —■ Ennyi ’s ily fontos okok mellett is azonban nehogy a’ t. ez. olvasó Székely-Udvarhely városában szoros vigyázatot, ’s éber örállást képzeljen, ezt az ottani főbíró még nem látja szükségesnek, ki a’ napirenden lévő lármát és ordításokat érji zenéknek, a’ vérengetést és gyikolást pajkosságnak fogja képzelni, és a’bolttéi veréseket ? — ezt már nem tudjuk, a’ mesebeli oroszlán vadászatnak tán csak nem képzelhetjük; de látjuk azt, hogy fökirálybiránk rendelkezései a’ pusztában hangzanak el, ’s a’ fels. kir. kormányszék parancsának sincs következése; mert egy felállítandó rendőrségi terv hat hónap óta nyugszik az amplissimus kezében, mire észrevételeit megtenni kellene, ha a’ teli tanácsos uralmak kedvök lenne, és a’ késedelemnek, ’s dolgot huzni vonni akarásnak (nem mondjuk huzavonának; absit blasphemia) hiv barátjai nem lennének; mert municipiumaikkal akarják azon tervet öszveillesztgetni. Sajátságos municipium lehet az, melylyel a’ fennebbi események, mint tapasztaljuk a’ jó rendnél inkább megegyeznek. Némelyek a’ késedelemben titkos okot gyanúnak rejteni, azt mondják, hogy a’ rendőrség felállításával a’ tek. tanácsnak egy jövedelemforrása dugulna-be; de mi ezt nem tudjuk, ’s éppen azért nem is mondjuk. — Negyednapos szánatunk második fertályában X--falván jövök keresztül estvéli hét óra tájban, és ott egy nem mindennapi jelét vala szerencsém látni az úrtisztelésnek. Bizonyos urnák ablakában nagyszerű díszfestvényt pillantok meg, mely mivel homályosan kivilágitva, vagy lehetett szárazon is, de a’ hold sugarai a’kopár érdem fényét legyőzték, csak azon úr neve kezdőbetűjét láthatom a’ festvény circulusában egy singnyi magasságra bevésve; ’s mivel észrevétlenül a’ bámészkodó nép közzé, mely két czigánypurdéból állott, nem vegyülhetek, meghatározni nem merem, hogy mint genius valósággal ott lebeg-e, vagy csak képzetem idézte oda Vulkánt? — Ez innepely azonban a’ maga rendén történt; mert magunk iránti kötelességünk a’legerősebb , ’s ha más nem érdemesit bennünket tiszteletre, nem vagyunk kötelesek azért azt megvonni magunktól. — Erdély! lakkiépi szemle. —Az „Erdélyi Híradó“ 2-d számában a* „Kolozsvári naplóba“ belé van szőve a’ körtáncz marasztalása , és a’ magyar ifjak felszólittatnak „azt szív és vérbe oltani; vela a’ nemzetiségre nézve, miért élni és halni kell, bizonyára igy sokat fognak tenni.“— Szép dolog a’ lángoló Patriotismus,— mely még a’ tánezteremben is azzal ábrándozik. Azon lelkes hazafi engedelmével, a’ börtönet becsét és érdemét le nem vonva, a’nemzetiség gyarapítására azírt tánez tanulásánál tán valódibb tanulni valónk és teendőnk is lenne: ha csak a’ tánezban haladunk, ’s ezt fő nemzeti ügynek veszszük, úgy félő egyébben maradunk. A’ nálunk, minden haladásunk daczára az utolsó időkben eláradott sok társasági, politikai , tudományos, ’s ki tudja még hány és milyen nemű léhaságok, vizenyőségek és változó ingadozó divatok számát ne szaporítsuk a’ tánczbéli könnyűséggel is; nemzetünk eredetileg ép és szilárd jellemét ilyen dicsőségen kapás ajánlásával még inkább ne *ll, c’ mombi-/.atásnak eredménye olyan leend , mint a’ júliusi revolutzio által fellöltött lengyel z.cndii- Icsnel; : ugy jaj, és háromszorosan jaj a’ szegény alsófejéri adózóknak!!! Szerk. 30