Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-19 / 75. szám
egy fel világosodon gondolkozásts a/ idővel elöhaladás becsinek értését tanúsító beszédet, melyben a’ nemességet és polgárságot hajdan magas közfal gyanánt elválasztó viszonyok és előítéletek érdekelve s abból kifolyólag a’ városok fontos elrendeltetése és hivatása kifejtve volt. Kelek el két beszédre aljegyzőt. Jónás Jánier úr, ’s szónoklatában a’ szív nemes érzéseit tolmácssá, mint az uj tanácsba körül fáradozók érdemeit méltánylással emlité. Mindenik beszédet—miket közölni fogunk — a közönség megelégedését mutató éljenezés követé. Végződvén e' beszédek a’ Jokiró úr indítványozta, hogy mivel az innepély napján itthon nem lévő kir. kormányzó ő exczjánál, a’ két testület, mint óhajtotta volna, tisztelő háláját bé nem mutathatta, ki kegyes közbenjárásával az építés megkezdését lényegesen ehlmozditá — ezért a’ tanács egész testületül, a’ vak esk. közönségnek egy biztosságával , exczjához, mihelyt haza jövend, menjenek fel az emlitett kötelességet teljesünk, mely inditvány azon módosítással határozattá lett, hogy a közönségnek egész testülete a' küldöttséghez csatolja magát. — Így az innepélynek vége lett, 's a’ számosan egybesereglett közönség látható vidám érzéssel eloszlott. Délben a' lek. főbíró úrnál nagy ebéd vala, melyre a’ tanácsos urak, az innepet megszentelő mélt. plebanus úr, az építtető pallér ’s még más érdemes polgárok valának hivatalosok. Annak folytában ő Felségéért, kir. kormányzó, udv. cancellariai másodelnök, püspök 's a't. ő exczsokért vidám poharak trittettek. Estve az új tanácsház kapuja küztt az annak építése körüláradozó kisebb mesteremberek, napszámosok 's a't megvemségeltettek. Egy oda kihúzott, de csak hamar kiürült bordó bor a' vidámságot emelte, minek e kis népinnepen kitörő , zajos ürömriadások bizonyságai valának.— Adja Isten, legyen városunk díszes uj tanácsháza mindég az igazságnak, egyetértésnek, valamint a’ fejedelem iránti hivség és hazaszeretet elválaszthatatlan erényeinek ’s azokból folyó kötcsességteljesitésnek szent templomailagyenyedi híveit. Ma sept. 10-n szerencséltető magas jelenlétével városunkat erdélyi udv. cancellariai másodelnök be. Józsika Sámuel úr ő exoja, miután a megyei tiszti kar által a’ két fűzfa mellett elölegesen idvezeltetett. Béérkezvén városunkba déli 12 órakor, a’ tanácsház előtt, a'városi egybegyült tanácsosok jelenlétében főhadnagy Czinege István, a’ város, főtisztelendő püspök Antal János úr által pedig a’ papság és az evang. ref. kollégyom tanárai részéről tisztelő idvezléssel fogadtatott ő excellentiája. Melyekre ő excra ha jól kivehettem, kegyes volt igy nyilatkozni: „Irántam kitüntetett szívességét a nemes városnak hasonlóval viszonozom, és szerencsémnek tartva hogy óhajtóit társaságukban részt vehettem—• biztosíthatom afelől, hogy innen el is távozva , becses emlékezetüket mindenül magammal fogom vinni.“ Ezután fuvarváltozásig — nyájas leereszkedéssel beszélgetett az ő exeját környező tekintélyesebb férfiakkal,s egy fertály óra múlva elindult Károly- Fejérvár felé, holott püspöke excrja által ebédre váratott. — Ily hazafi bizodalmát tanúsító nyájas leereszkedés után—jogunk van a' legszebb reményeket csatolni e' magas helyzetű státusférfi méltán köztiszteletet érdemlő személyéhez, és erős meggyőződés származik bennünk aziránt, hogy szeretett hazánk java és boldogsága előmozdítása iránt kegyes leend felséges Urunk előtt sikeresen köszbenjáróskodni, ’s magának azzal az időtől el nem rontható emléket emelni. Sz ivb u Vá i Pétiő tmlésitas. Itt következik „Múlt és Jelen“ 71-dik számában kijött alsófejérmegyei közgyűlést illető tudósítás kiegészítése. — Az első illésből érdekes még az, miként tört A’ tels. kir. kormányszék azon leiratára , mely szerint a’ törvényhatóságoktól, néhai gróf Bánffy György és Teleky Sámuel emlékük örökítésére felállítandó emlékoszlopra küldött pénzbeli öszveget abból az érintett, emlékjegy ki nem telhetvén — az országos Karolina kórháziján a’ tisztelt grófok nevét viselő két alapítványra szándékszik fordítani, viszszahzalolt, hogy mivel a’nemes megye önkedtében is szándékszik saját erején kórházat állítni, 's a tisztelt státus férfiak emlékét a' megyében is kívánja örökíteni; méltóztassék a’ fels. kir. kormányszék, a’ megyétől e' végre felküldött Zsid pengő florini és 22 krajezár a’ végett» kiadatása iránt rendelkezni, hogy az a’ tisztelt grófok nevét viselőleg a' megyei ispotály tőkéjéhez csatoltassék. ( 2-or) A’ fels. kir. kormányszék azon rendelete, melynél fogva felső-bükki Horváth Ferencz ő méltósága nyugalmazásával, közügyek igazgatójává, a’ jeles törvénybeli jártasság mellett, szép lelki tulajdonokkal biró eddigi itélőmester Donáth Sándor úr ő méltósága iratik ő Felsége által kinevezettnek,— tudásul vétetett. — 3-or) A' közelebbi gyűlésen, a' magyar testőrseregbe felvétetni felajánlott kincstári gyakornok Szalánczi Lőrincz, hogy magát megméresse, a' féls. kir. kormányszék által a’ hazabeli főhadivezér ő nagyméltóságához útas ittatott. A’ kérelmesnek tűdtől adatott. •— 4-er) Báró Kemény János korengedelemmel a’ féls. kir. kormányszék által a’ gyámság alól felszabadittatott, ’s más nap többekkel ülnökké feleskettetett. — — A második ülés be ezek : 1 -er) Főispán ő maga tudatja a’ Rilkét, miként, a’megyei kórház alaptőkéje áll jelenleg 3821 ezüst rforintból és 8 2/7 krajczárból. Ebből a’ házvásárlásra ment 2179 rforint és 8 2/7 kr. tőkének marad 1600 ’s ennek egy évi kamatja 96 rforint ezüstben. Valóban, hogy az emberszeretetet tanúsító nagy hévvel ezelőtt három évvel indítványozott, de azóta csaknem halálképű szendergésbe merült ispotály ügye ismét felébredt, örvendetes megcsalatás a’ becsületesen érző kebelnek, melyre is az adományosok normális körleveleik beadására felszólittattak. ( 2-ér) Jablonczai Elek indítványba hozta, megkérni a’ fels. kir. kormányszéket az országos bizottmányok már készen lévő munkáinak, főleg az úrbéri tárgyazónak leküldése iránt, nehogy a' véletlenül kihirdetendő országgyűlés, készületlen találjon, mely is, meg lévén győződve a’ Ala’ fels. kir. kormányszék azt illető gondoskodása iránt, mint szükség feletti határozattá nem vált.— 3-or) A' közelebbi gyűlésen a’ katonai élésnek ezentúl készpénzzel kifizetése el lévén határozva, ezen határozat életbeléptetésére nézve végeztetett, miként az azt illető szabályok, ha a' fels. kir. kormányszék által megerősítést nyerendnek, a’ tisztség által rögtön teljesedésbe vétessenek; az ellenkező esetre pedig bizottmány neveztetett ki a’ teendő változások szerint, szem előtt tartva csakugyan a’ megyei határozatot, intézkedni a’ katonaélelmezés kiszolgáltatására nézve. ( 4-er) Valamint tavalyi 113 szám alatt, úgy most is alázatosan megkéretelt a’ fels. kir. kormányszék , miként a' kölcsönös tűzkármentő intézet szabályai megerősítése kieszközlésében legyen ő Felségénél munkás és közbenjáró. ’S mekkora örvendetes hir lenne, és mondhatni vigasztalás angyala egy oly megyében, hol több égés rémiti a lakosokat, mint más három megyét. Kiirta a jegyzőkönyvből. Szivbuvár. Vdíbícin és meg, valami.*) Az Erdélyi Híradó idei 67-k száma felütve asztalomon, melyben egy hoszszas czikk nyugszik, vagy is hányódik előttem Szászrégen rovat alatt, ’s már czime sokat gyárt itt az előre; mert úgymond : vallásos ás széllé indőlgyek. Valóban, ha nem nézem az alá írást ’s látom a’ Lombosy nevet az elöttem kedvest, kísértetbe jöttem és azt hittem volna, hogy valamely szellem világi vendégből hullott lelkes vitéze érkezik oly épületesen, mely igazán böjti prédikátziónak is megjárna. Omlik, ömlik a sajátságos epe mindenfelé, de mégis úgy látszik, hogy csekély magamra siet annak egész árja Lódulni, farka vágását a kigyó nehezen feledvén, és éppen azért kénytelen vagyok személyem ellen irányzott csapásokat lehetően kilógni , előre figyelmeztetve önt édes E. úr, hogy ha közben közben néha én is viszsza találok legyinteni , szokás szerint nehogy valami guttaütés találja kegyedet, 's amúgy czifrán emlegesse aztán a' szerkesztőséget, mert lám most is ki nyit sorompót? Hogy pedig hatalmamon kívül álló körülményeknél fogva becses ellenségemet—noha örömest tenném — éppen megtámadása helyére nem kísérhetem, arról megenged minden, ki az egyéb dolgok állását ismeri.S most a’ dologra: Bámulok rajta, mennyiben jártas L. a' szászrégeni ev. ref. egyház statisticájában , hogy még apróságokra is kiterjed fürkésző ismerete ; azonban én is tudok 's kell, hogy tudjak valamit. Jöjjön hát kegyed ’s öszszevetve tudásunkat, lássuk hogy itt ki. Igaz, hogy az idevaló római kath., görög kall., iskolákba 's még Magyarrégenbe is járnak tanulni református gyermekeink , de ezen szerfelett meg ne ütközzék édes buzgó L. úr* merleteitől fogva úgy volt, úgy kellett lenni,s úgy kellenek lenni ezután is, mig Isten és a jó emberek rajtunk is könyörülnek valaha. ’S járnak még más szomszéd iskolás helységekben, p. v. nagygörgényi és magyarbölkényi hitsorsosink gyermekei is az idevaló iskolákba, ’s ha kedvök tartja, segitgetnek is a’ papoknak ; de azért nem fordul ám ki mindjárt a’ világ sarkából. Mert hogy kötelezvényem ellenére, melyet ha tetszik, meggyőződni, elömutatok, szabad ég alatt, melegen és hidegen magam tanítsak, azt csak ön , és az önhöz hasonlók kívánhatják csuda jogosan. Lássa édes úr, a’ helyett, hogy utánjárás nélkül, dolgot ferdítve egy egy vastag hazugsággal gyönyörködtesse olvasóit, ’s foga fejérét egészen és oly szépen kimutassa, mondom—ezek helyett, minthogy különben is oly lelkesnek látszik, jobb lenne, ha tárczáját megnyitva, vagy 800 pengő forinttal járulna szegény ügyünkhöz, 's nem szóval hősködnék boszszus dühves személy ellen, hanem tettes ügy mellett. Akkor aztán megmondanám én önnek, hogy ki köteles leendő iskolánkat tartani ’s mi fizetés mellett, valamint a’ magam évi jövedelmével is , mint nagylelkű patronusunknak örömest szolgálnék ; addig pedig minden esetre dolgainkkal ismeretlen és rágalmazó legénynek állítom kegyedet, és hivatkozva tisztelt elöljáróinkra, kik előtt a dolog közelebbről is megfordult, nyilvánítom a kegyed és mások idves megnyugtatására, hogy még most maradnunk kell in statu quo; mert hogy az idézett követelés szerint, ha módja is volna benne, pap tanítson, abban előbb másnak, ki ismeretesb a' papi meghívásokkal, kellene beegyezni, nem pedig egy kontár képzelgőnek. A’ mi illeti továbbá a' nyomtatott vagy lefordított prédikátzió elolvasását: itt szükségtelennek tartom menteni magamat, hanem csak ismeretes praedicatumait robbantom szemére; de ha állna is, azt tartom hogy tenne annyit aránylag, mint egy meglehetős lóorvosi könyvecskét más útmutatása *) Igen óhajtandó lenne, ha érdemes levelezőink, a’ közelebbről többször előfordult azon esetet, midőn akár személyük, akár e’ lap az „Erdélyi Híradó” vagy annak levelezői által megtámadtatik, hallgatással mellőzzék, mert kivált az oly sovány legény, mint dominus Lombosy, nem csak tentára, de még megvetésre sem érdemes. Szerk.