Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-09-19 / 75. szám

egy fel világosodon gondolkozást­­s a/­ idővel elöh­aladás becsinek értését tanúsító beszé­det, melyben a’ nemességet és polgárságot hajdan magas közfal gyanánt elválasztó viszo­nyok és előítéletek érdekelve s abból kifo­lyólag a’ városok fontos elrendeltetése és hi­vatása kifejtve volt. Kelek el két beszédre aljegyző­t. J­ó­n­á­s J­á­n­i­e­r úr, ’s szónokla­tában a’ szív nemes érzéseit tolmácssá, mint az uj tanácsba­ körül fáradozók érdemeit mél­tánylással emlité. Mindenik beszédet—miket közölni fogunk — a­ közönség megelégedé­sét mutató éljenezés követé. Végződvén e' be­szédek a’ Jokiró úr indítványozta, hogy mi­vel az innepély napján itthon nem lévő kir. kormányzó ő exczjánál, a’ két testület, mint óhajtotta volna, tisztelő háláját bé nem mu­tathatta, ki kegyes közbenjárásával az építés megkezdését lényegesen ehlmozditá — ezért a’ tanács egész testületül, a’ vak esk. közön­ségnek egy biztosságával , exczjához, mi­helyt haza jövend, menjenek­ fel az emlitett kötelességet teljesünk, mely inditvány azon módosítással határozattá lett, hogy a­ közön­ségnek egész testülete a' küldöttséghez csa­tolja magát. — Így az innepélynek vége lett, 's a’ számosan egybesereglett közönség lát­ható vidám érzéssel eloszlott. Délben a' lek. főbíró úrnál nagy ebéd vala, melyre a’ ta­nácsos urak, az innepet megszentelő mélt. plebanus úr, az építtető pallér ’s még más érdemes polgárok valának hivatalosok. Annak folytában ő Felségéért, kir. kormányzó, udv. canc­ellariai másodelnök, püspök 's a't. ő ex­­czsokért vidám poharak trittettek. Estve az új tanácsház kapuja küztt az annak építése körül­­áradozó kisebb mesteremberek, napszá­mosok 's a't megvemségeltettek. Egy oda ki­húzott, de csak hamar kiürült bordó bor a' vidámságot emelte, minek e­ kis népinnepen kitörő , zajos ürömriadások bizonyságai valá­nak.— Adja Isten, legyen városunk díszes uj tanácsháza mindég az igazságnak, egyet­értésnek, valamint a’ fejedelem iránti hivség és hazaszeretet elválaszthatatlan erényeinek ’s azokból folyó kötcsességteljesitésnek szent temploma­­ilagyenyedi híveit. Ma sept. 10-n szerencséltető magas jelenlétével váro­sunkat erdélyi udv. cancellariai másodelnök be. J­ó­z­s­i­k­a Sámuel úr ő exoja, miután a­ megyei tiszti kar által a’ két fűzfa mellett elölegesen idvezeltetett. Béérkezvén városunk­ba déli 12 órakor, a’ tanácsház előtt, a'vá­rosi egybegyült tanácsosok jelenlétében fő­hadnagy Czinege István, a’ város, főtisztelen­dő püspök Antal János úr által pedig a’ pap­ság és az evang. ref. kollégyom tanárai ré­széről tisztelő idvezléssel fogadtatott ő ex­­cellentiája. Melyekre ő excra ha jól kivehet­tem, kegyes volt igy nyilatkozni: „Irántam ki­tüntetett szívességét a­ nemes városnak ha­sonlóval viszonozom, és szerencsémnek tart­va hogy óhajtóit társaságukban részt vehet­tem—• biztosíthatom a­­felől, hogy innen el is távozva , becses emlékezetüket mindenül magammal fogom vinni.“ Ezután fuvarvál­tozásig —­ nyájas leereszkedéssel beszélgetett az ő ex­ej­át környező tekintélyesebb férfiak­kal,­­s egy fertály óra múlva elindult Károly- Fejérvár felé, holott püspök­e excrja által ebédre váratott. — Ily hazafi bizodalmát ta­núsító nyájas leereszkedés után—jogunk van a' legszebb reményeket csatolni e' magas helyzetű státusférfi méltán köztiszteletet ér­demlő személyéhez, és erős meggyőződés szár­mazik bennünk aziránt, hogy szeretett ha­zánk java és boldogsága előmozdítása iránt kegyes leend felséges Urunk előtt sikeresen köszbenjáróskodni, ’s magának azzal az idő­től el­ nem­ rontható emléket emelni. S­z i­v­­b u V­á i­ Pétiő tmlésitas. Itt következik „Múlt­ és Jelen“ 7­1-dik számában kijött alsó­­fejérmegyei közgyűlést illető tudósítás kiegé­szítése. — Az első illésből érdekes még az, miként t­ört A’ tels. kir. kormányszék a­­zon leiratára , mely szerint a’ törvényhatósá­goktól, néhai gróf Bánffy G­­yörg­y és Teleky Sámuel emlékük örökítésére felállítandó em­lékoszlopra küldött pénzbeli öszveget­­ ab­ból az érintett, emlékjegy ki nem telhetvén — az országos Karolina kórháziján a’ tisztelt grófok nevét viselő két alapítványra szándék­szik fordítani, viszszahzalolt, hogy mivel a’ne­mes megye önkedtében is szándékszik saját erején kórházat állít­ni, 's a tisztelt státus fér­fiak emlékét a' megyében is kívánja örökíte­ni; méltóztassék a’ fels. kir. kormányszék, a’ megyétől e' végre felküldött Zsid pengő flo­rini és 22 krajezár a’ végett» kiadatása iránt rendelkezni, hogy az a’ tisztelt grófok nevét viselőleg a' megyei ispotály tőkéjéhez csatol­­tassék. ( 2-or) A’ fels. kir. kormányszék azon rendelete, melynél fogva felső-bükki Horváth Ferencz ő méltósága nyugalma­zásával, köz­ügyek igazgatójává, a’ jeles törvénybeli jár­tasság mellett, szép lelki tulajdonokkal biró eddigi itélőmester Donáth Sándor úr ő mél­tósága iratik ő Felsége által kinevezettnek,— tudásul vétetett. — 3-or) A' közelebbi gyű­lésen, a' magyar testőrseregbe felvétetni fel­ajánlott kincstári gyakornok Szalánczi Lőrincz, hogy magát megméresse, a' féls. kir. kor­mányszék által a’ hazabeli főhadivezér ő nagy­­méltóságához út­as it­t­at­ott. A’ kérelmesnek tűd­től adatott. •— 4-er) Báró Kemény János kor­­engedelemmel a’ féls. kir. kormányszék által a’ gyámság alól felszabadittatott, ’s más nap többekkel ülnökké feleskettetett. — — A­ m­á­s­o­d­i­k ülés b­e­­ ezek : 1 -er) Főispán ő maga tudatja a’ Rilkét, miként, a’megyei kór­ház alaptőkéje áll jelenleg 3821 ezüst rforint­­ból és 8 2/7 krajczárból. Ebből a’ házvásár­lásra ment 2179 rforint és 8 2/7 kr. tőkének marad 1600 ’s ennek egy évi kamatja 96 rforint ezüstben. Valóban, hogy az embersze­­retetet tanúsító nagy hévvel ezelőtt három év­vel indítványozott, de az­óta csaknem halál­­képű szendergésbe merült ispotály ügye ismét felébredt, örvendetes megcsalatás a’ becsü­letesen érző kebelnek, melyre is az adomá­­nyosok normális körleveleik beadására felszó­­littattak. ( 2-ér) Jablonczai Elek indítvány­ba hozta, megkérni a’ fels. kir. kormányszé­ket az országos bizottmányok már készen lé­vő munkáinak, főleg az úrbéri tárgyazónak lekü­ldése iránt, nehogy a' véletlenül kihirde­tendő országgyűlés, készületlen találjon, mely is, meg lévén győződve a’ Al­­a’ fels. kir. kor­mányszék azt illető gondoskodása iránt, mint szükség feletti határozattá nem vált.— 3-or) A' közelebbi gyűlésen a’ katonai élésnek ezentúl készpénzzel kifizetése el lévén határozva, ezen határozat életbeléptetésére nézve végeztetett, miként az azt illető szabályok, ha a'­ fels. kir. kormányszék által megerősítést nyerendnek, a’ tisztség által rögtön teljesedésbe vétesse­nek; az ellenkező esetre pedig bizottmány ne­­veztetett­ ki a’ teendő változások szerint, szem előtt tartva csakugyan a’ megyei határozatot, intézkedni a’ katonaélelmezés kiszolgáltatásá­ra nézve. ( 4-er) Valamint tavalyi 113 szám alatt, úgy most is alázatosan megkéretelt a’ fels. kir. kormányszék , miként a' kölcsönös tűzkármentő intézet szabályai megerősítése ki­eszközlésében legyen ő Felségénél munkás és közbenjáró. ’S mekkora örvendetes hir len­ne, és mondhatni vigasztalás angyala egy oly megyében, hol több égés rémiti a­ lakosokat, mint más három megyét. Kiirta a­ jegyző­könyvből. Szivbuvár. Vdíb­ícin­ és meg, valami.*) Az Erdélyi Híradó idei 67-k száma felütve asztalomon, melyben egy hoszszas czikk nyugszik, vagy is hányódik előttem Szász­régen rovat alatt, ’s már czim­e sokat gyá­rt i­tt az előre; mert úgymond : vallásos ás széllé in­­­dől­g­ye­k. Valóban, ha nem néz­em az alá írást ’s látom a’ Lombosy nevet az e­­löttem kedvest, kísértetbe jöttem és azt hit­tem volna, hogy valamely szellem világi vend­égből hullott lelkes vitéze érkezik oly épü­letesen, mely igazán böjti prédikátziónak is megjárna. Omlik, ömlik a­ sajátságos epe mindenfelé, de még­is úgy látszik, hogy csekély magamra siet annak egész árja Ló­dulni, farka vágását a­ kigyó nehezen feled­vén, és éppen azért kénytelen vagyok szemé­lyem ellen irányzott csapásokat lehetően ki­lógni , előre figyelmeztetve önt édes E. úr, hogy ha közben közben néha én is viszsza találok legyinteni , szokás szerint nehogy va­lami guttaütés találja kegyedet, 's amúgy czifrán emlegesse aztán a' szerkesztőséget, mert lám most is ki nyit sorompót? Hogy pedig hatalmamon kívül álló körülményeknél fogva becses ellenségemet—noha örömest tenném — éppen megtámadása helyére nem kísérhetem, arról megenged minden, ki az egyéb dolgok állását ismeri.­­S most a’ do­logra: Bámulok rajta, mennyiben jártas L. a' szászrégeni ev. ref. egyház statisticájában , hogy még apróságokra is kiterjed fürkésző ismerete ; azonban én is tudok 's kell, hogy tudjak valamit. Jöjjön hát kegyed ’s öszsze­­vetve tudásunkat, lássuk hogy itt­ ki. Igaz, hogy az idevaló római kath., görög kall., is­kolákba 's még Magyarrégenbe is járnak ta­nulni református gyermekeink , de ezen szer­felett meg ne ütközzék édes buzgó L. úr* m­erl­­eteitől fogva úgy volt, úgy kellett len­ni,­­s úgy kellenek lenni ezután is, mig Is­ten és a­ jó emberek rajtunk is könyörülnek valaha. ’S járnak még más szomszéd iskolás helységekben­, p. v. nagygörgényi és magyar­­bölkényi hitsorsosink gyermekei is az ideva­ló iskolákba, ’s ha kedvök tartja, segitget­­nek is a’ papoknak ; de azért nem fordul ám ki mindjárt a’ világ sarkából. Mert hogy kötelezvényem ellenére, melyet ha tetszik, meggyőződni, elömutatok, szabad ég alatt, melegen és hidegen magam tanítsak, azt csak ön , és az önhöz hasonlók kívánhatják csu­da jogosan. Lássa édes úr, a’ helyett, hogy utánjárás nélkül, dolgot ferdítve egy egy vastag hazugsággal gyönyörködtesse olvasóit, ’s foga fejérét egészen és oly szépen kimu­tassa, mondom—ezek helyett, minthogy kü­lönben is oly lelkesnek látszik, jobb lenne, ha tárczáját megnyitva, vagy 800 pengő fo­rinttal járulna szegény ügyünkhöz, 's nem szóval hősködnék boszszus dühves személy ellen, hanem tettes ügy mellett. Akkor az­tán megmondanám én önnek, hogy ki köte­les leendő iskolánkat tartani ’s mi fizetés mellett, valamint a’ magam évi jövedelmével is , mint nagylelkű patronusunknak örömest szolgálnék ; addig pedig minden esetre dol­gainkkal ismeretlen és rágalmazó legénynek állítom kegyedet, és hivatkozva tisztelt elöl­járóinkra, kik előtt a­ dolog közelebbről is megfordult, nyilvánítom a­ kegyed és mások idves megnyugtatására, hogy még most ma­radnunk kell in statu quo; mert hogy az idézett követelés szerint, ha módja is volna benne, pap tanítson, abban előbb másnak, ki ismeretesb a' papi meghívásokkal, kelle­ne beegyezni, nem pedig egy kontár képzel­gőnek. A’ mi illeti továbbá a' nyomtatott vagy lefordított prédikátzió elolvasását: itt szükségtelennek tartom menteni magamat, ha­nem csak ismeretes praedicatumait robban­­tom szemére; de ha állna is, azt tartom hogy tenne annyit aránylag, mint­ egy meg­lehetős lóorvosi könyvecskét más útmutatása *) Igen óhajtandó lenne, ha érdemes levelező­ink, a’ közelebbről többször előfordult azon esetet, midőn akár személyük, akár e’ lap az „Erdélyi Híradó­” vagy annak levelezői ál­tal megtámadtatik, hallgatással mellőzzék, mert kivált az oly sovány legény, mint domi­nus Lombosy, nem csak tentára, de még meg­vetésre sem érdemes. Szerk.

Next