Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-31 / 9. szám
Holoxaívsky. Fentek jan. :lB-n In 15. ERDÉLYI HÍRLAP. Figyelmeztetés. Megjelenik e’ politikai-historiai lap, minden kedden és pénteken, egy héten ötödfél ivén. félévi dija (): Ikiit rrt ezüstben. Szerk. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Jótékony alapítvány Lapunknak még az 1813-dik évi folyatma 35-dik számában örömmel irtuk, hogy n.s Zilah városának közjóra és nemes czélra munkás polgára és tanácsosa Abrahám Gábor úr, az 181()-k évben haszonbérben bírván a' zilahi baromvásárt, az úgy nevezett szerencsekrajczárokat , melyeket a’ vásárezé lula-ház körül zsibongó henyélő kollitok, rendesen torkukra szoktak vesztegelni, meggyüjteni és jó czélra fordítni elhatározó. Csináltatott azért egy nagy pléh perselyt, 's a' czédulastázhoz járulókat felszólította a* szerencsekrajezárokat azon kitelt perselybe venni, melyben azon ideig 163 ezüst rft gyűlt, mit azon érdemes tanácsos ur kamaira kiadott, a' laké körleveleit pedig a' zilahi ev. ref. eklézsia egyházi tanácsának kezelés végett bé adta, mely kamatoknak évenkénti kiosztása az egyik papra bízatott, a’ mi rendesen husvét szombatján történik. — Ezeknek előrebocsátása után közöljük ez ügyben Zilahról hozzánk küldött oklevelet, a’ nemes gondolkozása alapító tanácsos urnak a* zilahi ev. reformata eklezsia egyházi gyűléséhez intézett következő jelentését. — „Venerabile consistorium! Örömmel nyujtom bé a' szegények pénztárároli számadásomat, midőn évenkénti gyarapodását a' szegények némilegi felsegélésére nézve tapasztalom. Csak is ötödik éve hogy született ezen ártatlan jövedelem, ’s már 290 ezüst ijra növekedett, az idep alatt tisztelettel zárt kimutatás szerint kamatra kiadattak: béadom tehát annak kamatját az 1814-k év October hó utolsó napjáig illetőleg 13 forint 34 2/4 krajczárban ezüst pénzben; —béadom továbbá ezen évben kamatra kiadott 60 ezüst fforintról szóló köt levelét is Szilágyi B. János urét 'ff. alatt, méltóztat a' venerabile consistorium mindezekről a’további rendeletét megtenni. — Tapasztalva azt, hogy némely szegények, nyomorékok, sőt idegen utasok is elhalálozva , vagy a' város koporsójában vitetnek ki a' temetőbe, vagy azt, hogy atyafiai kikerülhessék , házankénti koldulás által igen nagy hajjal eszközölhetik ki, miszerint koporsónak való deszkát szerezzenek, ezen kedvetlen állás kikerülése tekintetéből arra a gondolatra vezettettem, hogy némelyek által befizetett büntetési mennyiséget ezen czélelérésére fordítsam. Következőleg ezúttal beadok egy ,10 váltóforintról szóló kötelezvényt saját nevem alatt -fff. alatt oly megjegyzéssel, miszerint annak törvényes kamatját az 1844-dik évi november l-ső napjától számítva fizetendem, mely kamat csupán csak arra fordittassék, hogy ha netalántán oly szegényes nyomorék halálozna el, kinek részére koporsót sem vagyonából, sem atyafiai képzések nem lennének készíttetni, ezen 3 ■dórimból, mig többre növend ezen alapitvány, a’ megholt részére koporsó, melylyel eltemettessen, készíttessék. Ezen töke, midőn annyira növend, hogy azt nagyobb mennyiségben bár kinek is bátorságos helyre kiadhatni; a’ nálam meglévő 50 váltóforintot azonnal a’ növekedett mennyiséggel együtt kéadván, kötelezvényemet kicserélni kész vagyok, — addig is a’ szegények pénztáráról való számadásba köt levelemet béigtatandom, megjegyezve azt, hogy annak kamatja csak is az irt czélra lesz fordítandó. Egyébiránt tisztelettel lévén a* ven. consistoriumnak alázatos szolgája P. A b ra h á m G á b o r a’ szegények pénztára kezelője. — A ’ zilahi venerabile consistoriumnak czimezve. Ciffoatru védeleaia. *) (Lásd „Mull és Jelen“ idei 3-d. számát). Megszületők a’ gyermek — mit a* próféták még novemberben megjóslanak— de nem Bethlehemben, hanem Nagyenyeden. Azaz: a’ mondott városban felállítandó óvoda ügyében 1844 novemberében telt azon tudósításomra, miként annak közben jött létre, olvasó-egyletben kártyázás terve a’régibb tiszteletes Basa Mihály úr, 1845 elején komolyan kétszer is felszólít, miként kibújva leplemből, nevezzem meg a' kártyázókat, kik e’ csiraintézetnek léteit adának, mert különben tudósitásaim Nagyenyedröl nem sok hitelt érdemelnek, és csalfának nyilvánítván tudósításomat, azt rósz ezélzatu hazugságnak bérmálja.( Ezekre noha nem tartoznám, de becsületből ’s önvédelmemre ezeket felelem: 1-szer) Az, adná isten! minél elöbb létre jövendő óvoda tervének fenn megirt , módom keletkezését oly embertől hallottam, ki maga jelen volt ’s ki telyes hitellel bír Nagyenyeden és Alsófejér megyében, ’s igy a’ mellett, a' mit irtam, most is állok. De mi baj Istenért! ha igy is állat tele ? mi szégyenére szolgál az tiszteletednek, vagy akármelyik casinoi tagnak? midőn a' casinói renszabályokból láthatólag, a' kártyázás épp oly fontos foglalkozás mint az olvasás,’s különben is, mind a' mellett hogy sok káros következései vannak,álalános divattá vált. A'jövö korok történetbúvárát pedig méltóztatik a'lehelő botlástól oly hív aggodalommal nem félteni, mert az, nálunk nélkül is ki fogja szemelni tudni a' valódi kútfőket. ( 2-or) Hogy pedig nagyenyedi tudósításaim nem sok hitellel fognak bírni, ha a' két kártyázót meg nem nevezem, azt állitni nem éppen helyes következtetés, mert nem tudom, hogy valaki tiszteletedet azon magas bírálói palezra emelte volna, mi,szerint egy dolog vagy előadás addig Intellel ne bit jen, mig tiszteleted helybehagyását meg nem nyeri? szükség papnak magát szorosan a’ szent könyvhöz tartani, és előbb magára vigyázni, azután a’ nyájra, a’ melyre való vigyázást Szentlélek rá bízta.— 3-or) Mindezeknél alaptalanabb vád az, miként tudósításom pártszellemes és rosz ezélzatu. Soha ugyan is tán a" világon nem volt ember, ki felekezetességnek engesztelhetetlenebb ellensége lett volna mint én, ’s ki a* pártatlan igazságnak akár kormány, akár nemzet részén állott légyen, hívebb szolgája lenni kívánjon? Hogy tudósításom rész e célzata nem vólt, annak egész tartalma mutatja, bizonyítják meleg érzésből ömlő következő szavaim „megjelentetett e’ nemes vállalat“ ’s a’ t. a’ végén pedig ez van: „Adjon Isten ! jobb szerencsét az intézetnek, mint mint a’ tizkármentő társaságnak, kórháznak, korteskedés elleni szabályoknak ’s a’ t. adott“. De mindezeknél hálásban bizonyít az, miként erőm felett adakoztam reá, mit sok nálamnál tehetősb nem lett. Bátran felszólítom azért az egész világot, kémlelgesse tetteimet , még pedig nem csak casinóban és templomban, hol még nem nagy erény becsületesen viselni magunkat, mert sokan látják; de lepjen meg magány óráimban , vagy azon pillanatokban hol az önzés kíséretei ostromolnak, hol a’ bűn és ármány, tanuk nélkül szokta fonni cselszövényeit ’s a’ szem minden vigyorgása egy egy ügyefogyottnak szerencsecsillagát rántjale, ’s nem félek, hogy az emberi természethez ragadott gyengeségek mellett is, bennem valami mocskot találjon. — 4.) Valóban sajnos vallomás, hogy noha találtatnak a’ világ középén többen, kiknek tettei a’ kritikára bőven elég anyagot szolgáltatnak, azokba még is nem akadnak bele, de mással bajlódnak inkább ki büntelen; pedig tiszteletes és tekintetes urak! némelyekben elvbarátim! meg van írva „jaj néklek farizeusok és írástudók, mert megdezmáljátok a’ kaprot, a’ mentát és köményt és elhagyjátok a’ tökéletességet( ’s á’ t. — 5-ör) így állván ezek , egész tisztelettel kérem a’ tisztelendő urat, hitelemet a’ közönség elött nem gyengitni, midőn az igazság éltem főiránya, ’s komoly felszólítását méltóztassék azon időre halasztani, midőn elöljáróm leend; mert mint Jézus alázatos szolgájának, számadással nem tartozom , — gyanusitással úgy is, és egymás elleni törekvéssel a’ közügyet elő nem mozdítjuk. Szirbu-Vár*. Megyei előleges keztesek. Ns. Küküllő-megyének jan. 20-a ’s következő három napjain, és Marosszéknek pedig Januar. 7-n ’s következő két napjain közgyűlése tartatott. Mind a’ két törvényhatóság báró Józsika Sámuel ur ő excjának az erdélyi udvari cancellaria másodelnökévé lett kineveztetését élénk örömmel fogadta, a’ mit 9 *) Miilón e’ védelmet —egyedül csak a’ beküldő úr iránt viseltető nagyrabecsülésbe és sürgető kérésére közöljük —(melynek felvétele különben nehézségre talált volna) kölesességünknek ismerjük nyilvánitni, hogy liszt H tsa úr, maga czáfolatát meg tavalyi december elején béküldötte,s hogy hamarább ki nem jött , szerkesztőségi viszonyok okozták, az ezt illető szemrehányás súlyát azért magunkra veszszük, egyszersmind, hogy nem oly alakban adtuk ki a’ fennebbi cikket, mint kezünkbe jög , c/. is a beküldő úr iránti nagyrabecsülésünk második 's valóban méltánylást érdemlő bizonyságé- Szerk.