Múltunk – politikatörténeti folyóirat 36. (Budapest, 1991)
4. szám - Tanulmányok - Feitl István: A moszkvai emigráció és az MSZMP (Rákosi Mátyás 1956–1958 között)
Nyugodt hónapok. A szovjet út - ezen belül a moszkvai emigrációval kapcsolatos - tapasztalatait az Ideiglenes Intéző Bizottság április 2-án, az Ideiglenes Központi Bizottság pedig április 5-én vitatta meg. A moszkvai emigráció ügyében nem alakult ki érdemi vita. A hozzászólók többsége a párt- és az állami apparátus "jobboldali elhajlóktól" való megtisztításával, a frakciók kialakulásának megakadályozásával, a belső hatalmi harc kérdéseivel volt elfoglalva. Kádár János az IKB-ülés zárszavában, mintegy emlékeztetőül leszögezte, hogy a moszkvai emigráció lépcsőzetes megnyerési akciója még hátra van. A szovjet vezetők kívánalmaitól "meggyőzetve" egyfelől kiemelte a Hegedűs András becsületességében rejlő lehetőségeket, másfelől hangsúlyozta: "Az én véleményem szerint aligha képzelhető el, hogy Rákosi Mátyás vissza tudja nyerni a párt bizalmát.Szavai nem csengtek hiteltelenül, hiszen a testület nem tudott arról, hogy Kiss Károly nemcsak ajánlatot tett a kintieknek az MSZMP-be való felvételre, hanem az átigazolási kérdőívvel együtt az ideiglenes pártigazolványt is kivitte és azt a követségi párttitkárral, Mácsay Tivadarral kitöltette, hazaküldette és a tagdíjak befizetését megszervezte. Ezzel a teljes emigráció - összesen 28 fő - köztük. Rákosi Mátyás és felesége is, szabályos felvételt nyert az MSZMP tagjainak a sorába. Kiss ezért drága árat fizetett hat év múlva.44 Mindkét testület megerősítette a február 26-i határozatot, ugyanakkor az HB megbízta Kiss Károlyt, hogy a Szovjetunióban tartózkodó családtagok esetleges hazatérésének ügyét vizsgálja meg és záros határidőn belül tegyen javaslatot ennek megoldására. Bár az IB-n Münnich Ferenc, az IKB ülésén Pomhornyik József kinntartásuk és egy tanító kiküldése mellett foglalt állást, április 12-én Kádár János levélben arról értesítette az SZKP KB Elnökségét, "hogy Rákosi és Gerő elvtársak hozzátartozóit kivéve, a többi kint levő elvtársak saját kívánsága és belátása szerint családtagjaik most is hazatérhetnek Magyarországra". A párt vezetése a testületi ülések után úgy döntött, hogy levélben közli a tiltakozó moszkvai emigránsokkal, hogy az Ideiglenes Központi Bizottság a moszkvai út után fenntartotta korábbi határozatát. Az ugyancsak április 12-én kelt és Kádár János aláírásával elküldött levél leszögezte, hogy a kintiek vegyék tudomásul, a régi hibák visszatérésétől való széles körű félelem miatt a kommunisták bizalmát is elvesztették. Csoportos hazatérésük a régi hibák körüli heves viták felszítását, a pártaktíva és a tagság részekre szakadozását eredményezné. A levél felhívta figyelmüket arra is, hogy a "...hazatelefonálgatásoktól, a hozzátartozók útján történő állandó sürgetésektől, a Moszkvában tartózkodó vagy átutazóban levő párt- és állami funkcionáriusokkal való találkozás kezdeményezése- 43 PIL.288.f.4/7.ő.e. 44 L. erre a Múltunk e számának 128. oldalát. 45 PIL.288.f.9/1957/28.ő.e.