Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)
2. szám - TANULMÁNYOK - Hajdu Tibor: Károlyi Mihály párizsi követsége 1947-1949
Zátonyra futottak Ferenczi kettős játékai is: a legközelebbi UNESCO-konferencián nem tudott már a hazai és a nyugati elvárásoknak egyszerre megfelelni, s ezért tartózkodott, mikor a cseh-lengyel egyeztetett javaslatra kellett volna szavaznia. Miután hazarendelték, ő is belépett a disszidens diplomaták hosszú sorába - májusig még küldte jelentéseit a külügynek, belügynek, hadügynek és ki tudná még hova, azután búcsú nélkül eltűnt A másik különös árny Károlyi régi bizalmasa és titkára, Havas Endre. Külön tanulmány, leginkább pszichopatológiai tanulmány tárgya lehetne Havas személyisége. Számunkra a lényeg a két erős érzelmi függés, mely tetteit befolyásolta: rajongása Károlyi iránt és vágya, hogy visszafogadják a kommunista pártba, amelyet ifjan elhagyott. Utóbbi, soha el nem ért célja érdekében mindenre hajlandó volt, arra is, hogy 1946-tól 1949-ig gyártsa a jelentéseket imádata tárgyáról, aki ezt még csak nem is gyanította. Havast Károlyi kérésére nevezték ki követségi tanácsosnak, rengeteget dolgozott „mint egy szerecseny" - írta róla főnöke, akit odaadóan szolgált sőt bizonyára elhitette magával, hogy spicliskedésével is őt védi az ártalmas befolyások (például Károlyiné) ellen. Egy év után a követségen, 1948 őszén, Károlyi rájött hogy mégiscsak szüksége van egy magántitkárra. Az alkalmas személyt rokonában, Szapáry Erzsébet grófnőben találta meg, aki nem kívánt Magyarországon maradni, noha itt ellenállási érdemeire VÍVó tekintettel, addig senki sem bántotta. Rajk hozzájárult ehhez a ritka kivételezéshez. Károlyinak valóban több segítségre volt szüksége, romló egészségi állapota miatt is: alig tért vissza nyári szabadságáról, újabb három hetet kellett kérnie, hogy ifjúsága szeretett színhelyére, a francia Riviéra egyik gyöngyébe, Mentonba utazhasson pihenni. Előtte néhány napot Budapesten töltött ismét felajánlotta Rajknak közvetítését a jugoszláv ügyben, eredménytelenül. Benyomásai roszszak voltak, különösen a NÉKOSZ megregulázása töltötte el balsejtelmekkel. Cikket írt a Fórumba 1918 októberének 30. évfordulójára, de bármennyire foglalkoztatta, nem akarta ezt a napot itthon tölteni. (Szabadságkérését a maga módján Havas is támogatta: „üzenem Rákosi elvtársnak, hogy az öreg állapota valóban rossz. Beszéltem az orvosával, aki azt mondotta, hogy sok pihenésre és nyugalomra volna szüksége, mert különben a szívgyöngeség fokozódna. Az öreg amellett még rontja az állapotát a sok spekulálással és izgatja magát a probléma miatt.. Szerintem nem szabad most lemondania, hanem a végtelenségig tartani kell a látszatot... Az öreg megkért hogy írjam